Evangélikus Őrálló, 1908 (4. évfolyam)

1908-01-16 / 3. szám

1908 valamely tanítói állomásnak államsegellyel kiegészített jövedelme az iskola fönntartó által el nem hárítható, állandó természetű körülmény következtében csökken; amely esetben az iskolai hatóság a közigazgatási bizottság által a minisztertől az államsegélynek a törvényben megállapított alapfizetés összegének erejéig való fölemelését kérheti. Segédtanítónak alkalmazását a törvény csak ideiglenesen ós legfeljebb 1 évi időtartamra engedi meg, de a segédtanító fizetését az eddigi összegről t. i. 400 koronáról 800 koronára emeli föl. (Ut. 5. §.) A tanító nincs följogosítva arra, hogy segédet fogadjon a maga helyettesítésére, a segédtanító alkalmazása az iskolaszék hatáskörébe tartozik. Segédtanító rendszerint, tanítóváltozás esetén alkalmazható, különösen a tanító halála esetén, özvegye s árvái félévi egész fizetést ós lakást élveznek. És ha az iskola államsególyes, akkor a segédtanító fizetéséhez az állam is hozzájárul abban az arányban, amelyben az elhalt tanító fizetését kiegészítette. Ez nagyon móltányos, de a legtöbb esetben nem lesz elégséges. Az a gyülekezet, mely államsegélyes, melynek szegénysége közhatóságiiag meg van állapítva, nem lesz képes temetési, tanító választási költségeken felül, még az özvegy s árvák javadalmát ós a segédtanító lakbérét, fizetését előteremteni. Előfordulhat az az eset is, melyben hatósági orvos vizsgálata alapján megállapíttatik, hog)'- a tanító nem saját hibájából származott fogyatékossága miatt nem képes eredményesen tanítani; és bár tagja az országos tanítói nyugdíjintézetnek, legfölebb még csak végkielégítéssel távozhatnék állásáról. A közigazgatási bizottság megállapítja a segédtanító alkalmazásának szükségességét. Nagyon móltányos volna ós a közérdek szempontjából kívánatos is, hogy a hitközség ily esetben is részesülne államsegélyben a segédtanító tartására, hogy ne kelljen a beteg tanító kezébe a koldusbotot, hátára a koldustarisznyát adni. Autonomikus szempontból kifogás alá esik az utasítás azon rendelkezése is, (5, §. 3. bekezdés) hogy a segédtanító alkalmazása az iskolaszék hatáskörébe tartozik, mert ez az ügy önkormányzati törvényes rendünk szerint a gyülekezeti közgyűlés hatésköróbe tartozik, különösen akkor, mikor a javadalmazás a gyülekezetet terheli és a segédtanító alkalmazása az egyházme- i gyei hatóság megerősítésére szorul. A miniszteri , Utasítás "-ban idézett 1868. XXXVIII. t.-c. 137. §-a és az 1886. évi XXVIII, t.-c. 13. §-ának 1. ós 2. pontja nem a hitfelekezeti, hanem a községi iskolaszók hatáskörét állapítják meg, az idézett 2. pont meg épen azt tartalmazza az „Utasítással" ellentótben, hogy a felekezeti iskolaszók szervezetét és teendőit a felekezeti iskolaügyet vezető illetékes főhatóság szabja meg. Kund Sámuel. Folyt, köv.) TÁRCA. Evangélikus egyházunk iskolafenntartói kötelessége, különös tekintettel a népiskolákra. (Folytatás.) Csak is ez uton remélheti az egyház, hogy a gondjaira bízott gyermekekben majdan élő, munkás tagokat nyer, akik amint maguk élő kövekként sorakoznak az egyház épületébe, másrészt szavukkal, cselekedeteikkel, egész életükkel terjesztik az Istenben való életet a családban, hivatásuk körében s megőrzik és kamatoztatják azokat a drága kincseket, amelyeket apáiktól örököltek. Semmiféle egyháznak nincs annyira érdekében az önfentartás kötelességéből folyólag iskoláihoz szívósan ragaszkodni, J mint épen evangéliumi egyházunknak. Mi nem támaszkodhatunk külső hatalomra, mely a tömegeket súlyánál fogva tartja össze; nem dicsekedhetünk világi tekintéllyel, amely sokakat meghajtásra kényszerít ; nincs aranyunk ezüstünk, amely vonz ; nincs vaskövetkezetességgel keresztül vitt szervezetünk, amely csudálatos szabatossággal működik; nincs csillogó szertartásunk, mely képzeletre ós érzékekre hat; nincs gyontatószékünk, mely a lelkeket az egyház intézményeihez láncolja; nem vagj^unk egyedül üdvözítő egyház, amelyhez pusztán külsőleg hozzátartozni már az üdvösséget jelenti. Nekünk csak egy hatalmunk, egy tekintélyünk, egy kincsünk, egy összetartó kötelékünk, egy üdvöt nyújtó forrásunk van : az evangelium. Igaz, hogy ez minden egyebet felülmúl s mindent pótol; mert Istennek hatalma; de hogy erejét ós áldását megmutassa, használni, hirdetni, gyakorolni kell. Bele kell keverni mint kovászt a lisztbe, az emberek világába, életébe, hogy áthassa egész valójukat, megszentelje s boldogítsa életüket, hogy ne kényszerből, ne puszta külső engedelmességből, hanem a hálás hitnek boldogító tudatából vallják: „Óh tudom, tudom kiben hiszek! Nem, nem hagyom el hitemet." Ezek lesznek aztán evangéliumi egyházunknak igaz tagjai, akikre számíthat, mint hálás gyermekeire, akik evangeliumi nagykorúságban ós szabadságban ragaszkodnak hü édesanyjukhoz, akinek legdrágább kincsüket köszönhetik. De ha az édesanya nem tette meg kötelességét, hanem idegen nevelésbe adta gyermekét, ne csudálja, hogy gyermeke nem ragaszkodik hozzá, sőt idegenkedik tőle. Ez fáj az anyának, de fájdalmát, elhagyatottságát maga okozta. Állításainkat a történelem igazolja. Az evangeliummal együtt jár a nevelés ós tanítás. A reformáció, mely a feledésbe ment evangéliumot ismét napvilágra hozta, épe® ezért megteremtőjévé lesz a nópnevelósnek. Luther már 1525-ben minden városi ban ós községben iskolák felállítására buzdít ós pedig nemcsak fiuk, hanem leányok részére is * Igaz, hogy mai felfogásunk szerint ezek az iskolák igen kezdetlegesek voltak. Az olvasásra ós a káté ismeretére szorítkozott a tanítás: a tanítási idő sokszor csak egy-egy óra naponként, vagy csak a hót bizonyos napjain a téli hónapokban; a tanítók egyúttal céhmesterek, többnyire oly férfiak, akik maguk sem végeztek valami magasabb tanfolyamot. De evangeliumi nópnevelósünknek mégis ezek az iskolák vetették meg alapját. Az evangéliumi egyház mindig át is volt hatva szent kötelességének tudatától. Valóban megindító és lélekemelő azon buzgalom látása, amelyet az evangelium népe hazánkban mindenfelé kifejt a reformáció elterjedése alkalmával. Minden kis gyülekezet iskolát állít. íldoz, önmegtagadást gyakorol, csak hogy gyermekeit, ifjúságát nevelhesse. Minden templom mellett ott az iskola; söt ahol templomra nem telik, ott legalább iskolát állítanak, mert ezt föltótlenül szükségesnek tartják. Évszázadokon át foly a hü munka s nem lankad az áldozatra készség. A nóp fia a magas ranguakkal * „Au die Bürgermeister und Katsherren allerlei Städte in deutschen Länden" c. iratában.