Evangélikus Őrálló, 1908 (4. évfolyam)

1908-06-04 / 23. szám

200 EVANGELIKUS OKA LLO 1908 Ha pedig az államsegély oly biztos valami, melyre minden körülmények közt számítani lehet; akkor mó­dosíttassanak az 52. §. a) b) c) pontjaiban foglalt át­meneti intézkedések is a már segélyt élvező tagok előnyére; mert e módosításokat az államsegély igénybe­vétel %>-ának felemelhetési joga megengedi. Bátorkodtam a fentebbiekben elmondani a nyug­díjintézet szabályrendeletének második tervezete felől való véleményemet. Azt a nyugdíjintézetet minél reme­kebbnek, olyannak szeretnénk mindannyian, a mely a nyugdíjintézeti tagoknak teljes megnyugovást adjon és egyházunknak dicsőségére legyen. Ez pedig csak úgy lesz elérhető, ha óhajtásainkat s ezekből folyó indítvá­nyainkat őszinte szóval feltárják egymás előtt, hogy a mondott szóból értve, mérlegelhető és megállapítható legyen a legjobb; s az így kiválasztott anyagból épül­hessen fel nyugdíjintézetünk azon ethicai alapon, mely egyházunknak létfeltétele. Vigyázzanak azért az építők, el ne vessék azt az építő követ, mely az épületnek fundamentuma és szegelet köve, a mely a Krisztus. Általánosságban azért, én, bármely szépnek lássam is a közzétett második tervezetet, abban egyet-mást mégis módosítandónak találok s ebbeli nézeteimet — ' úgy vélem — felszólalásaimban indokoltam is. Midőn pedig véleményeim nyilvánításáért, melyek- j kel néhol a Nt. ügyvivő úrral ellentétbe jöttem, bocsá- ! natot, a közönségtől pedig türelmének igénybevételéért | elnézést kérek; egyúttal itt, felszólalásomnak végén, az j ügy tanúlmányozásából levont következtetéseimet indít- j ványokba összefoglalom azon kérelmemmel, hogy elő­zetes felszólalásaimat indítványaim megokolásának mél­tóztassék tekinteni. Ez előre bocsátottak alapján, egyházunk érdekében Egyházunk egyetemes közgyűlésének tagjait alázatos tisztelettel megkérem, hogy midőn Isten lelke és ők az egyetemes közgyűlés- j ben összegyűlnek egyházunk kormányzati ügyeinek el- i intézésére és megalkotják egyetemes nyugdíjintézetünk szabályrendeletét; méltóztassék alapszabályilag elhatá­rozni, miszerint 1. Äz állam által nyugdíj, közigazgatás és gyüle­kezetek teherviselésének könnyítésére adott államsegély évi összegéből, a tervezet mathematikai mérlegében jel­zett 31 % helyett 38—40"« fordíttassék a nyugdíjintézet segélyezésére; ennek ellensúlyozásául pedig úgy a gyü­lekezetek, mint az akadémiákat fenntartó testületek mentessenek fel minden néven nevezett fenntartási te­her alól. 2. A kisebb fizetésüek számára megszabott 2400 korona minimális nyugdíjösszeggel szemben szabassék meg a nagyobb fizetésüek számára a nyugdijmaximum 3500 korona összegben; egyúttal pedig adassék jog a kisebb fizetésüeknek — pótbefizetési kötelezettség alatt — maguknak a maximális nyugdíjösszegig terjedhető nyugdíjigény biztosítására. 3. A segédlelkészek javára — kápláni éveikben j beállható mnnkaképtelenségük esetére — alkottassék a 1 nyugdíjintézet körén belül segélypénztár. 4. Mondassék ki, hogy a minden hónap elsején • esedékessé váló és kifizetett nyugdíjak, segélyek, arra ; az egész hónapra is járnak, melyben a nyugdíjazott vagy segélyezettnek elhalálozása történt és az esetle- < ges elhalálozás napjától a hónap végéig terjedő idő- j közi segélyrészlet a jogutódoktól vissza ne követeltessék. : 5. A szolgálati időszak megszakításának számítá­sánál a szolgálati időmegszakítást szenvedő nyugdíj­intézeti tag védelmére, vétessék fel az alapszabályzatba a vis major lehetőségének tekintetbe vétele. 6. Az özvegynek térjelhagyása és halálos beteg­ségben kötött házassága megállapításánál — igazságta­lanság elkerülhetése végett — biztosíttassék a polgári bíróság előtt indítandó kereseti jog. 7. Tétessék intézkedés az iránt, hogy az apa és anya jogigényeinek elvesztése esetén, kinek kezeihez utaltassék ki az árvák neveltetési díja ? Az alapszabályzatba ne vétessék fel oly szabály­zati pont, mely a tévedő, bűnös árvagyermeket szívte­lenül kilökné a nyugdíjintézet gondoskodása köréből; de kezeltessenek ezek a nyugdíjintézet körében úgy, mint a legfigyelmesebb gondot igénylő nyomorúlt lelki betegek, hogy bűneikből megmentessenek a becsületes életnek. 9. A tagsági járulékok befizetése a tagok teljes nyugdíjképességének beálltakor szüntettessék be. 10. A nyugdíjintézetből kilépő, vagy a nyugdíj­jogtól megfosztott tagnak — ha csak segélyt igénylő családtagja nincs — adassék vissza kamatnélkül befize­tett járuléka. 11. Az egyetemes nyugdíjintézet felállításával az alsóbb fokozatú egyházhatóságok által fenntartott nyug­díjintézetek ne fosztassanak meg létjoguktól. 12. Az átmeneti időszaki segélykülönbözetek meg­állapítása helyett minden régi és uj igény egyformán elégíttessék ki a nyugdíjintézet kebelén. Mely indítványaimnak bizalomteljes előterjesztése mellett kiváló tiszteletem nyilvánításával vagyok A főtisztelendő méltóságos egyetemes közgyűlésnek Kis-Baboth, 1908. év május hó 4-én. alázatos szolgája Ihász László ev. lelkész. „Egy kisded játék." Nagytiszt, szerkesztő Úr! Fogadja szíves köszö­netemet a becses lapjában a fenti cím alatt megjelent közleményhez fűzött megjegyzésért, melyben azon egé­szen helyes nézetnek ád kifejezést, hogy a cikk írója egyoldalú álláspont szószólója és azért szívesen akar nyitni tért a más oldalról jövő felszólalásnak is. Ennek következtében, de maga az igazság érdekében is ime jelentkezem feleletre, bebizonyítandó, hogy Wallraben­stein testvérem állításai nem felelnek meg a valóságnak, hogy azokat meggondolatlanul írta le, hogy azoknak leírásánál őt éretlenség és rosz indulat vezette. Wallrabenstein testvérem még nem tudja, hogy egy fiatal testvérnek, aki csak a püspök kegyelméből és a fő­esperes ajánlására lett idő előtt rendes lelkészé, egy 33 éven át az egyház szolgálatában álló és megőszült testvért és ezidőszerinti főnökét oly hallatlan hangon és módon, aminőt ő érintett cikkben használt, megtámadni illetlen. Wallrabenstein testvérem még nem tudja, hogy a canonica visitatio előtt mindig és mindenütt tartatnak egyházmegyei közgyűlések, amelyeknek feladata előké­szíteni a can. visitatiot, t. i. megállapítani az utazási tervet, megválasztani azokat a férfiakat, akik a püspö­köt kisérni kötelesek, megállapítani a fogadtatás mód­ját stb. Wallrabenstein testvérem még nem tudja, hogy kerületi gyűlésen kockáztatott olyan állítás, hogy egy főesperes az egyházmegyei közgyűlést és az egyháza­kat „mintha jégre vezette volna" magában is elegendő

Next

/
Thumbnails
Contents