Evangélikus Őrálló, 1908 (4. évfolyam)

1908-11-05 / 45. szám

IV. év. Nyíregyháza, 1908. deczember 10. 50 . szám. EYAMELIKUS ŐRÁLLÓ EGYHÁZI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. Megjelenik hetenkint egy íven. Kéziratokat, előfizetési dijakat, hirdetések szövegét és diját a szerkesztő-kiadó cí­mére kell küldeni. FELELŐS SZERKESZTŐ-KIADÓ: GEDULY HENRIK evang. lelkész, NYÍREGYHÁZA. H lap ára: Egész évre 12 K Félévre 6 K Negyedévre 3 K Egyes szám ára 40 fillér. * Hirdetés ára oldalanként 40 korona. * TARTALOM-JEGYZÉK: Vezérczikk. Ä püspök felebbezési joga. nb.—k. — Kérelem a dunántúli ág. hitv. ev. egyházkerület népiskolai bizottságához. Ihász László. — Láng Lajos egyet, gyámintézeti világi elnök beszéde Kis­Kőrösön. — Vasárnap és a pálinkamérés. Kiss B. — Tárcsa. Templomavatási évszázados emlék­ünnep Bártfán — y (Vége.) — Belélet. — Pályázatok. — Hirdetések. A püspök felebbezési joga. E kérdés körül egy fegyelmi alkalmából nagy kavarodás támadt az idei bányakerületi gyűlésen. A múlt évi ker. gyűlés ugyanis egy lelkész ellen fegyelmit rendelt el, az esp. szék mint első fórum, felmer, < ítéletet ho­zott; a püspök ez ítéletet , illető forum utján megfelebbezte, de ez a . íspök feleb­bezési jogát nem ismervén el, a felebbezést elutasította. így került ez ügy ismét a ker. gyűlés elé az.idén. Ä jogügyi bizottság, mely első sorban volt hivatva a Kérdésben véle­ményt mondani, az esp. szék ítéletéhez ha­sonlóan abban a nézetben volt, hogy a püs­pököt nem illeti meg ugyan a felebbezési jog, de bevégzett ténnyel látván magát szem­ben, megengedte, hogy ez a gyűlés szank­cziója által nyerjen érvényt s e praejudicium befolyása hogy ne mondjam kényszere alatt hozta meg határozati javaslatát s indítvá­nyozta a felebbezést. Ä gyűlés ellenben a bizottság felfogásával szemben a püspöknek felebbezési jogát vitatta, hivatkozván a Zs. Ä. 244. és 420 §-aira, melyek e jog gyakor­lását kifejezetten megengedik. Azon érvelé­sével pedig, hogy ha a püspöknek felebbe­zési joga nem volna s csupán a gyűlést il­letné meg ez a jog, a 15 napi határidőn belől fizikai lehetetlenség lévén gyűlést ösz­szehívni, a felebbezés is absolute lehetetlenné válnék, minden kétségen felül helyezte a püspöknek nem csak felebbezési jogát, de ezen jogának feltétlen szükséges voltát is. Ezen jog természetének és hatályának mér­legelésében azonban lenyeges tévedés tör­tént a gyűlésen, midőn határozatilag kimon­datott, hogy a püspök felebbezése után nem lehet egyéb teendője és feladata a gyűlésnek, mint hogy ezt egyszerűen tudomásul vegye, ezen túl menni már nem állván jogában a gyűlésnek. E szerint a püspök felebbezése helyettesíti, sőt feleslegessé teszi, hogy ne mondjam egyenesen kizárja a gyűlés feleb­bezését, arról nem is szólva, hogy az ily eljárás teljesen illuzioriussá tenné a gyűlés felebbezési jogát, amit úgy hiszem maguk az indítványozók sem czéloztak. Leginkább ki­tűnik e tévedés, ha e két jogot, a gyűlés és püspök felebbezési jogát szembe állítjuk egy­mással. Erre nézve a paragrafusok nem ad­nak ugyan már biztos támpontot, de némi jogbölcsesség kisegít e zavárból. A püspök­nek felebbezési joga ugyanis csak hivatalos jog, mely kötelességet is involvál magában ; a püspök midőn felebbez, nem csak jogot gyakorol, de kötelességet is teljesít. A gyű­lés felebbezési joga mint panaszos félé egyéni, feltétlen jog, melyet tetszése szerint gyakorol. Megtörténhetik tehát, hogy a gyűlés nem felebbez, de ezzel nem helyezi magát ellen­tétbe a püspökkel, mert hiszen a püspök az ő felebbezésével nem foglal állást az íté­lettel szemben — ez esetben a felmentő íté­lettel — lévén neki mint elnöknek itt is a pártok és pártszempontok feletti állás bizto­sítva. Ily egyedül helyes felfogás mellett nem jutott volna sem a jogügyi-bizottság a fen­nebb említett kényszerhelyzetbe, sem a gyű­lés nem lett volna mintegy kénytelen lemon­dani azon jogáról és hivatásáról, hogy mint immár jobban informált fél a felebbezésre nézve minden tekintet nélkül, szabadon nyi­latkozhassék. Mindenesetre az a megoldás a leghe­lyesebb, ahol nem kell és nem lehet tartani a különféle jogok, illetve kötelességek ösz­szeütközésétől, hanem, amidőn mindenki meg­győződhetik, hogy ezek a jogok egymást feltételezik és kiegészítik. Ily megoldást igye­keztem én is a fenntiekben szerény tehetsé­gem szerint s e téren laikus létem daczára

Next

/
Thumbnails
Contents