Evangélikus Őrálló, 1908 (4. évfolyam)

1908-01-16 / 3. szám

1908 EVANGELIKUS OEALLO 21 a kizárt érdemes volt-e a kizárásra? A látszat sokszor csal és sok ártatlan lett és lesz ezután is áldozat a tőrvény előtt; míg az igazi bűnös menekül ós nevetve vet követ maga is a szegény áldozatra. Hiszen mennyi mindenféle rendű-rangú e nbert ismerhetünk, aki tekintélynek, közmagasztalásnak örvend; pedig lelke rosz, szíve telve van a poke minden utálatosságával, míg akárhány tisztább lelkű ember megvetetten, szemlesütve jár, mert nei_ volt elég ügyes kikerülni a törvény büntető kezét. Magát Krisztust is megfeszítették, mig a gyilkos Barabást szabadon bocsáták. Az emberi itólet, mely csak a külső cselekmény, sokszor ennek is csak a látszatára itél, könnyen téves ós igazságtalan lehet. Ne törjünk ezért pálcát azon a gyermeken ! Az egyházi nyugdíjintézet célja csak a mentés lehet, s ama sújtó §. meghozatalánál ez egyház úgy nem okoskodhatik, hogy másutt is ily szigorú törvényt szoktak hozni a bukott gyermekekre. E §-t elhiszem, hogy bona fide, szokta hozni egyik a másik után; de annak kezdeményezője nem a Krisztusi evangelíum szelleme által érintett keresztyén törvényhozás vala. Annak feltalálója oly nyerészkedési elven alakult intézmény lehetett, mely mindenféle okot, ürügyöt keresett arra, hogy kifizetni köteles tartozásai alul kibújjon s a pénzt magának tarthassa. Ezt az eljárást a keresztyén egyház nyugdíjintézete nem utánozhatja; annál kevésbé, mert öröklési jogát a világi állam még a halálra itólt gonosztevőnek is fenntartja. Ne üssék el tévedő, vétkes gyermekeinket attól a kis neveltetési járulóktól, melyet más örökség hiján, a nyugdíjintézettel óhajtunk biztosítani nekik! Nem mondom ón ezt: dobja oda nekik azt a neveltetési címen járó segélyt a nyugdíjintézet könynyedén, aztán hagyja magára azt a rosz gyermeket, maga a gyámintézet meg menjen útján tovább, mintha eleget tett volna kötelességének. Isten mentsen ettől. Az a belmissió, melynek munkájától Isten országán*1 p>z emberek szívében való megvalósítását várjuk, ,dje meg munkáját ós tegye kötelességét mindjárt ott, a magunk ajtaja előtt is, sepergessen, tisztítson itten is. Keressen a nyugdíjintézet ilyen jólelkű munkatársat, vegye igénybe a belmissziónak valamely szervét; ennek kezéhez utalja ki a neveltetési járulék részleteit; ezt bízza meg annak a boldogtalannak gyámolításával, megmentésével. Ezekkel a boldogtalanokkal szemben egyházunk nyugdíjintézetének csak ez a teendője lehet. Elfogadják-e a bizottságok fennti nézeteimet? nem tudom! Elíogadja-e azokat a Nagytiszteletü Ügyvivő Úr, vagy a döntő tényezőknek bár csak egyike? nem tudom. De ón, mert Krisztusomnak evangelioma kényszerít; mert lelkem ismerete alkut nem enged és a megismert igazságtól félre lépnem nem hágy; tehát előállók, zörgetek ós kérem, hogy mivel az a §. 1., Krisztus erkölcsi elvével ellenkezik; 2., mivel annak intézkedése természetellenes; 3,, mivel ez a világi állam tételes törvényeinek jogelveivel is ellenkezik ; tehát ezt az egyetemes nyugdíjintézet szabályzatának 25. §-a C. pontját

f töröljék el a szabályzat pontjai közül!!! Az Úrnak békessége legyen mindnyájuukkal! Kis-Baboth, 1907. dec. 11-ón. Ihász László, evang. lelkész. Az „utasítás" a nem állami elemi népiskolákról, i. A községi ós hitfeleke2eíi elemi népiskolákban működő tanítók ós tanítónők illetményeinek megállapítása. (Utasítás 1—20. §§.). E fejezetből örvendetes mozzanatul emelendő ki, hogy a magyar nemzet leghasznosabb munkásai javadalmának minimuma biztos alapon tetemesen fölemeltetett, f. i. az alapfizetés 600-800 koronáról 1000 koronára (20% emelés), a korpótlók az eddig 500 korona végösszegről 1000 koronára (100% emelés). A hitfelekezeti községi tanítók ugyanezzel még nem kaptak meg mindent, amit megérdemelnek, de jogos igényük kielégítése szemponrjából a törvény igen nagy haladást jelent. Azonban sajnos, hogy kétféle mértékkel mér a haza az egy téren munkás társaknak ós közülök azoknak, akik a valláserkölcsi téren, mint kántor-tanítók ós egyúttal hitoktatók is, terhesebb munkát végeznek, a szerényebb osztályrészt juttatja. A javadalomnak ezen egyenlőtlen megállapítása is az állampénztárra 6 milliónyi új terhet hárít, a felekezeti s községi tanítók javadalmának fölemelése az állami tanítók javadalmának színvonalára pedig még újabb 5 milliót igényelt volna. Ezzel a teher szaporulattal menthető — ha egyáltalán menthető — a javadalmazásban még mindig mutatkozó nagy külömbsóg. „Legyenek nyugodtak a tanítók" — mondotta a miniszter —, amit most el nem érhettek, azt meghozza majd nekik az idő. Az egyháznak azonban kérnie, sürgetnie kell a kormányt, hogy ennek a jobb kornak hajnalát minél előbb fölvírassza ós hogy addig is, míg a méltánytalanságon segítenie lehet, enyhítse azt lehetőleg akóp, hogy minél többb felekezeti tanítónak jutassa a 200 koronás személyi pótlókot, mert különben félő, hogy a felekezeti tanítók szine-java az államhoz fog sietni, miáltal hitfelekezeti népiskoláink színvonala alább fog szállani, ami pedig nem érdeke ax államnak sem, ós amit a fizetósrendezóssel — hiszem — nem is akart előmozdítani. Megengedi ugyan az állam (Utasítás 33, §.) a hitfelekezeteknek, hogy tanítóik javadalmát az áliami tanítók fizetésének színvonalára, sőt ennél is feljebb emelhetik a nélkül, hogy a már engedélyezett államsegély összege alább szállíttatnék. Csakhogy a hol erre meg volt a tehetség, ott hitfelekezetünk e részben eddig is minden lehetőt meg tett. A baj épen az, hogy egyházhíveink kultusz ós kultur adóval nagyon túl vannak terhelve, amit a kormány is nagyon jól tud, azért szándékozik a hívek egyházi terhén könnyítendő, a 48-ki törvényt legalább ezen irányban sürgősebben végrehajtani. Gyülekezeteink iskoláikra egyházhíveik állami adójának 5 százalékánál sokkal nagyobb összegekkel adóznak, míg azok, akiknek számára állami iskola jutott, állami adójuknak csak 5 százalékával járulnak annak fönntartásához, a tandíjnak nagy részét is szegénység címén elengedik nekik, a többit pótolja az állam polgárainak adójából, tehát azokéból is, akik felekezeti iskolájukért nagy terhet hordoznak. A tanítói javadalmak minden hullámzástól mentesíttettek. E fizetéseknek a díjlevól alapján megállapított mennyisége továbbra is csonkítatlanul kiszolgáltatandó, illetve az államsegély igénybevétele céljából le nem szállítható (Utasítás 33. §.), kivévén, ha