Evangélikus Őrálló, 1908 (4. évfolyam)

1908-01-09 / 2. szám

4(5 EVANGELIKUS ORÁLL

O 1908 nek: „Nemcsak kenyérrel él az ember, lianem Istennek igéjevei, mely az ö szájából származik." A mi gyermekeink még csak gyenge gyermekek. Ki meri elítélni őket, ha nyomorverte lelkük nem elég erős a kísértések ellen. Az apai szív sirathatja elbukott, elveszett gyermekét; de örül, ha reá akad ós megmentve kebelére ölelheti őt. Az apai szív gyermekének vétkeivel szemben tán sír; de megbocsát. Anoál inkább teszi ezt ós mást nem tehet; mert az önvád tőre mindig ott szúr a szívben . . . Bűnös hajiami, könnyelmű észjárása vitte bűnbe a gyermeket? Gondoljunk itt vissza arra is: mint teljesítettük apai kötelességeinket? Nem vettük-e ezt könnyedón, mikor szigorúaknak kellett volna lennünk? Indulatainak, értelmének irányításánál, jelleme fejlesztésénél nem vádol-e bennünket semmi mulasztás? Nem magunk okoztuk-e, hogy gyermekünk ingatag, szűk látkörű, gyenge jellem lett, mely nem tudott megbirkózni a vesztére törő kisórtósekkel. Hátha még ez a boldogtalan gyermek nélkülözni volt kénytelen életének már kora idejétől kezdve a gondos szülői szeretet gondját, őrködő figyelmét?! ,Ha az ilyen aztán árvaságának terhe alatt összetörve a bűn martaléka lett, ezt a nyugdíjintézet ne gyámolítsa-ó, ne siessen-e megmenteni? Apai érzés nem hozha/ oly törvényt, mely az ilyeneket kitagadni tudná. Én ez apai érzés hatása alatt Brutust tisztelni nem tudom, ki politikai vétkéért fiát halálra Ítélte; de a szeretetérzés tiszteletével tudok tekinteni arra a kanaänita édes anyára, ki Jézushoz fordult segélyért, mert az ő leánya „az ördögtől gonoszul gyötretett." Azért kérem: töröljék el a 25. §. C. ponfját ; mert annak intézkedése természetellenes! Ihász László, evang. lelkész. (Vége köv.) Az „utasítás" a nem állami elemi népiskolákról. Az 1907. évi július hó 1-ón életbe lépett az 1907, évi XXVII., a nem állami elemi népiskolák jogviszonyairól ós a községi és hitfelekezeti néptanítókjárandóságairól szóló törvénycikk, melynek végrehajtása tárgyában a vallás- ós közoktatásügyi miniszter 1907. évi 76.000. szám alatt kelt rendeletével a törvényhatósági közigazgatási bizottságok számára utasítást adott ki. Sok szó esett immár erről a törvényről ós erről az utasításról — pro et contra. Itt sérelmes pontjait föltüntetvón, panaszra nyitották meg ajakaikat, ott tagadván a sérelem létezését, alig fogytak ki a dicsérő himnuszokból. Az igazság a közép úton közelíthető meg. Aki elfogulatlanul akarja bírálni, méltányolni e törvényt ós utasítást, annak nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy e törvényt és utasítást nem kizárólag valamely egyház érdekében alkották, sem nem valamely egyház ellen: hanem alkották a haza érdekében, a közjó érdekében ós alkották azok ellen, akik a haza érdeke ellen vannak. Ezen az elvi állásponton kivánok a törvényről ós az utasításról szólani. Általán osságban a megnyugvás ós öröm bizonyos mérvével íogadom a törvényt ás utasítást, mert ezeknek célja egyfelől a felekezeti néptanítók javadalmazásának olyan rendezése, hogy képzettségűk ós állásuk igényeinek megfelelő tisztességes megélhetésük biztosítva legyen; másfelöl az állami, nemzeti érdekek is megóvassanak ós biztosíttassanak ós mivel ezen kettős czól szolgálatában a történelmi jogosultságuknál, hivatottságuknál fogva jogosult tényezőket, jelesen az egyházakat mellőzni nem, sőt inkább közreműködésüket továbbra is igénybe venni támogatni kívánja. Teljes azonban örömöm és tökéletes megnyugvásom nem lehet, mert bár a törvény ós az utasítás az eddigi állapothoz képest a tanítói javadalom ós állami segítség tekintetében előre haladást és javulást mutat, mindazonáltal sok jogos igényt még kielégítetlenül hagy ós mivel az utasításnak több homályos ós nehézkes, könnyen félreérthető ós félremagyarázható, az egyház önkormányzatát ok nélkül megszorító, a jogegyenlőséget sértő pontja van. Midőn ezen fogyatkozásokra reámutatok, azon jóakaratnál fogva, mely a végrehajtási utasításban az egyházi főhatóságokhoz az utasítás megküldése alkalmával intézett kormányrendeletben is nyilatkozik ós amelynek a vallás ós közoktatásügyi miniszter az országgyűlési tárgyalások, illetve a bizottsági tárgyalások alkalmával is kifejezést adott, él bennem a remény, hogy amit most azonnal elérni nem lehetett, azt meghozza az idő, a rövid idő ós hogy a hazai alaptörvényeket sértő pontokat ós intézkedéseket mielőbb törvényesen megfogják változtatni és addig, mig ez megtörténik, azokat szabadelvűén, előzékenységgel fogják alkalmazni. Kund Sámuel. (Folyt, köv.) TÁRCA. Evangélikus egyházunk iskolafenntartói kötelessége, különös tekintettel a népiskolákra.*) Annyiszor s oly külömböző változatokban halljuk hangoztatni azt a véleményt, hogy evangelikus egyházunk iskoláinak fenntartásával tulajdonkópen állami teladatot teljesít, hogy szinte ellenmondást nem tűrő dogmává kezd válni s még egyháziasan gondolkodó híveinket is befolyásolja, ítéletükben megtéveszti, állásfoglalásukban lanyhákká kétkedőkké teszi. Magunk között sopánkodunk ugyan, de a nyilvánosság előtt átengedjük a szót az államosítás híveinek, akik viszont annál nagyobb buzgósággal hirdetik radikális nézeteiket, a melyek egyenesen kótsógbevonják az egyházak iskola fenntartó jogát, sőt még az egyházaknak az iskola ós a nevelés ügyébe való beleszólási jogát is. A reakczió bélyegét sütik arra, aki ez eszméknek nem hódol. Csak nem rég tapasztalhattuk, mily visszatetszést szült a politikusok, a sajtó ós legalább részben a népnevelés munkásai körében is a vallás- ós közoktatásügyi miniszternek az a kijelentése, hogy épen hazánk nevelésügye érdekében nem híve az uniformizálásnak s így az az államosításnak sem. Feltűnhetett az is, hogy gróf Tisza Istvánnak mint dunántúli reform, egyházkerületi főgondnoknak igazán mélyen járó, hatalmas szókfoglaló beszédében épen azt a részt méltatták legkevósbbó, vagy hallgatták agyon, a melyben a felekezeti iskola fenntartásának kérdésében Apponyi Albert gróffal való egyet*) Papiértekezleten tartott előadás.