Evangélikus Őrálló, 1908 (4. évfolyam)

1908-06-04 / 23. szám

1908 EVANGELIKUS ORALLU 201 ok egy rendkívüli egyházm. közgyűlés összehívására, hogy a nézetek tisztáztassanak, a félreértések eloszlassanak és valamint az egyházmegye, úgy az esperesi hivatal reputációja helyreállíttassék — esetleg a jégrevezető avagy a gyanúsító rovására. Wallrabenstein testvérem még nem tudja, hogy egy lovagias érzelmű egyházmegyei képviselő felsőbbfokú közgyűlésen csak akkor foglalhat állást az egyházmegyei határozat ellen, ha már kiküldetésénél lovagiasan és őszintén fenntartotta magának azt a jogot személyes ill. a kisebbség nézete érdekében emelni szót. Miután pedig az augusztusi határozat egyhangúlag hozatott, azért minden egyes egyházm. képviselő köteles az egyházm. határozat mellett foglalni állást, vagy pedig, ha időközben aygályok támadnának ő benne, vagy hallgatni vagy pedig azoknak a jövő egyházm. közgyűlésben adni kifejezést. Wallrabensíein testvérem még nem tudja, hogy néhány év óta nálunk az esperesi jelentés az egyházmegyei gyűlést megelőzőleg adatik ki és küldetik szét, azért hibásan minősíti az általa idézett jelentésemet röpiratnak. Ez esperesi jelentés volt, amelyet csak az idő rövidsége és a nyomdász némi hanyagsága miatt nem küldhettem szét az egyházm. közgyűlés megtartása előtt ill. már annak összehívása alkalmával. Wallrabenstein testvérem még nem tudja, hogy az illető tekintélyes tagja az esp. közgyűlésnek az általam idézett szavakat tényleg kimondotta (neve Hettenbach András, lakik Újbanovcén, fia most az eszéki gymnaziumban van.) Nem igaz tehát, hogy az ill. ifjú most már vizsgázott volna Pozsonyban. De ha időközben az ill. ifjú apja meggondolta volna a dolgot, állításom akkor is igaz, mert az illető Hettenbach András ezen szavakat tényleg használta. Wallrabenstein testvérem még nem tudja, hogy egy öntudatos férfiú szent kötelessége becsülete fölött őrködni és nem engedni, hogy őt valaki cáfolatlanul jégrevezetőnek nevezze és ha a béke érdekében magát annyira lealázná is, hogy ezt a sértést lenyelné, ha nyilvános allásban van, akkor azt eltűrnie semmiképen sem szabad és ha eltűri, lenyeli, akkor nem méltó és nem képes egy egyházmegye élén állani. Wallrabenstein testvérem még nem tudja, hogy Horvátországban a hivatalos nyelv a horvát és hogy azért a hatóságok minden perezben joggal követelhetik a papi hivataloktól, hogy velők horvát nyelven érintkezzenek. Wallrabenstein még nem tudja, hogy valamint a tót ajkú testvérek, úgy a tót egyházi lap, de még a horvát újságok is nekem több ízben már szemrehányásokat tettek, hogy én állítólag a német egyházakat pártolom a tótok rovására, hogy magyarizálok és germanizálok. És ha most ő az ellenkezőt állítja rólam a sorok között, akkor nem tudja felfogni és méltányolni azon törekvésemet, hogy a középvonalat, az igazság vonalát betartsam azon egyszerű okból, hogy magatartásommal mindenütt megóvjam az evang. egyház és az istenországa érdekeit. Ha tehát ő neki ezen primitív dolgokról nincsen tudomása, akkor éretlen és akkor nem szabadna neki avatkozni olyan dolgokba, amelyekhez nem ért, akkor ne szólaljon fel, hanem tanuljon és szerezzen magának tapasztalatokat. Wallrabenstein testvérem tudja, hogy egyházmegyénk békéjét nem én, hanem a kerületi gyűlésen történtek zavarták meg, mert az augusztusi határozat tudvalevőleg egyhangúlag hozatott és egyhangúlag hitelesíttetett (Wallrabenstein ellenezte ugyan eleinte a hitelesítést, de később ahhoz hozzájárult és a jegyzőkönyvet aláírta.) És miután az októberi gyűlés az augusztusi határozatot valamennyi szavazattal 3 ellenében magáévá tette és megerősítette, miután a püspöki látogatásnál a 13. egyház közül. 10 egyház (4 tót és 6 német) az augusztusi határozathoz egyhangúlag hű maradt, 1 kitérőleg határozott és 2 a régi állapot megtartását óhajtotta, ebből világos, hogy Wallrabenstein állítása nem csak merész, de valótlan és roszíndulatú is. Aki ilyen körülmények között nemzetiségi gyűlöletről beszél, az szándékosan valótlant mond, izgat és rágalmaz. Wallrabenstein testvérem jól tudja, hogy a Morgenthaler jegyzőségéről általa mondottak valótlanok, mert az illető ügy lefolyása ez volt: Miután Morgenthaler már az augusztusi jegyzőkönyv hitelesítése után a jegyzőségről lemondott és lemondását a gyűlésen történtek alapján fenutartotta, én felkértem a közgyűlést, válaszon új német egyh. jegyzőt. De miután a közgyűlés nem tudott megegyezni egy új német jegyző személyében, Hildebrand eszéki testvérünk indítványozta, vonja Morgenthaler sértő állításait vissza, kérjen bocsánatot és maradjon egyházjegyzői állásában. ! Miután erről úgy a többi jegyző, mint a gyűlés nagy ! része tudni sem akart, felléptem én és azon hiszemi ben, hogy Morgenthaler állításait csakugyan víssza! vonta, ismételten és kérve kértem a közgyűlést, ne ! fogadja el Morgenthaler lemondását, hanem a béke ! kedvéért kérje fel, hogy jegyzői tisztségét megtartsa. 1 Szavazásra kerülvén a dolog, a közgyűlés indítványo! mat 24 szavazattal 15 ellenében elfogadta. Erre támadt | aztán a gyűlésben a zaj, ennek következtében hagyta el aztán a gyűlés legnagyobb része a templomot. Az én érdemem tehát, ha Morgenthaler ismét megválasztatott jegyzőül. Én azt a béke kedvéért tettem. Ha tej hát Wallrabenstein más valamit állít, akkor valótlanI ságot mond, mert hiszen ő akkor jelen volt. Wallra: benstein azt állítja tovább, hogy nem a közgyűlés, | hanem az esperes érezte magát megsértve, ez már vakmerőség, rneri hiszen az egész közgyűlés elitélte Morgenthaler magatartását elfogadván Lichner és Or! mis eziránti indítványát, melyben Morgenthalernek I roszalás, a főesperesnek egyhangúlag elismerés és bi! zalom szavaztatik. Hiszen ezen békeszerető és szerej tetet tanúsító magatartásomért Morgenthalerrel szem| ben megtámadott engem néhány horvát és egy tót , lap is. Hiszen ha a többség Morgenthaler mellett foglalt i volna állást, akkor nem vonult volna kí a templom; ból, mely kivonulással bebizonyította, hogy előzékenyI ségemet méltányolni és magáévá tenni nem hajlandó. Wallrabenstein azt írja én rólam, hogy én azért j vagyok mindeneknek minden, hogy a magam számára | nyerjem meg őket, Mit akar azzal mondani, hogy a Í magam számára nyerjem meg őket. Mit akar azzal | mondani Wallrabenstein? Hol látta és tapasztalta ő, | hogy én mindenáron ragaszkodom az esperesi szék! hez, hiszen ő maga beismeri, hogy beadtam lemondáj sómat, hogy Morgenthaler testvérnek odakínáltam az esperesi széket. Hát mért nem szavazott legalább j Wallrabenstein a részemre indítványozott bizalom| nyilvánítás ellen ? És ha volna is ambícióm, hát mért ne legyen | akkor, amikor látom, hogy egy egészen fiatal testvér ! merészkedik egyrészt éretlenségében, másrészt roszindúlatból Ítéletet tartani egy öreg testvér, de sőt főnöke felett, akinek éppen az a közgyűlés, amelyre ő hivatkozik, egyhangúlag szavazott bizalmat. (Kiemelendőnek tartom, hogy a Morgenthaler