Evangélikus Őrálló, 1908 (4. évfolyam)

1908-04-02 / 14. szám

1908 EVANGELIKUS ŐRÁLLÓ tí121 esetekben a nem államsegélyes iskolák tanítóinak azon fegyelmi vétségeivel szemben követendő eljárást szabályozza, amelyek fönnforgása esetén a fegyelmi eljárás megindítandó és ezen eljárásnak lebonyolítására az állami befolyás biztosíttassék és ha e hazában minden egyháznak olyan szervezete, olyan fegyelmi törvénye volna, mint az evang. egyháznak, akkor az állami befolyás biztosításának szabályozása a fegyelmi eljárásnak lebonyolítására kimaradott volna az utasításból. Gróf Apponyi miniszter úr nyilatkozata szerint a különböző viszonylatok nem tűrik az egyforma, egységes jogszabályok által való elintézést és »a jogegyenlőség nem jelent egyformaságot.« Äz utasítás mégis egyformán, egyforma, egységes szabályok által szabályozza valamennyi hitfelekezeti iskolák tanítóinak fegyelmi vétségeivel szemben követendő eljárást és az állami befolyás biztosítását. Kivévén a szerzetes tanítókat, kiknek kiváltságokat biztosít. Ismét gr. Äpponyi miniszter úr szerint »az a tény magába véve, hogy nem egyformák az intézkedések a különböző társadalmi tényezőkre nézve a jogegyenlőség sérelmét nem képezi.« Itt még is a most jelzett kiváltságos helyzet kivételével egyformák az intézkedések a különböző társadalmi tényezőkre nézve, pedig gr. Äpponyi miniszter bevallja, hogy »más a protestáns egyházaknak autonomiája, más azoknak históriai viszonya az államhatalomhoz, más a görög keletieknek autonomiája, más alakja lett a szervezendő róm. katholikus autonómiának is.« Ismét gr. Äpponyi minister mondja: »a jogegyenlőség sérelme csak abban foglaltatnék, hogy ha az intézkedéseknek érdemében akár valakire nézve hátrány, akár valakire nézve előuy foglaltatnék.« Äz »utasítás« pedig megszorítja a prot. egyház autonómiáját és megszorítja minden alapos ok nélkül. Állami érdekből megszorítani az egyházak autonómiáját megjárja. Ä haza mindenek előtt! De a mi egyházunk alkotmánya szigorral bünteti a magyar haza és nemzet ellen vétőket; a mi az állam törvénye szerint vétség, az egyház törvénye szerint is vétség ; a vétség fokozatához képest ugyanazok a fegyelmi büntetések szabhatók ki az egyházi törvényszékek által, mint közigazgatási fegyelmi bíróság által a feddésről kezdve a legszigorúbb büntetés fokozatáig a hivataltól való elmozdításág, a hivatalra való képesség megvonásáig. Äz adott helyzetnek méltánylása lenne csak, nem kiváltság, ha az állam hatalom fegyelmi hatalmát csak akkor akarja gyakorolni, ha az egyház a vétségek kellő megtorlásáról nem gondoskodnék. Meghagyja ugyan az utasítás a hitfelekezeteknek azon jogát, nem szünteti meg azon kötelességöket (ut. 46. §. 3. bek.), hogy a nemzeti szempontok fölött saját hatáskörükben őrködjenek, föntartja ezekre a szempontokra fegyelmi jogukat is. Mindeddig is megvoltak ezek a jogaink, gyakoroltuk is kötelességszerűleg. Új dolog az, hogy az egyházi fegyelmi hatóságok a fegyelmi eljárás megindításáról a minisztert haladéktalanúl értesíteni tartoznak. Értem ezen értesítés bekör vetelését azon esetekben, a midőn a miniszter saját közegei által vagy más uton jut olyasminek tudomására, a mi ellen az egyházi fegyelmi hatóságot megtorló lépésekre hívja föl, értem, hogy akkor ez a hatóság már köteles tiszteletből is anélkül, hogy külön fölhivatik, jelentést tegyen a miniszterhez, hogy az eljárást megindította; értem, hogy a minisztert, mint úgyszólván panaszt-tevőt, az ítéletről, a panasz elintézéséről értesítette; értem azt is, hogy a főfelügyeleti jogból kifolyólag a jogerős itélet közöltessék a miniszterrel még azon esetben is, ha nem ő volt a panaszt tevő. De midőn az egyház saját hatáskörében, saját kezdeményezéséből, nem állami fölszólítás nyomán indit fegyelmit, hogy akkor is haladéktalanúl jelentést tegyen a miniszternek a fegyelmi eljárás megindításáról, ez mintha bizalmatlanság volna az egyház hazafias komoly szándéka iránt, vagy gyámkodás a fegyelmi hatóság túlszigorú eljárása fölött, mintha megszüntetné, legalább korlátozza a jogot, melynek érvényesítését megengedni akarja. Kívánatos, hogy ha már annak szüksége áll be (bár soha se állana be!), hogy fegyelmit kell valamely tanító ellen elrendelni, az iskolaföntartó éber figyelemmel előzze meg a miniszternek, általában a polg. hatóság föllépését és beavatkozását. Nem sérelmes az utasításnak azon követelése, hogy az egyházi főhatóságok fegyelmi szabályaikat a törvény életbe léptétől 6 hónap alatt bemutatni tartoznak, mert ez a követelés a legfőbb felügyeleti jogon alapúi. Egyházunkra nézve azonban ez a követelés fölösleges, mivel fegyelmi szabályaink az E. Ä.-ban foglaltatván, annak idején felterjesztve lettek a kormány utján Ő felségéhez (bizalmi embereink bizalmasan tárgyaltak is a kormánynyal) és azután ezen szabályaink királyi szentesítést nyertek. Ezen fegyelmi szabályaink által szabályozott eljárással — pedig ettől I eltérni nem szabad, különben törvénytelen térre téved a fegyelmi hatóság — lehet ugyan a fegyelmi eljárást a panasz följelentés vagy a miniszteri rendelet vételétől számított 30 nap alatt megindítani (u. 45. §. 5. s következő bekezdések), de 3 hónap alatt befejezni nem lehet, sem az ítéletet meghozatalától számított 15 nap alatt fölterjeszteni. Erről egyszersmindenkorra fölvilágosítandó a miniszter, hogy a határidőt egyszersmindenkorra a törvény biztosította fegyelmi szabályzatunknak megfelelően meghosszabbítja és ne kelljen minden egyes esetben a közigazgatási bizottságnál könyörögnünk a határidő meghosszabbításáért, vagy ellenünk a közigazgatási eljárást mozgásba hozni. Törvényszékeink csak a közigazgatási gyűlések alkalmával tarthatnak üléseket! Ha a fegyelmi eljárás a magyar nyelv tanításának elhanyagolása (ut 45. §. ut. előtt 7 bekezd.), eltiltott vagy a miniszter által nem engedélyezett tankönyv használata, államellenes irányzat követése miatt indíttatik meg, a miniszter kívánságára a tanító állásától minden esetre fölfüggesztendő. Ä fegyelmi eljárás megindításakor? vizsgálat, a vádlott meghallgatása nélkül? és mi előtt a tanító vétkessége megállapítva volna? Ugyanezen alapon a miniszter az államsegély kiszolgáltatását akár a fegyelmi vizsgálat elrendelése alkalmával, akár az eljárás folyamán bármikor egészben vagy részben fölfüggesztheti. Ismét kérdezem : a fegyelmi eljárás megindításakor? vizsgálat nélkül? és mielőtt a tanító vétkessége a vádlott meghallgatása nélkül megállapítva volna? Eszembe jút itt egy beszélgetés, melyet egy az egyházi s megyei élet terén nagy tekintéllyel bírt úrral folytathatnom szerencsém volt. Első diadalának mondotta az öreg úr az esetet a megyei tanácsteremben. Egy megyei tisztviselő ellen botrányos panaszok merültek föl. Föl kell függeszteni állásától, ez volna az általános vélemény. És ekkor föl állott az említett uri ember, azt mondván: »T. T. K. és B. nem régen ebben a teremben N. N. úrtól azt a bizonyságtételt hallottam, a megyei tisztikar, a megye gyöngye, no! ha gyöngye, nem kell első fölhevülésünkben hirtelen kidobni a szemét közé. Vizsgálatot kell teljesíteni, meg kell hallgatni a vádlottat.« És a felfüggesztésből semmi se lett. De lett a vádlottnak meghallgatása, vizsgálat stb. (Folyt, köv.)