Evangélikus Őrálló, 1908 (4. évfolyam)

1908-06-04 / 23. szám

202 EVANGELIKUS 0IÍALLO 1 í>< »8 testvérem és köztem lévő ügy már elintéztetett, ameny­nyiben ő tőlem a püspök úr jelenlétében és az újpá­zuai közgyűlés színe előtt férfiasan bocsánatot kért és én azt szívesen megadtam. Azért vétek számba megy, ha Wallrabenstein testvérem ezen ügyet újonnan boly­gatja.) Ilyen körülmények között kötelességem megtar­tani a főesperesi hivatalt és az esperesi székről is visszautasítani egy éretlen és roszindwlatú testvér ki­fakadásait. Megjegyzem még, hogy azon határozatok, amelyek egyházmegyénk és a magyarhoni egyházegye­tem közti viszonyt tárgyalták, 1907-ig mind egyhangú­lag hozattak, kivévén az 1906-ban tartott neudorfi közgyűlést, amely a theologusainkat érintő határozatot 7 szavazat ellenében valamennyi szavazattal elfogadta. Végül magától vettetik fel előttem az a kérdés, hogy miért szólalt fel Wallrabenstein testvérem csak most, holott a szóban lévő közgyűlés m. é. októberben tar­tatott már. Nem tudom, de sejtem, hogy mit akar az által. Legyen azonban meggyőződve, hogy mig az egyházmegye bizalmát bírom, meg fogom védeni egy­házmegyénk és az esp. hivatal méltóságát és saját magam becsületét. A politika terére nem fogom követni Wallrabenstein testvéremet, mert annak az egyház keretében nincsen helye, ha azonban tudni akarja, hogy az utolsó választások alkalmával miért léptem ki az eddig tanúsítóit visszavonultságból, támadjon meg ezért politikai lapokban és én egész őszinteség­gel fogok neki válaszolni, föltéve, hogy időközben megtanulja az illedelem hangján beszélni megőszült testvérével, békeszerető elöljárójával és őszinte jólte­vőjével, megtanulván mindenekelőtt a VIII. parancso­latot; mert én csak érett, komoly emberekkel bocsát­kozom vitába. Hiszen én a jelen sorokat is csak az igazság érdekében és az általam igen tisztelt evang. közönség iránti tiszteletből és annak felvilágosítása céljából irtam meg. Ab a ffy Miklós s. k* a horvát-szlavon ág. h. evang. egyházmegye főesperese. T Ä R C Ä. Az evangelikus istentisztelet. (A liturgia egységesítése kérdéséhez.) 2. §. Luther és a Formula Missac. (Äz első közleményt 1. a 21-ik számban.) Midőn III. Incze pápa az 1216. évben a Laterán­bfin megtartott egyházi zsinaton a transsubstantiatio tanát dogmává emelte: a róm. kath. egyház istentisz­telete, a mise lényegében fejlődésének végpontját el­érte. Nagyon kevés és liturgiailag nagyon lényegtelen díszítés az, ami még ezentúl a századok óta céltuda­tosan fejlesztett liturgiához hozzájött! Vonatkozik ez különösen az egyházi zenére s az énekre, mely XIII. Gergely óta, ki a világhírű Palästrina által az eddig használatban lévő choralkönyveket revidiáltatta — a misében is az őt illető helyet elfoglalta. III. íme pápa óta a mise központi részévé az elemek átlényegülése lett: Krisztus Urunk kereszt halálának vértelen ismétlése. S a mig ez ideig az evangelium után rendesen az egyházi beszéd követke­zett, addig a dogma kihirdetése után az lényegéből mindinkább veszített, sőt idővel a miséből teljesen elmaradt a vértelen áldozat előnyére. * Ä polémiát bezárjuk. Szerk. A vértelen áldozatot az áldozó pap mutatja be | Istennek. Természetes dolog, hogy a liturgiának ily irány­! ban való fejlesztése tisztán hierarchikus célokat szol­I gált. A elérus eddig is közbenjárója volt a laikusnak ! Istennél, de most, midőn szinte rendelkezhetik magá­val a Megváltóval, különösen a kötés és oldás hatal­mának helytelen értelmezése következtében valóságos üdvözítővé lett. A laikustól a misében minden activ cselekvés el van zárva, összes activitása, hogy midőn csengetnek neki: keresztet vet, letérdel vagy mellét üti. Activitását az oltárszolgákra, a ministránsokra ruház­ták át, kik a hívek nevében, a hívek helyett válaszol­nak a misében. Érvényes mise, érvényes istentiszlet azért hallgatóság nélkül is tartható, vájjon a hívek lelkiépülésére, vagy nem, ez oly egyházban, hol az űdvjavak mechanikailag működnek, kérdés tárgya nem lehet. Nem csodálkozhatunk azért ama körülményen se, hogy a mise latin nyelven celebráltatik, miáltal azon­ban a róm. kath. egyház kizárólag egyetemes voltát akarja dokumentálni. Luther soká jött arra a gondolatra, hogy az evan­gelium szellemében kellene egy istentiszteleti szerve­zetet teremtenie. Lassan fejlődött, lassan érlelődött meg benne úgy a reformatio gondolata, mint minden, ami a reforma­tioval összefügg, Az erfurti barátévektől, a római úttól 1517. okt. 31-ig nagy az idő s ő még a vittembergi esemény után is, mely kiinduló pontjává lett a nagy­szabású mozgalomnak, hű hatholikus, ki mint rendjé­nek kiváló főnöke s a pápának kedvelt gyermeke, siet a szt. atya előtt lépését bejelenteni s arra attól leg­magasabb jóváhagyását kikérni. Lelke már rég fogva volt az evangelium ereje által, annak szelleme testé­nek s lelkének minden porcikáját rég áthatotta s ön­tudata még sem látta világosan, tisztán az útat, me­I lyen haladnia kell. Erre ellenségei terelték, kik Isten véghetetlen bölcseségénél fogva a reformationak ha­talmas passiv előmozdítói voltak. 1518-ban még rendesen végzi a misét, mint a wittenbergi egyetem tanára s városi plébános. De az »audire missam« mellett erősen hangsúlyozza, mint fontosabb részt az »audire verbum dei«-t. A következő évben hangsúlyozza a »communio sub utraque«-t, de csak a tökéletesebb forma ked­| véért. 1520-ban »Az egyház babyloni fogsága« című ; művecskéjében már öntudatosan szentírási alapon ki­kel az urvacsorájának egy szín alatti kiszolgáltatása i ellen s a róm. kath. egyház vértelen áldozati theoriája ellen. Hova-tovább kifejlődött, megérlelődött benne a gondolat, hogy a szt.-írási egyetemes papság elvéből ! kiindulva a híveknek is activ részt kell nyújtani a mi­sében, a miséből minden szentirás ellenes részletet törölni, azt anyanyelven végezni: szóval tudatára jutott | annak, hogy az evangelium szellemében felépített istentiszteleti rendre szükség van. De ez új rendet nem a réginek romjain akarta felépíteni. „Amit el kell hagyni, ne romboljuk szét erőszak­kal" — szól. ,,A mise is csak az Igének a szívekre való hatása következtében szűnjön meg. A felebarátok iránti szeretet megkívánja, hogy ne járjanak el szigor­ral, még ott sem, hol az evangelium ellenes privátmi­sék megszüntetéséről van szó. Előbb győzzük meg az

Next

/
Thumbnails
Contents