Evangélikus Őrálló, 1907 (3. évfolyam)

1907-10-17 / 42. szám

o70 EVANGELIKUS ŐRÁLLÓ 1907 Az a kérdés, kicsoda illetékes a lelkész részére jogerős, végérvényes hiványt kiállítani, kicsoda illetékes a főesperes mulasztását helyrehozni. Amennyiben az E. A. 72. §-ában a lelkószválasztást s így az ezzel kapcsolatos hivány-kérdéseket is az egyes egyházkerületek által alkotandó „szabályrendeletekébe utalja, e szóban levő kérdésre nézve is a forrást ezen szabályrendeletekben, ós pedig jelen esetben a danáninneni egyházkerület lelkészválasztási szabályrendeletéin kereshetjük csupán ós találhatjuk meg. Ezen szabályrendelet 37. §-a szerint „a hivány a megválasztott lelkésznek a hivatala után járó összes illetményeit ós az egyházi törvényekben előírt kötelességein kívül megállapított teendőit foglalja magában", tehát ez egy szerződéses okirat, melyben két szerződő fól az egyház és a lelkész életfogytiglan megállapodnak a teendőkre ós fizetendőkre nézve, A hiványnak ezen jogi t »rmószetóből folyik, hogy a lelkészi állás megürese lésének kérdései körül egy sem oly fontos, egy sincs oly jelentékeny magánjogi következményekkel összekapcsolva, mint a hivány. Azért a „Szabályrendelet" a lelkészi állás megüresedóse esetén a legfontosabb teendőt abban jelöli meg, melyet a főesperes elnöklésóvel az egyházi közgyűlés nyomban az üresedós után végezni köteles: „tárgyaltatja az elhunyt lelkész hiványát az abban foglalt javadalom netaláni szükséges módosítása céljából" 11. §. d. pont, s a közgyűlés által megállapított „hivány-tervezetet", ha az bármi tekintetben változást szenvedett, az esperességi közgyűlés jóváhagyása elé terjesztendő (E, A. 87. §. o.) Szab. rend. 40. §., míg felebbezós esetén a hivány ügyében a döntő szó az egyházkerületi közgyűlést illeti meg. (E. A. 114. sz.), Mindezt a lelkeszválasztás vezetője, a főesperes a választó közgyűlés beálltáig köteles elintézni, hogy a végérvényesen megállapított liivány-tervezetet a választó közgyűlés elé terjeszthesse. A választó közgyűlésig tehát csupán hivány-tervezetről lehet szó. A szabályrendelet 41. §-a értelmében az esperes ezen végérvényesen megállapított hivány-tervezetet a név és keltezés helyének üresen hagyásával, készen a választó közgyűlés elé terjeszti és ezen közgyűlésen a megválasztott lelkész nevének beírásával és a keltezéssel kiegészíti; az egyházközség felügyelőjével, gondnokával, jegyzőjével és a közgyűlés által ezen célra kiküldött legalább hat tagjával aláíratja, az egyh. község pecsétjével ellátja ós ő is hív. pecsétjével ós aláírásával megerősíti. Az így kiállított és megerősített hiványt a megválasztott lelkész vagy elfogadja, vagy nem. Mindebből kétséget kizárólag megállapítható az, hogy a jogerős ós érvényes hiványnak attribútumai: 1. A hivány-tervezetnek előleges, szabályszerű megállapítása. 2. Változása esetén esperességi közgyűlési, illetve kerületi jóváhagyása. 3. A hivány-tervezetnek a választó közgyűlésen a megválasztott nevére vonatkozó kiállítása és megerősítése. 4. A megválasztott általi elfogadása. Áttérve szóban forgó »jogi kérdésre", megállapítható, hogy a főesperes, aki a választó közgyűlés elnöke, milyen súlyos mulasztást követett el, midőn a híványnak a választó közgyütés általi megerősítéséről nem gondoskodott, dacára annak, hogy a leik. választási szabályrendelet IV. választásról szóló fejezete 37. §. a., b., c., d., e., f., g., h. pontok alatt a választó közgyűlés teendőinek sorában azt teljes világossággal megállapítja, úgy hogy azon meggyöződósbeu vagyok, hogy ezen szabályrendeleti intézkedés a választó közgyűlés el nem mulasztható kötelességévé avatja a "hivány kiadatását. Súlyosabbá teszi a helyzetet azon körülmény, hogy a hivány-tervezetet még az esperességi közgyűlés sem hagyta jóvá, minélfogva a választó közgyűlés feladata nemcsak az lett volna, hogy a hiványt kiadja, hanem az is, hogy az esperesség kifogásai felett határozzon. Ezt mind elmulasztani súlyos kötelesség mulasztás volt. Az a kérdés, hogy miként lehet ezt a csorbát kijavítani, ezt a mulasztást pótolni? Más szóval kicsoda illetékes a hivány jogerős kiállítására? Erre akar feleletet kapni a .Kérdező". Lévén a hivány kiállításának joga specialiter a választó közgyűlésé, felelet: senki más illetékes arra nem lehet. Igaz ugyan, hogy az E. A. már idézett paragrafusai a vitás hivány-ügyeket az esp. ós ker. közgyűlések eló utalják, de itt a kiállítás illetékességéről van szó, ebben pedig illetékes más nem lehet, mint amit a Szab. rend. előír. T. i. a választó közgyűlés. Tehát az egész kicsinynek látszó kórdós igen fontos egyházjogi consequenciákkal jár: amennyiben sem újabb egyházi, sem esp. ker. közgyűlés azt meg nem erősítheti, tehát új választás írandó ki, ami magával hozza az új jelölés kérdését is. S e közgyűlésen az elnöklő főesperes, hogy kikerülje a felmerült kellemetlenségeket, bizonyosan jobban fog vigyázni a hivány kiállítására. Ha a szóban lévő esetben az egyház egy vólemenyen volna, akkor per compromissum meg lehetne a kérdést oldani, de jelen esetben, ahol az egyház egy nagy része épen e ponton opponál, s megtagadja úgy a hivány aláírását, mint a hiványszerű fizetési kötelezettségeket, minden más expediens kellemetlenségbe sodorja úgy a föesperest, mint a megválasztott lelkészt, mert fejeik felett függ, mint a Damokles kardja egy esetleges, bármikor megindítandó hivány-per, amely temetője az ottani lelkész lelkipásztori munkájának. Ezekben véltem megfelelni a felvetett jogi kérdésre, amelyben nézetem szerint pro futuro az a tanúság rejlik, hogy a választó közgyűlés elnöksége vigyázzon, s hogy a lelkészek ne fogadjanak el soha más hiványt, csak amely már jogerős, mert enólkül a parochia nem a nemes munka, de a folytonos huza-vonás ós perlekedés tanyája lesz. Vajha e kérdéshez a lelkész urak közül mennél többen hozzászólnának még. Dr. Fekete Endre, esp. ügyész. A tiszai kerületi lelkészi egyesületnek megalakulása. E lapokban is gyakran hangoztatott, hogy ideje volna, ha a tiszai kerület lelkészei, különösen a dunántúli kerület példája után indulva, szintén lelkészi egyesületet alakítanának. E célra a szepesi városi egyházmegyei lelkészi egyesület felszólítást bocsátott ki, oly célból, hogy e kerület lelkészei ne maradjanak vissza elszigeteltségükben, hanem tömörüljenek egyesületben, melyben alkalmat fognak találni céljaik elérésére ós saját úgy, mint az egyház érdekei előmozdítására. A felszólítás nem volt hiábavaló, ellenkezőleg élénk visszhangra talált. A kerületi gyűlés első napján szept, 18-án összegyűltek a lelkészek a püspöki lakás tanácstermében, hogy a megaiakúlandó kerületi lelkészi egyesületről eszméiket cserólják ki. És meg is történt következő eredménnyel. Weber Samu, mint az eszme megpenditöje, megnyitotta az értekezletet ily beszéddel: Mólyen tisztelt értekezlet! Kedves Pályatársaim! Ne méltóztassanak azt szerónytelensógnek tekinteni, amidőn bátorkodtam Önöket egy értekezletre felhívni. Tettem azt a szepesmegyei lelkészi egyesület megbízásából, mely a megalkotandó, a tiszai kerület lelkészi egyesület eszméjét megpendítette ós annak valósitá-