Evangélikus Őrálló, 1908 (4. évfolyam)

1908-01-30 / 5. szám

1908 EVANGELIKUS ŐRÁLLÓ 87 telek mellett ád, mi móddal ád. Ezen kivül nem szabad elfelejteni, hogy a kormány felelősséggel tartozik az állam pénzével való gazdálkodásáról. De tekintetbe jön itt az is, kell, hogy tekintetbe vétessék az, hogy itt nem kegyelemről van a szó, melyet osztogatni, melyet megtagadni kényem-kedvem szerint lehet. Itt a magyar államnak kötelezettségéről, egy nagy váltóról van szó, amelynek beváltására eddig is történtek részletfizetések, most ujabb részeltfizetések is fognak történni. Ez az újabb törvény csak egy újabb lépés a 48 ki törvény végrehajtása felé, de még a célnál nem vagyunk. A 48-ki kötelezvény azt tartalmazza, hogy a törvényesen bevett vallásfelekezetek szükségletei közálladalmi költségekkel fedeztessenek, az 1907-ki törvény fölemeli a szükségleteket ós ezen fölemelt teher hordozására is csak részben járúl hozzá államsegéllyel. Csak a tanítói javadalmak kiegészítésére és a korpótlékokra helyez segélyt kilátásba, azonban a tanítói javadalmakon, a korpótlékokon fölül még egyéb iskolai szükségletek is vannak. Ezeket az „Utasítás" neveli, emeli az eddigi állapothoz képest, de ezen szükségletek fedezésére államsegélyt nem ád. Oly igényeket támaszt az utasítás szemben a hitfelekezeti iskolákkal, amely igényeknek a falusi községekben létező állami iskolák sem telelnek meg; eddig legalább nem ! Az állami iskola föntartására a község polgárai fizetik adójuknak 5%-át iskolai adóban. Minden többi költséget íedez az állampénztár. A községi iskolák hasonló kedvező helyzetben vannak. A hitfelekezetek tagjai rendszerint sokkal terhesebb adót fizetnek az 5%-nál, mert a népiskolai törvénynek egyik fogyatkozása az is, hogy az adózó polgárok hozzájárúlásának minimumát ugyan megállapítja, de nem állapítja meg azt a maximumot, mely teherként nehezedhetik a hitfelekezeti adósok vállaira. És az államsegély megtagadtathatik az agyon terhelt gyülekezettől, megtagadtathatik nem csak az iskola egyéb szükségleteire, hanem a korpótlókra, a fizetéskiegószítésre nézve is, amely összegek pedig a tanítóna'c a törvény rendelkezése értelmében föltétlenül kijárnak. Megtagadtathatik, dacára annak, hogy a gyülekezet szegénysége hivatalos hitelességgel — úgy amint azt az utasítás előírja — igazolva van. Megtagadtathatik, mivel az a szegény gyülekezet, mely a tanítói alapfizetést sem birja előteremteni, még kevésbbé bírja a tantermet oly nagyságban fölépíteni, amily méreteket a törvény előír, megtagadtathatik, mivel a szegény gyülekezet a tanterembe kénytelen több tanulót befogadni, mint a mennyit a törvény megenged, állami iskolák is sinlődnek ebben a bajban, a kormány pedig a hitfelekezeti iskola mellé állami iskolát fölállítani nem akar vagy szinte nem tud — pénzforrás hiányában ; megtagadtathatik, mivel a gyülekezet szegénysége miatt nem képes oly bőségesen fölszerelni iskoláját, mint ahogyan azt az utasítás melléklete (IV. függelék) követeli. Értesülésem van egy állami iskoláról, melybe 180 mindennapi tanköteles jár egy tanító elé — az egyik fele délelőtt, a másik fele délután. Értesülésem van állami iskoláról, melybe 105-110 tanköteles szokott járni sötét, kicsi, egészségtelen tanterembe. Értesülésem van állami iskoláról, melybe 130 mindennapi tanköteles jár, azonban itt mára tárgyalások szerencsésen befejeződtek volt, azonban a második tanítói állás jó időn át betöltetlen maradt. És mindezen esetek ugyanazon egy vármegyei járásban vannak! Az utasítás alapján a közgigazgatási bizottság az elősorolt hiányoknál sokkal kevésbbé botrányos hiányok miatt már nem ajánlhatja a felekezeti iskolát államsegélyre, amint hogy értesülésem van arról is, hogy egy közigazgatási bizottság csakugyan megtagadta az államsegélyre való ajánlást egyik túlzsúfolt, de korántsem annyira túlzsúfolt felekezeti iskolától, mint a milyenekről emlékeztem. És ez a hitfelekezeti iskola: több tanítós népiskola, melyben egy-egy tanító sokkal több tanúlót oktathat sikeresen, mint amelyben egy tanterembe van beleszorítva az összes 6 osztály. Ami az elemi népiskola fölszerelését illeti az utasítás IV, függeléke azt mondja: „már az 1868. évi XXXVIII. t.-c. 11. §-a, midőn fölsorolja azon föltételeket, melyek mellett a hitfelekezetek iskolát föntarthatnak, elrendeli, hogy az iskolák kellőképen bebútoroztassanak és taneszközökkel fölszereltessenek. Az 1907. évi XXVII. t.-c. 15. §-a pedig az állam segélyezésének föltételéül a törvényszerű fölszerelést egyenesen előírja." Az 1868. évi XXXVIII. t.-c. 11. §-a az iskola fölszerelésére nézve a hitfelekezeti iskolákat illetőleg ezt a föltételt állapítja meg, hogy az iskola táblákkal, amennyire lehet, földgömbökkel, térképekkel, természetrajzi ábrákkal s általában a legszükségesebb taneszközökkel föl legyen szerelve. Amely iskola a most fölsorolt taneszközökkel ,a lehetőség szerint* el van látva, az törvényesen föl van szerelve. Ü,S falu helyen ez a fölszerelés elégséges is. Maga a miniszter is úgy látszik ezt tartja, mert ezeket az eszközöket és csakis ezeket, ingyen példányokban adja arra reá szorúlt, folyamodó gyülekezeteknek. Volt alkalmam nem régen beszélgethetni egy állami tanítóval és kifejezést adtam abbeli kétségemnek, hogy az állami iskolák sincsenek mind azokkal a tanszerekkel fölszerelve» melyeket a IV. függelék a hitfelekezeti iskoláktól megkövetel, ez a tanító azt válaszolta, városokban talán ! Midőn az 1907, évi XXVII. t.-c. 15. §-a az 1868. évi XXXVIII. t.-c. hivatkozik, t. i. a 27. ós 28. §§-aiban föltételekre, akkor szorosan véve nem is a fölszerelésről rendelkezik, akkor tulajdonképen e törvénycikknek 11. §-a 4. pontját érintetlenül hagyja. És midőn az utasítás 25. §. g) pontja a IV. függelékbe felsorolt tanszereket múlhatlanúl szükségeseknek tartja a teljes fölszereléshez, úgy annyira, hogy ezek nélkül az iskola joghátrányt tartozik viselni, akkor a törvény végrehajtása tárgyában kibocsátott ezen rendelet tulajdonképen túlterjeszkedik a törvény körén és ezen nem is törvényszerű többlettől te>szi függővé az államsegély elnyerését. (Folyt, köv.) Tünetek. Nem valami örvendetes tünetek biz ezek. Jellemzik egyházi viszonyainkat s egyúttal újabb bizonyítékot nyújtanak egyeseknek, sokaknak különös felfogásáról. Nem is foglalkozom velük valami nagyörömmel, mert hát a fekélyek felfakasztása, megoperálása éppenséggel nem jár holmi gyönyörrel. De lám ennek is meg kell lennie. Nyomában tisztulás, megkönnyebbülés jár. Pedig ami egyházi közéletünknek is igen nagy szüksége van egy kis tisztulásra. Közegyházunk teste a sok lappangó fekély miatt láztól vonaglik, vére megromlik. Látja, érzi ezt mindenki. A panasz fel-fe]