Evangélikus Őrálló, 1908 (4. évfolyam)

1908-01-16 / 3. szám

f \ 7 1908 EVANGELIKUS ŐRÁLLÓ 23 együtt meghozza verejtékkel szerzett fillérét az iskola javára; a tanító szegényes jutalom fejében lelkesen végzi munkáját. Kérdik ó: kötelességünk-e ez vagy nem? Yárnak-e parancsot kívülről? Koldulnak-e segélyért az állam ajtajánál azt mondva: „Hiszen mi a te feladatodat végezzük ?" Nem. Tesznek, mert tenniök kell! A hitnek, a szeretetnek, az egyházuk iiánt érzett hálának ereje hajtotta őket, s yalóban nagy elfogúltság kell ahhoz, amit ma oly sokszor tapasztalunk; midőn úgy tüntetik fel a dolgot, mintha eddig semmi sem törtónt volna, s Magyarország nópnevelése csak most kezdődnék az államosító törekvések korában; holott hálát adhatunk édes hazánk érdekében és azoknak az egyházaknak, akik feladatukat felismerve a nevelés ós oktatás szent muukáját oly lelkesen végezték. Ne kicsinyeljük, azokat a szalmafefedeles iskolákat; ne vessük meg azokat a szalmafedeles iskolákat; ne vessük meg azokat a kérges tenyerű, az egyszerű nép fiától alig elütő iskolamestereket, akik híveikkel együtt örültek és szenvedtek minden tekintetben. Híveinket, honunk fiait, akik nehéz időkben emberül megállották helyüket, ott ezek az iskolák

; ezek a tanítók nevelték. (Vége köv.) Lelkészegyleti kérdő-pontok. Gyurátz Ferenc püspök, mint a dunánt. ev. ker. lelkószegylet elnöke a folyó évre most bocsátotta ki tanulmányozás ós tárgyalás végett az egyes egyházmegyei lelkószegyleteknek a szokásos kórdő-pontokai. A jelen évi kérdő-pontok is nagy gyakorlati érzékre vallanak és fontos ügyeket karolnak fel ós bizonyára élénk visszhangra ós kellő méltatásra fognak találni ezek a lelkészi körökben az idén is. A kérdő pontok a következők : 1. A népiskola munkássága a múltban ; jelentősége az egyházra ós a hazára nézve korunkban. 2. A népiskolák államosítása. Mily előnyöket igér? Mily hátrányok várhatók utána az egyházra nézve? 3. A theo

1, akadémiák ós az egyház kölcsönhatása egymásra. Mit várhatnak joggal a theol. akadémiák az egyháztól? Mit remélhet tőlük méltán az egyház? 4. A hitközöny terjedése. Miben találhatók okai? Miként munkálhatunk közre megszüntetésén sikeresen ? Hogyan kelthető új életre' a meglankadt hitbuzgóság ? 5. Az egyházkerületi árvaház ügye. Mi volna tanácsosabb : egyelőre csak tőkegyűjtés az árvaház megépítésére, vagy pedig az árvák segélyezésének azonnal megkezdése oly módon, hogy a felkaroltakat tisztességes, vallásos evang. családoknál helyeznők el évi tartásdíj mellett? 6. Készülés a reformáció 400-dik évfordulójára. Mily alkotásokkal tehetünk méltó bizonyságot az evangeliom lelkének ma is egyházunkban munkálkodó erejéről? SZEMLE. Egy miniszteri nyilatkozat. Nagyfontosságú kijelentéseket tett a közeinapokban egy képviselőjelölő közgyűlésen (a budapesti III. kerületben) gf. Apponyi Aliért vallás- ós közoktatásügyi miniszter. A koalíciós kormány hátralévő működési idejének a saját tárcájába eső munkaprogrammjáról ugyanis a következőket mondotta: „Folytatni fogjuk működésünket abban az irányban — hogy ott kezdjem, ami az ón tárcámhoz tartozik, — hogy & vallási téren az 1848-iki nagy alkotás, az országban bevett összes vallásfelekezetek közti vtszonosság és egyenlőség ! intózményszerűleg az egész vonalon biztosítva legyen, I (Éljenzés.) ami ebből még hiányzik, megvalósíttassék | és hogy a vagyonilag szűkölködő egyházak az 1848: ! XX. t.-c. nagy intencióihoz képest ezen szűkölködő ! hetyz.etükböi fokozatosan kivezettessenek, anélkül, ; hogy bárkinek is történetileg szerzett jogai megtá| madtatnának. (Elénk helyeslés.) Azon leszünk — | hogy megint a magam tárcájának körében maradjak I — hogy a nép oktatási törvényhozásának megkezdett munkáját tovább folytassuk, különösen a felnot; tek oktatásának rendszeres szervezésével, a gaz| dasági ós ipari ismétlő oktatás a tanítóképzésj nek olyan szabályozásával, amely biztosítja a nemzetet afelől, hogy csak a nemzeii gondolattal j összeforrt hazafias férfiak taníthassanak. (Helyeslés.) j A középiskolai kiképzés terén abban az irányban ! óhajtunk működni, hogy az a középiskolai képzés | a maga egyoldalúságából kivétessék ós olyan orgaj Lumokkal, szervekkel egészíttessék ki, amelyek a polgári keresó éleiben működőket is a kellő műveltséggel lássák el, hogjr jobban megállhassák az életért való harcban helyüket ós a magasabb nemzeti művelődés részeseivé váljanak. (Elénk helyeslés.)* — Vessük össze a miniszter eme kijelentéseit mai vezércikkünk főgondolatával, — s akkor még inkább ki fog tűnni a közös prot. bizottsághoz intézett komoly felhívásunk alapos volta. Mert ha maga a miniszter is akarja azt, amit az élő törvény alapján akarnia kell, t. i az 1848 : XX. t,-c. alapján az anyagilag szűkölködő egyházak helyzetének törvóI nyes rendezését, akkor a mi részünkről nincsen helye a tartózkodásnak s nincsen helye annak, hogy az 1902-iki kimutatásokhoz rzgaszkodjunk itt is, ott is, mikor már az 1907—1908-ik esztendő, sőt a folyton fejlődő életigények régen túlhaladták a 6 év előtti kereteket. B E L É L E T. Kitüntetés. Wünschendorffer Károlyt, a poprádi egyház érdemekben gazdag lelkészét ő Felsége a koronás arany érdemkereszttel tüntette ki. A midőn e tényt örömmel regisztráljuk, s a kitüntetett lelkes egyházi fórfiúnak -számos barátjával együtt mi is őszintén kívánjuk, hogy: „ad multos annos," helyénvalónak találjuk egyúttal azt is felemlíteni, hogy a Wünschendorffer 50 éves lelkészi jubileuma alkalmából az ő tiszteletére rendezett ünnepségekről a poprádi egyház külön füzetben is megemlékezett s azokat „emlékül" kiosztotta a jubiláns tisztelői között. Árnyékok. Van Nógrádban egy egyház, amely több mint három éve lelkész nélkül van, s amelyet az engesztelhetetlen pártoskodás nyomorít. Nem kell hosszabban bizonyítani, hogy azon egyház, mely