Evangélikus Őrálló, 1908 (4. évfolyam)

1908-01-23 / 4. szám

1908 EVANGELIKUS ORALLO 29 legdrágább kincseit meg kellene tagadnia vagy róluk hallgatnia: Isten igéjének sajátlagos értelmezését ós a szentségek palladiumát értem. Ezekben pe* dig mindenkor nálunk ós velünk lehet ós lesz is az' akinek szövetsége hitünknek ós reményünknek egyedüli alapja, életünknek s így a benne megnyilatko. zott szeretet cselekedeteinek, munkájának egyedüli forrása: a Krisztus, ki a Szentlélek ajándékaival gazdagon vigasztal minden küzdelmeinkben, úgyhogy örvendezve zenghetjük egyházunk harci ós diadalmi énekóv el: Min erőnk n®m segít raj tu n't, Mert mi könnyen elveszünk; De küzd értünk hős bajnokunk, Kit Isten küldött nekünk. Kérded, hogy ki az? Jézus Krisztus az: Zebaoth Isten, Egyéb urunk nincsen; A győzelmi tér Övé! Beyer Theophil. Az „utasítás" a nem állami elemi népiskolákról. A törvény 7. §. második bekezdése azt mondja, ha az iskolaföntartó a tanitó termónybeli járandóságát nem szolgáltatná ki a megszabott módon és meghatározott időben vagy ha az a termény átlagos minőségének meg nem felelne: akkor a termény helyett annak értékét készpénzben köteles fizetni. Ugyanezen 7. §. harmadik bekezdése meg azt mondja, ha a tanitói rendes fizetés részét képező szolgálmányok kellő időben nem teljesíttetnének vagy ha a tanító az iskolai főhatóság jóváhagyásával a gazdálkodással fölhagy, a szolgálmányok értéke készpénzben szolgáltatandó ki (havonkint vagy óvnegyedenkint, de mindig előlegesen). Á miniszteri utasítás itt (11. §, 2. 3. 4. bekezdés) túlmegy a törvényen, mert azt rendeli el, hogy ha az iskolaföntartó a terményeknek, illetve a szolgálmányoknak készpénzzel való lerovására köteleztetett, akkor az e címen fizetendő pénzösszeg állandóan a tanitói járandóság eredetileg készpénzből álló részének jogi természetét veszi föl. Ezen a tanító járandóságainak pontos kiszolgáltatása céljából jóakaratú intézkedés ujjmutatás arra, hogy a hívek, ha nem is a gabona- és takarmányfélókben, legalább a tüzelőfában, mely egyre drágúl, anélkül, hogy arányosan növekednék égési hőfoka és a szolgálmányokban, melyeknek egyre növekszik pénzértéke anélkül, hogy arányosan növekednék munkaértóke is, az átlagos minőségnek megnem felelő szolgáltatásokat tegyenek, mert ezen csalárd eljárásuknak biztos hasznát láthatják a jövőben, a tanító pedig kárát. Úgy tudom valami „javadalmi jegyzőkönyv" fog készülni, közsógenkint, lagalább ott, ahol a tanító nem nyert még állami fizetóskiegószítóst az 1893. évi XXVI. t.-c. alapján már megtörtént megállapítások alapján, és ebben a javadalmi jegyzőkönyvben ugyancsak közsógenkint az utolsó 5 évi (1902—1906) átlagárak alapján állapítandó meg a tanító által élvezett termónyjárandóságok pénzbeli egyenértéke. (Törvény 8. §.) És ez az egyenérték aztán a tanítóra nézve állandóan mérvadó s kötelező. A termények piaci és közsógenkint való átlagozásának későbbi öt évről szóló megállapítása „csak az iskolaföntartóhialc" indokolt ós a közigazgatási bizottság által támogatott kérelmére ós a v. ós k. okt. miniszter külön engedélye alapján történhetik meg. (Ut. 10. §. 4. bekezdés.) Nagy fontosságú a törvénynek és utasításnak az a rendelkezése (Törv. 11. §. ut. 15 §.), amely megszünteti a tanítóknak sokszor fölpanaszolt azon sérelmét, hogy a kántori illetmény a nyugdíjba eddig be nem számíttatott. Ez ezentúl a legkisebb fizetés erejéig a nyugdíjba is beszámíttatik. A felekezeti tanítóknak nyugdíjigénye ezzel 1300 korona minimális összegről legalább is 2000 korona minimális öszszegre emelkedik 40 évi szolgálat után. Az utasítás 19. §-a azt mondja, hogy a törvény „kifejezetten ós kizárólag csupán a díjlevelet jelöli meg, mint olyan okmányt, amely a tanítói járandóságok meghatározásának alapjáúl szolgál." Az utasítás tehát megállapítja, hogy minden iskolaföntartó tartozik minden egyes tanító részére névre szóló díjlevelet kiállítani, azt egy példányban a közigazgatási bizottság részére is beküldeni ; megállapítja, hogy a díjlevólnek a tanító összes javadalmát tételenkint magában kell foglalnia, magában kell foglalnia azt is, hogy a tanító részére biztosított járandóságok mikor ós mily részletekben szolgáltatandók ki; megállapítja, hogy a díjlevelek az illetékes hatóság által hagyandók jóvá. Minderre csak azt mondhatni, jól van mindez, magától is értetik, mindez az eddigi szabályzatunkkal megegyezik. Mindamellett az utasítás önmagával ellentétbe jut ós a törvényen is túlterjeszkedik, midőn azt mondja (19. §. 4. bekezd.) hogy nemcsak a díjlevól, hanem a díjlevól a tanító megválasztásáról szóló jegyzőkönyvvel, a törvény 32. §-a által előírt eskütételről szóló okmánynyal együttesen biztosítja a tanító részére annak szerzett jogait; és sérelmes az is, hogy az utasítás írja elő, minő alakiságokkal kell a díjlevelet hitelesen kiállítani. A díjlevól, mely a tanító nevére lett kiállítva, amely a tanító összes javadalmait tételenkint magában foglalja s azt is, hogy a tanító részére biztosított járandóságok mikor és mily részletekben szolgáltatandók ki és végül a mely az illetékes egyházi hatóság által, miután a tanító elfogadta, meg van erősítve: oly szerződés, melyet a gyülekezet a tanítóval törvényesen kötött, amely tehát a tanítónak a gyülekezettel szemben szerzett jogait teljesen biztosítja. A választási jegyzőkönyvre a választást és díjlevelet megerősítő hatóságnak van szüksége, hogy megállapíthassa, vájjon a választás szabályszerűen folyt-e le. A választás mikénti lebonyolításának megállapítása, hogy ki írja alá a díjlevelet, az az egyháznak belügye, melyet az egyház Alkotmánya (zsinati törvénye) és a zsinati törvónynyel megegyezően törvényes szabályrendelet szabályoz. Más szempont alá esik a törvényben előírt eskü letételének hatálya. Eltekintve az eskünek tartalmától, melyet minden honpolgárnak, mtnden hazafinak csak helyeselnie lehet, a törvény értelmében a tanító köztisztviselő lóvén, magától értetik, hogy a törvény előírja az esküt, melyet ezen köztisztviselőtől a haza kiván ós hogy ezen eskü letételétől teszi függővé a tanítónak, mint köztisztviselőnek személyére és hivatali működésére nézve a köztisztviselőket általában illető közjogi, magánjogi és büntetőjogi törvényes rendelkezéseknek alkalmazását az adott esetekben (utasít^