Evangélikus Őrálló, 1908 (4. évfolyam)

1908-05-28 / 22. szám

1908 EVANGELIKUS ORALLU 193 is megkívánja az ennek megfelelő ,,sikeretlen" szót s a szerzője mégis, talán hogy a megszokott régitől eltérjen „sikertelen"-t ír a rím rovására. A 19. sz. énekben az: „Atyánk a mennyben, ím Neked Buzgón szentelünk ünnepet!" nem egész preciz kifejezés helyett helyesebbnek gondolnám így : „Mennyei Atyánk, im neked" Ugyanitt a 2. versben: „A világ világossága Fényt szórt szép célunk útjára.

1

1 nehézkes, erőltetett kifejezés. A 87. sz. énekben is ma már egész szokatlanok ily kifejezések: 2. v. „Lelkem sírton-sír, kesereg Tikkasztó Ínségben.

1

1 Vagy a 4. v. „Üröm keserű pohara Naponként itat engem /" helytelen kifejezés. Ä 102. énekben bizonyára csak sajtó- vagy tollhiba az 5. versben előforduló „Hogy soha el ne veszszék

l

i „el ne vesszen" helyett. A 105. énekben döcögősek a rímek. íme 2. v. „Mint bősz hadak Rám támadnak;" vagy a 3. v. „Nyavajámban Sok bajomban;" pedig mily könnyen lehetne kijavítani s mennyivel simább lenne p. o. így: „Mint bősz hadak Rám rontanak;" s „Nyomoromban Sok bajomban," stb. S míg ez ének utolsó sorai mind 8 szótagból állanak, addig itt az utolsó vers utolsó sora csak 7. szótagú, így: „A Krisztus által. Amen." Megjegyzem, hogy ez épp így van a dunántúli énekesben is. Pedig mily könnyen ki lehetne javítani, talán igy : „Az Úr Jézus által. Amen." Vagy „Krisztus Urunk által. Amen." A 111. sz. ének 2. v. versében: „Te nyújtasz elmémben világot" alkalmasint sajtó hiba lessz „gyújtasz

1

1 helyett. A 124. sz. II. Rákóczy Ferencz imádságában is a 2. versben: „Drága szép piros véredért, Kit kiöntél ez világért," az elavult „kit" kifejezés helyett bátran tehetnők a „m/Y"-et. Szokatlan kifejezés s nehézkes rím van a 141. sz. énekben. Ennek 2-ik verse: „Igaz világosság én vagyok Beszédemben, életemben; Senkit setétségben nem hagyok, Ki jár az én ösvényemben, Én vagyok az út, vezetlek, Bölcs életre, üdvre viszlek." Ez utóbbi két sor helyett talán jobb volna igy : Én vagyok az út s az élet, S bölcsességre (vagy üdvösségre) a vezéred." A 157. ének dallama: „Hogy naponként Uram." Ennek 2-ik verse így kezdődik: „A szo-ros, ter-hes, ne-héz út." Itt az út három jelzője közül az egyiket föltétlenül el kell hagyni, mert különben a vers nem énekelhető. Talán változtatni lehetne a 164. sz. különben elég szép ének két kezdő sorain is, mely így hangzik: „Időnk gyors folyamként siet Gyenge sajka rajt' az élet." Ezek voltak észrevételeim az „Énektár" III. próbafüzetére. Nem gáncsoskodás, vagy a kákán is csomót keresés vezette tollamat, midőn a fenti kritikát irtam, hanem az egyházunk iránti szeretet s az az óhaj, hogy minél szebb, minél jobb s minél tökéletesebb énekeink legyenek. Quod faxit Deus. Czékus László. Rz „utasítás" a nem állami elemi népiskolákról. (Folytatás és vége.) Az Utasítás 50. §-ban ugyan nincs róla említés téve, még is ki kell terjeszkednem a szerzetes szakasznak utolsó bekezdésére, mely szerint a szerzetesrendű tanító a fegyelmi vétséget megállapító rendelkezés tekintetében is előnyt élvez a nem szerzetes-rendű tanítók fölött. Azt tartalmazza ez az utolsó bekezdés, ha a szerzetes által ellátott iskolákban a törvény 22. §. 1. a)—c) pontjai alatt fölsorolt hibák észleltetnének, úgy azokra a törvény 26. §-ában körülírt eljárás alkalmazandó. Fegyelmi vétséget e szerint a szerzetesrendi tanító csak akkor követ el, ha a magyar nyelv tanítását elhanyagolja vagy azt nem a törvény 16., 19., és 20. §-aiban fölsorolt rendelkezések szerint, illetőleg saját hibája vagy mulasztása folytán nem az ott kitűzött célnak megfelelő átlagos eredménnyel tanítja, vagy ha a 16. és 17., illetve 20. §§. meghagyásának nem tesz eleget, ebben a tekintetben nincs különbség a fegyelmi vétség megállapítására nézve akár szerzetes, akár nem szerzetes-rendű tanító kövesse azt el, (törv. 22. §. I. a.) fegyelmi vétséget követ el a szerzetes-rendi és nem szerzetes-rendi tanító egyaránt, ha a kormány által eltiltott, vagy a 20. §. esetében a miniszter által nem engedélyezett tankönyveket vagy ilyen taneszközöket használ, a fegyelmi vétség ezen esetének megállapításában sincs külömbség a szerzetes-rendi és nem szerzetes-rendi tanítók közt, törvény 23. §. I. b. Végül (törvény 22. §. I. c.) fegyelmi vétséget követ el a szerzetes-rendi s nem szerzetesrendi tanító egyaránt, ha államellenes irányt követ, az az olyat cselekszik, ami az állam alkotmánya, nemzeti jellege, egysége, különállása, területi épsége, az állam nyelvének törvényben meghatározott alkalmazása és az állam cimere, jelvénye és zászlója ellen irányul. Más hibát, mint a melyeket most elősoroltam, a szerzetes-rendi tanítók terhére, ez a szerzetes paragrafus nem állapít meg. Nincsen a törvényben kimondva, a szerzetes-rendi tanító akkor is fegyelmi vétséget követ el, ha a hitfelekezetek vagy egyes társadalmi osztályok ellen, úgy szintén ha: tulajdon vagy a házasság jogintézménye ellen izgat, vagy ha a törvény ellenére magán vagy köztulajdon fölosztásával, amit vagy nö-