Evangélikus Őrálló, 1908 (4. évfolyam)

1908-10-29 / 44. szám

IV. év. Nyíregyháza, 1908. deczember 10. 50. szám. EYAU&ELIKIIS ŐEÁLLÓ EGYHÁZI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. Megjelenik hetenkint egy íven. Kéziratokat, előfizetési dijakat, hirdetések szövegét és diját a szerkesztő-kiadó címére kell küldeni. FELELŐS SZERKESZTŐ-KIADÓ: GEDULY HENRIK evang. lelkész, NYIREGYHÄZÄ. Ä lap ára: Egész évre 12 K Félévre 6 K Negyedévre 3 K Egyes szám ára 40 fillér. • Hirdetés ára oldalanként 40 korona. * TARTALOM-JEGYZÉK : Vezércikk. Új reformáczió ! ? G-. H. — Országos vallásegyenlőségi szövetség. H. J. -- Ä hontsomosi evangelikus templom felszentelése, tíobál Samu. — Tárcza. Luther Wormsban. Mutatvány Henzen Vilmos „Luther" cz darabjából: III. felvonás 3-ik jelenete. Fordította: Frenyó Lajos. — Templomavatási évszázados emlékünnep Bártfán. y (Folyt, köv.) — Belélet. — Nekrolog. — Irodalom. — Pályázatok. — Hirdetések Új reformáczió! ? Szívek és elmék nagy korkérdések hatalma alatt állanak. Ä modern kor a fizikai lét kényelmes és gyönyörteljes lefolyása számara egyre gyarapítja találmányait; —maga az ember birodalma alá hajtja a levegőt, a vizet, a földet s benépesít egymáshoz közel és egymástól távol álló területeket hanggal, színekkel, beszéddel, gépekkel. — Ä gondolkodás egyre veszít eszményiségéDŐi, egyre közelebb férkőzik s hozzáalakúl a valóhoz — a realitáshoz. Ä művészet elveszti az idealizáló törekvést, az irodalom leveti magáról a prüderia korlátait, az üzleti világ merész vállalatokat koczkáztat, a munka egyre több hatalmi tért hódít el a tőke elől, a politika a nemzeti becsület és nemzeti eszmények érintetlen szolgálatából kilépve, egyre inkább a rideg számítás tudományának gyakorlati alkalmazásává válik. Ä társadalom élete hű visszatükröződése az egyedi és az állami lét, nemkülönben a tudományos és ipari lét fent vázolt átalakulásának. Egyrészről a „bellum omnium contra omnes" — másrészről a panamák ; egyrészről mohó felhajszolása mindannak, ami a testnek élvezetet, gyönyört, szórakozást nyújt, másrészről megragadása minden kapocsnak, amely a világiakban, a vagyonban gyarapodást, az állásban emelkedést, a czímekben tekintélyt biztosít. Ä régi eszmény : Istennek képe az emberben: — tünőfélben! Ä 1' homme = bestié —: előtérben. Csoda-e, ha ezek láttára nemesebben érző szívek, ideálisabban gondolkodó lelkek kezdenek kétségbe esni a vallás szerepe és az erkölcs hatalma felől?! Csoda-e, ha egyesek a vallás és erkölcs befolyásának látszólagos csökkenése gondolatától hajtatva, nem maradnak meg az általános korszemléletnél, hanem egyfokkal mélyebben is vizsgálódnak, egy fokkal közelebb lépnek a saját egyházukhoz s mint evangéliumi egyházuk javán buzgólkodó férfiak, csak a saját egyházukban kutatva-vizsgálódva, foglalkozni kezdenek azokkal a gondolatokkal is: mik a Protestantismus hanyatlásának okai, vagy mint egy másik, igen tekintélyes férfiú* egy napilap hasábjain folytatólagosan közzétett, magas színvonalú fejtegetésében teszi, azzal a gondolattal: Mik a protestantísmus haladásának akadályai, — majd ismét mások (Dr. Masznyik Endre és Äntal Gábor) a folytonos önreformálás szükségével? Álljunk meg kissé e pontnál és ma. a reformáczió 391-ik évfordúlóján elmélkedjünk ama kérdés felől: valóban szűkség van-e új reformáczióra, valóban odáig jutottunk-e már, hogy a protestantísmus így, ahogy ma van, jelenlegi dogmatikájával, egyházszervezetével, hitéletével és egyháztársadalmi szereplésével elvesztette-e már létjogát és tovafejlődésének minden feltételeit ? Nem tagadjuk — bizonyos keserűséggel, — vagy, hogy egy árnyalattal hívebben rajzoljuk meg kedélyállapotunkat, a nemesebb haragnak egy nemével foglalkozunk e kérdéssel. Mert — habár a jó igyekezetet mindenkinél tiszteletben is tartjuk s nagyon jól tudjuk, hogy az a forrás, amelyből a fent általunk ís „egyházuk javáért buzgólkodó" jelzővel megnevezett férfiak skeptikus fejtegetései eredtek: az egyház szeretete, az egyházuk javát féltő szeretetteljes aggodalom volt: — még sem habozunk kijelenteni azt, kogy aki a protestantísmus hanyatlásának, vagy fejlődésének lehetetlenségéről, vagy tovahaladásának a protestantísmus lényegé*Dr. Berzsenyi Jenő a „Budapesti Napló"-ban.