Evangélikus Őrálló, 1908 (4. évfolyam)

1908-04-02 / 14. szám

1-20 EVANGELIKUS OKÁLLO 1908 Rz államsegély megtagadása. Az iskolafenntartó egyházak, illetve a tanítók nagy része még mindig szívja »a reménység anyának édes emlőit« — az államsegélyre nézvést. Ä pusztában vándorló zsidóknál epedőbben várják felülről a megígért, jobban mondva törvényileg elrendelt mannát. Némely egyházi tanító már részesült a kiváló kegyben — a mannában. De egyes iskolafenntartók bezzeg megjárták, fennakadt a manna olyiknak a torkán. S itt a dolog hibája. Mert egy némelyek tévesen ringatták magokat abban a reményben, hogy ha az állam a maga hatalmával jelentékenyen felemeli tanítójuknak a fizetést, egyszersmind méltányosságból segítségükre is lesz abban a mérvben, amilyenben a tanító helyzetét megjobbította. Erre a reményre pedig fel voltak jogosítva a törvény által, mely úgy szói a 12. §-ban: »Amennyiben erre (t. a. a törvényes fizetés megadására) a 15. §. rendelkezései szerint megállapított szegénységük miatt nem képesek, tartoznak« stb. folyamodni. Tehát joguk és kötelességük (»tartoznak«) igénybe venni az államsegélyt. A 15. §. pedig miként kívánja megállapítani a szegénységet ? A hitközség s az iskola szabályszerű költségvetése és a hitközség anyagi helyzetét igazoló helyhat. bizonyítvány alapján. Nos szomszédságomban van egy kis leányegyház Nemesfalva (Nógrád). Szegény mint a többi. Elt törvényadta jogával és folyamodott. A miniszter azonban megtagadta az államsegély egy részét. És mily i alapon? Talán a helyhat. bizonyítvány nem tünteti fel ' a szegénységet? De igen. Hanem a miniszter úr jónak látta a szegénységet »fenn nem forogni«, mivel az egyház költségvetése (nem is az iskoláé) 300 s néhány kor. maradványt tüntet fel. Hogy ebből tudja pótolni a megtagadott államsegélyt. Ugyan, ha valami maradvány van az egyházi kasszában, az elegendő az államsegély megtagadására ? Hát az egyháznak nem kell a nagyobb szükség éveire gondolni ? Nem takaríthat meg semmit? Nem tőkésíthet semmit? Mert a miniszter úr rögtön ráteszi k:zét a valamilyen maradványra, azt mondván: fizesd egyház helyettem azt, amit törvény szerint nekem kellene. S váljon ad-e valamit a miniszter úr az egyháznak akkor, amikor templomát, paroehiáját stb. kell renoválni? Legfeljebb engedélyt könyöradomány gyűjtéshez. Hát nem csodálkoznám, ha annak a Nemesfalvának, vagy nem tudom micsoda egyháznak bővebb javadalmi forrásai volnának! De a koldustól nyárban megtagadni az alamizsnát, mert erdő-mező számára is nyújt valamit s felesleggel rendelkezik, valóban könyörtelenség. Ez esetben igazságtalanság. A miniszter úr is úgy tesz, amidőn biztatja az egyházat, hogy majc akkor, ha beáll a tél, illetve kimutatja, hogy nincs már feleslege, juttat neki segélyt. Hát ez nincs helyén! Egész jogosan lehetne kérdeni a miniszter urat, hogyan részesítheti a törvény nyújtotta kedvezményekben azt az egyházat, melynek a segélyhez rengeteg vagyona, illetve tőkéi mellett legkevésbé van joga. Mert ahhoz a törvény szerint a szegénységnek van kénytelen-kelletlen privilégiuma, melyről szívesen lemondanának az ev. egyházak, ha vagyonban dúslakodnának. Nem tudom, hogy a miniszter úr hány egyházat részesített s részesít hasonló kedves meglepetésben. De ezen egy tapasztalat alapján gyanítható, hogy igen sokra rávirrad a rosz nap, mert a miniszter úr egyoldalú felfogásááól ezt lehet következtetni. Mert helyes elvet követ a miniszter úr, amidőn a szegénységet csak az egyh. pénztári maradvány után állapítja meg, midőn a törvény azt hiszem sokkal inkább az iskolai költségvetést és a helyhat. bizonyítványt tekinti erre nézve mérvadónak? Felhívom a lelkésztársak, az illetékes tényezők s a közös prot. jogügyi bizottság figyelmét, hogy főleg az utóbbi oda hasson, hogy a miniszter úr olyan rendelkezéseket ne tegyen, amik nem felelnek meg a törvény intentióinak (segíteni ott, ahol az anyagi eszközök bővebben nem állanak rendelkezésre, tehát nem csak a kiaszott zörgős csontú nyomor, hanem a jobb kinézésű szegénység helyein is) s amiktől könybe lábbadt a szegénység szeme* B. L. Rz „utasítás" a nem állami elemi népiskolákról. (Folytatás.) Első királyunk nagy történelmi alak, mint Árpád apánk, Szent László, a két Hunyady, Bocskay, Bethlen, Thököly, Rákóczy, Széchenyi, Kossuth és több más. De Szent-István ünnepéhez mindig a római egyház szentjének, Magyarország védszentjének emléke tapad. Védszentet pedig az evang. egyház nem tisztel. Emlékszem még arra a nagy eltévelyedésre, midőn ezen védszent ünnepének istenitisztelettel való megtartására próbálták szorítani az evang. egyházat is, és emlékszem arra a nagy fölháborodásra is, mely azt a rendeletet visszavonatta! Tudomásunk van arról is, hogy birsággal sújtották azokat az evang. munkásokat, a kik mezei munkával foglalkoztak ezen védszentnek napján, de arra is, hogy a legfelsőbb bíróságok a törvény alapján föloldották az elmarasztaló ítéletet és igazságot szolgáltattak a méltatlanságot szenvedőknek. Ha a kormány nemzeti zászlói majd megérkeztenek, azután augusztus 20-ik napján a mezei munkában foglalatos evang. népünk vagy Nimród ivadékai és hajtóik (mert tudva van, hogy Nimród se imádta Szent-Istvánt) a réteken, mezőkön, berkekben, minden nemzeti fölbuzdulás nélkül, de vallásos hitében talán megbotránkoztatva fogják az evang. népiskola ormán nézni a lengő zászlót, mert hát a miniszter megparancsolta, hogy annak a zászlónak ott kell lobognia, különben a tanító nem érdemli meg az államsegélyt, az iskolaszék elnöke is megbirságoltatik! Rögtön nem kívánja az utasítás a magyar nyelvnek tannyelvűi köteles használatát az ismétlő iskolában, hanem több engedékenységgel tán, mint azok megérdemlik, a kik eddig nem tartották meg az 1879. évi XVIII. törvényezikk parancsát, kilátásba helyezi, hogy egész három évig még nem fog az 1907. évi törvény teljes szigorában alkalmazásba vétetni. V. Az utasítás ötödik fejezete a fegyelmi eljárásról szól (43—49. §.). A hitfelekezeti elemi népiskolák rendes tanítói élethossziglan választatván, állásukról csak jogérvényes fegyelmi Ítélettel mozdíthatók el. (ut. 43. §. 1 é 2 bekezd.). Ez nálunk nem új jogszabály. Az ismeretes § alatt levő fejezet az államsegélyes és bizonyos * Hát itt nézetünk szerint nincs más mód, mint a 300 K maradványt a költségvetésben valamely törvényes címen (mint pl. templomrenoválási tőkealap, vagy más eféle) kiadásba helyezni s az eként készített új költségvetéssel a dolgot még egyszer megfolyamodni. _ Szerk.