Evangélikus Őrálló, 1908 (4. évfolyam)

1908-04-23 / 17. szám

144 EVANGELIKUS ŐRÁLLÓ l<t<)8 a Jézus Krisztusról. R Krisztust akarja prédikálni, valahol mint főpásztor int, buzdít, lelkesít, vezet, példát ad, korhol, büntet. S valóban, az az egyház hivatásszerű életének legfőbb kezessége, ha a vezetőket Krisztus szelleme lengi át. Csak az ő szelleméből meríthetnek erőt a gyöngék, ragadtatnak el hitvallásszerű cselekedetre az erősek. Csak az ő szelleme menti meg az egyházat elvilágiasodó irányzatoktól és fűzi szorosan egybe, a legszentségesebbnek oltára köré az együvé tartozó tagokat. Csak az ő szelleme véd meg mindannyiunkat az egyházi élet körébe nem tartozó túlzásoktól, hibáktól, könnyelmű gondolkozásmódtól, munkátlanságtól, békétlenségtől. Főpásztor ajakára nem is illik hát méltóbb székfoglaló igehirdetés, mint a Krisztusról való nyilt és bátor vallástétel. És mi elismeréssel adózva az erdélyi ref. 'egyházkerület új főpásztora által mondott mesteri székfoglalónak, amidőn ezt a közönséges események sorozatából e helyütt kiemeljük, úgy érezzük lelkünk bennső óhajának teszünk eleget, a midőn e beszéd pár kimagasló tételét emlékezet okáért e lapok hasábjain is megjelentetjük. Hiszen havaiamiben, úgy az evangélium keretében és a Krisztusról való nyilt vallástételben valóban egyeknek kell magunkat tudnunk ref. testvéreinkkel. Álljon hát itt e székfoglaló beszéd néhány tétele: »Úgy érzem én is, hogy arról kell bizonyságot tennem, a rnit az életnek igéjéből láttam és tapasztaltam s minden tétovázás nélkül azt kell kirdetnem, a miről megvagyok győződve, hogy a lelkek építésére és üdvösségére való. Egy percre sem szabad úgy állanom a gyülekezetek elé, mint valamely félénk védő, a ki csak egy bizonytalan ügy érdekében szól, hanem mint az Isten képében követségben járó, a ki hisz küldőjében, annak izeneteiben, kijelentéseiben és nem fél, hogy az ő Ura és annak igazsága valaha legyőzethetik. Rz utasok biztonsága, élete a vasúti jelzések biztosságától függ. Ä menny felé vezető úton a csalhatatlan jelzéseket még biztosabban kell kitűzni, mert a szerencsétlenségek még borzasztóbbak lehetnek, ha a lámpák nem jól világítanak. Jaj nékem, ha az evangéliumot nem prédikálom s esetleg elvész a nép a széles úton és a tágas kapun ! Ezt az evangéliumot akarom, mint égi tűznél meggyújtott szent fáklyát szerte hordani egyházkerületemben, amelyben az Úr kegyelme és a ti bízó szeretetetek pásztorává tett. Ezzel az evangéliummal kívánlak benneteket mindenütt köszönteni: Kegyelem és békesség nektek! Reménylem, hiszem, hogy egyetlen egy hely sem lesz, ahol a Mester útasítása szerint majd le kellene vernem a port lábaimról. Rz evangélium szellemében köszöntelek titeket mindnyájatokat, akik közelből és távolból ide sereglettetek, hogy velünk ünnepeljetek. Kegyelem és békesség nektek is szeretett testvéreink! R szeretet evangéliumával üdvözöllek mindnyájatokat, mint a Jézus seregéhez tartozókat, akik a mienkétől különböző más oltárnál mutatjátok be áldozataitokat. Vegye kedvesen az Úr az alázatos lélek áldozatait és adjon jó választ a ti mennybeszálló könyörgéseteikre. Én veletek a szeretet kapcsait fogom keresni és azokat erősíteni, nem pedig a testvérharc üszkét szítogatni. Reménylem, hogy a közös alapon, a Krisztusban meg fogjuk egymást találni.« Ebben a Krisztushoz emelő szellemben folyik az egész beszéd. És talán nem csalódunk, ha ama másik kimagasló tényt, a melyet a Kenessey püspök beiktatásának eseményei közül itt megörökítünk, t. i. a gf. Majláth Gusztáv erdélyi róm. kath. püspök látogatását az újonnan beiktatott ref. püspöknél, eme közvetlenségével ható s abszolút tiszta evangéliumi állásponton álló püspöki székfoglaló rendkívüli hatásának tulajdonítjuk. Gróf Majláth Gusztáv eleddig, mint az ecclesia militans főfőképviselője volt ismeretes. Ha ő mégis szükségét látta annak, hogy — be sem várva az új ref. püspök személyes tisztelgését, — maga menjen felkeresni, közvetlen a beiktatás után, a ref. püspököt: ez nem lehet másnak az eredménye, mint az új főpásztor Krisztusról tett nyílt és őszinte vallástételének, amely minden keresztyén szivet a hirdetett iyazság előtti feltétlen meghódolásra kényszerít. Igaz, hogy Erdély mindig a felekezetek békés egyetértésének klasszikus hazája volt. De igaz az is, hogy ha az összhang a közelmúltban megzavartatott, úgy e ténynek okát igen sokan a Majláth agressiv fellépésében keresték. Jelentős tényként kell tehát regisztrálnunk a két püspök találkozását és Majláth püspöknek azon kötelező igéretét, hogy a keresztyén egyházi érdekek védelmében, a korszellem vallásellenes törekvései elleni küzdelemben mindig készséges segítőtársa lesz az új ref. püspöknek. . . Valóban, ez az a tér, ahol minden Krisztus-szerető szív találkozhatik s egymást megértve, munkálkodhatík Isten igaz dicsőségére. G. H.