Evangélikus Őrálló, 1908 (4. évfolyam)

1908-04-16 / 16. szám

1908 EVANGELIKUS ŐRÁLLÓ tí136 Megjegyzések. Gyürky Pál, nyugdíjintézetünk hív. ügyvivője immár közzébocsátotta fáradtságos munkájának — bizonnyal mindnyájunk részéről hálával fogadott gyümölcsét: Nyugdíjintézetünk újjászervezésének javaslatát. Rögös pályánk fiatalja s özvegye egyaránt örömmel üdvözölheti e kis munkát, a fiatalok, mert kevesebb földi gonddal láthatnak magasztos hivatásuk dolgainak végzése után, s ki tagadná, hogy a nyugalomra vágyók életének alkonyát is édessé, gondtalanabbá teszi az általuk még megálmodni sem mert nyugdíj nagyságo ? Átfutva a javaslatot, abban elvi álláspontról kivetni, vagy megváltoztatni való dolgot nem találtam, »Az osztó igazság« — ez vonul keresztül fonálként az egész javaslaton. S ez a helyes ! Az anyagi egyenlőség természeti lehetetlenség! S ha forszírozzuk: sokak részére égbekiáltó igazságtalanság! Mi jogon kényszeríthetnők nagyobb javadalmu testvérünket a kisebb nyugdíj élvezetére, holott nagyobb nyugdíj-jogosúltságának minden anyagi következményét viseli! ? Ügyvivőnk concilians álláspontját az egyedül igazságosnak tartom, annál is inkább, mert az egyenlő konc elve erősen emlékeztet a földosztók érvelésére! Javaslatában még is több részletdolog megváltoztatását óhajtanám. Mindenekelőtt érthetetlen előttem, mért emeli akkora százalékkal a gyülekezetek terheit! Mert az ő érvelése nem áll, hogy a gyülekezetek nem fogják a többlet kiadást megérezni! Olyik gyülekezet minden fillér többlet-kiadást megérez s az a várva-várt államsegély bizony száz gyülekezeti seb bekötésére rég le van foglalva (épületek renoválása stb.). Érthetetlen azonban az a megterhelés azért, mert: ott az államsegély ! Ebből annyi kihasítható első sorban, amennyi elegendő nyugdíjügyünk teljes rendezésére. Ő kihasít belőle 280,000 K-t. a többit átutalja nagyobb felében a gyülekezetekre, hogy kerülő uton — a felemelt illetékben — újból vissza vegye a nyugdíjintézet pénztárába ! Ez előttem érthetetlen! Mért nem hasított ki az államsegélyből, mindjárt akkora összeget, pld. 300,000 K-t, hogy a gyülekezetek pld. csak 1, vagy lV2%-ot fizettek volna? Egyenesen igazságtalan pedig a percentualis emelése az illetéknek sok lelkészre nézve. Ugyanis lehetnek, amint vannak ís számosan, kiknek fizetése 1600 K és 2400 K között van. Szóval congrüát nem élveznek s a jobb fizetésű lelkészek közé még sem sorolhatók. A kongruás pap nyugdíjilletékét megfizeti az állam — ő illeték fizetése nélkül élvezi nyugdíját; a jobb fizetésű testvér fizeti jobb fizetéséből — tulajdonképeni terhet azokra ró a javaslat, — mint említém — kiknek évi fizetése 1600 és 2400 K között van. Ezekre nézve bizony a 72 K évi nyugdíj-illeték érzékeny teher, mert pld. híványilag kimutatott 1650 K-s fizetésnél bizony nehéz dolog 72 K egyet, nyugdíj-illetéket, azonkívül esperességi s ker. illetéket is fizetni! A javaslat ez igazságtalanságot is elkerülhette volna, vagy legalább enyhíthette volna, ha az államsegélyből nagyobb részt hasit ki s a személyes hozzájárulást 2

llt, avagy 2V4°/o-ban állapította volna meg. Óhajtandó volna, ha ügyvivőnk e részlet kérdést ís még áttanulmányozza s a lehetőség határai között azon néhányak érdekét is igyekszik az igazságnak megfelelően megóvni. Börzsöny. Majer Pál, ev. lelkész. Ä tiszakerületi evang. lelkészegy e~ sület alapszabály tervjavaslata, A dunántúli lelkész testvéreknek kerületi lelkészi egyesületben történő szép és üdvös működésétől buzdítva, de a jelenkor, legkevésbé egyházunkra előnyös áramlataitól ösztönöztetve mi, tiszakerületi lelkészek is régóta érezzük szükségét annak, vajha volna egy kerületi szerves lelkészi egyesületünk, melyben egyházunk égető sebeit, bajait, mi őrállók, kiket a sebek kétségkívül a legközvetlenebbül égetnek, de akik, hivatásunknál fogva tagadhatatlanul leginkább hivatva vagyunk arra, hogy az égető sebek, bajok, melyeket tagadni nem lehet, mert immár nagyon is nyilvánvalók — orvosszeréről gondoskodjunk, azoknak eltávolítására, hazánkban az egykor oly virágzó, most hanyatló luteranismus fellendítésére irányeszméket, utakat, módokat, eszközöket jelöljünk meg és tűzzünk ki. Itt-ott, lapokban, értekezleteken, gyűléseken egyesek részéről felvetődtek erre vonatkozólag iidvös eszmék, gondolatok, indítványok, de sajnos, a letargikus közönyösség miatt, melyben egy pár évtized óta szenvedünk s legyünk őszinték, az illetékes tényezőknek azon ellenszenve miatt, mely a papoknak igen hálás szervezetében csak a közpapok veszélyes mozgolódását látta eddig a közegyházra nézve, nem lett azokból eddig semmi sem. Van rá azonban biztos remény, hogy a legközelebbi év meghozza e tekintetben is az üdvös változást, a kívánatos eredményt, lesi kerületi lelkészegyesületünk. Ugyanis a múlt évben Wéber Samu főesperes, nagyrabecsült bátyánk buzgó kezdeményezése folytán Miskolcon megtartott elóértekezlet a kerületi lelkészegyesület megállapítását elvben kimondotta s Paulik János lelkésztársunkat megbízta, hogy a mielőbb megalakítandó egyesület alapszabályait kidolgozza. Paulik János e megbízatásnak tiszteletreméltóan megfelelt, kidolgozott alapszabálytervezetét Geduly Henrik lelkésztársunknak, mint kijelölt első bírálónak átadta, ki arról kedvező kritikát mondott s most a javaslat hozzászólás és megvitatás végett át van téve az összes kerületi lelkészekhez, hogy annak alapján az alakuló közgyűlés valószínűleg június hó 9. és 10-én Eperjesen a Caraffa áldozatok emléktáblája leleplezési ünnepélyével kapcsolatosan megtartható legyen. Ezen alapszabály-tervezetre vonatkozólag akarok ezúttal néhány szerény megjegyzést tenni s alábbi módosító indítványaimra kerületi lelkésztársaim szíves figyelmét felhívni. Teszem azt azon okból, mert célszerűnek és szükségesnek tartom, hogy az előzetes munkálatokkal már az alakuló gyűlés előtt jöjjünk rendbe s már az alakuló gyűlésen is ne kelljen sokat az előzetes munkálatokkal bíbelődni, hanem már azon is valami maradandót, valami életbevágó fontosabb kérdést, tárgyat vitassunk, alkossunk meg. Megjegyzem, hogy valamint a tervezet készítőjét a legjobb s legtiszteletreméltóbb indulat vezette munkájában, úgy engemet is az vezet alábbi megjegyzéseimben és módosító indítványaimban. Kijelentem, hogy Paulik testvérünk által kidolgozott alapszabálytervezetet úgy egészében, mint részleteiben a tárgyalás alapjául elfogadom s teljesen igazat adok Paulik barátunknak a tekintetben, hogy az alapszabályok, akármilyen finoman dolgozzuk is ki őket, rajtunk nem segítenek; lehetnek hasznos keretei az ügynek, de lelket, tartalmat neki csak a léleknek igaz gyümölcsei adhatnak; de ennek előrebocsátása