Evangélikus Őrálló, 1907 (3. évfolyam)

1907-05-03 / 18. szám

162 1907 A második parancsolathoz e szavakat „denn der Herr wird den nicht ungestraft lassen, der seinen Namen missbraucht" L. a kis kátéba szintén nem vette fel. Eredetileg úgy fordította a második parancsolatot: „Du sollst den Namen deines Gottes nicht unnützlich führen". A nagy kátéban: „... nicht vergeblich führen". Később (1537) maga módosította a kis kátéban: „Du sollst nicht missbrauchen". A második parancsolat toldalékszavai a „Concordia" latin szövegében megvannak; a német szövegben ott sincsenek meg. Valószínűleg később, a mint a toldalékot a német kis kátéba felvették, magában a parancsolatban a L. módosítását elvetve, visszatértek az eredeti alakhoz (nicht unnützlich führen), hogy a „missbrauchen" szó egy parancsolatban ne fordujon elő kétszer. A harmadik parancsolatnál talán megjegyzésre érdemes, hogy a magyarázat e szavait „gerne hören und lernen" a „Concordia" ugyan így adja: libenter audiamus et discamus ; egy másik régi latin fordítás azonban így: libenter tum audire ab aliis, tum alios docere. A nép ma is használja a „lernen" szót a „lehren" értelmében. Könnyen meglehet, hogy L. is úgy értette: gerne hören und lehren. Mert a „gerne hören "-ben értelmileg a „lernen", a hogy azt közönségesen érteni szoktuk, úgyis már benne van. A negyedik parancsolat toldalékát, az Ígéretet L. maga vette fel a kátéba, de csak 1542 óta. A német „

Concordia"-ban nincs benn. A latinban a kis káté teljesen adja: ut bene sit tibi, et sis longaevus super terram. A nagy kátéban csak ennyi: ut sis longaevus super terram. A hetedik parancsolat magyarázatában e szavak „unserm Nächsten sein Geld oder Gut" az előttem fekvő Concordiábán (és L. müveinek kiadásában) így állanak: unsers Nächsten Geld oder Gut". Nem tudom ugyan, igazán ez-e az eredeti, vagy talán későbbi javítás. De hogy csakugyan javítás, abban alig lehet kétség. A kis káté második részében az első hitágazatban e szavak „patrem omnipotentem, creatorem coeli et terrae" magyar kátéinkban helyesen vannak fordítva : mindenható atyában, mennynek földnek teremtőjében. A németben az allmächtigen" szót rendesen a „Schöpfer"hez kötjük. Az előttem levő kis és nagy kátéban az „allmächtigen" után kommá van. így a vonatkozás a régi latin szövegnek inkább megfelel. A magyarázatban az „Acker, Vieh und alle Güter mit aller Notduft..." szavaknál a „Güter" után többnyire kommát, némely kátéban szemikolont is találunk; sőt a kommá vagy szemikolon után néhol így folytatják : mich mit aller Notdurft und Nahrung... reichlich und täglich versorget... Úgy az interpunkció, mint a közbeszúrt „mich" félreértésből származik. A Concordiábán így áll : ad haec, quod vestes et calceos, cibum ac potum, do mum, uxorem, liberos, agros, jumenta et omnia bona, cum omnibus vitae necessariis copiose et quotidie largiatur. A kommát talán meghagyhatni; de az egész szerkezetre nézve megjegyezhető, hogy az előzőkből a „mir Leib u. Seele" stb. névmása a következőket is vonzza, tehát: dazu, (mir) Kleider u. Schuh... mit (annyi mint

: nebst) aller Notdurft u. Nahrung des Leibes u. Lebens reichlich und täglich versorget (annyi mint: besorget, verschafft). A Miatyánkban a megszólításhoz eredetileg nem volt magyarázat; de már 1531-ben Luther maga ezzel is gazdagította kátéját. Mostani alakjában 1542-ben találjuk. A második kérés a nagy kátéban: Zukomme dein Reich. A kis kátéban, valamint bibliáinkban mindenütt: Dein Reich komme. Csodálatos, miképen jöhetett kátéinkba majdnem általánosan a: Zu uns komme dein Reich. A negyedik kérésnél az első magyarázatban e szavakat „dass er uns erkennen lasse" a latin szöveg így adja: „ut agnoscamus hoc beneficium". Tehát nem azt jelentik, hogy megismerjük, mi értődjék a mindennapi kenyér alatt, hanem azt ismerjük meg, hogy Isten kezéből veszünk minden jótéteményt (Jonas Justus szerint : quod a Deo panem habemus et omnia). Szinte a váltanok számába megy manapság, hogy a Miatyánkot befejező dicséretet, mely csakis Máté evangyéliomában találtatik, mi evangélikusok soha nem hagyjuk el, míg a r. katholikusok azt mindig elhagyják. Luther sem a kis kátéban, sem a nagy kátéban nem adott neki helyet. Kawerau mondja (Luther válogatott műveinek 1905. évi kiadásában III. 95. lap): „Die Doxologie ... Denn dein ist das Reich etc.", hat Luther nie in den Katechismus aufgenommen: sie ist unsers Wissens erst im vorigen Jahrhundert in den Katechismus eingedrungen." Azt hiszem, hogy Kawerau itt a „voriges „Jahrhundert" alatt nem a XIX-ik, hanem a XVIII-ik századot érti. Miért nem használhatja a r. kath. egyház a befejező szavakat, az abban leli egyszerű magyarázatát, mivel azok a Yulgátában, a nyugati egyház által az eredetinek tekintélyével felruházott latin bibliafordításban Máténál sincsenek meg. Luther kritikai érzéke alighanem kételkedhetett e szavak authentikus voltában. Több az ő idejében is ismeretes régi kódexben szintén nem találtatnak. A mult század derekán felfedezett és az eddig ismeretesek között legrégibbnek tartott kéziratból, a Codex Sinaiticusból szintén hiányoznak. Mi ezt tudomásul vesszük; de azért a dicséretet a Miatyánkból nem hagyjuk el. A káté többi részeire ez alkalommal nem kívántam kiterjeszkedni. Befejezésül még csak rámutatni kívánnék az Ur szent vacsorájának bámulatosan tömör, az úgynevezett „váltanok" lényegét feltüntető és a mellett oly népszerű magyarázatára. „Der wahre Leib und das wahre Blut..a reformátusokkal áll szemben, a kik a testnek és a vérnek csak jelvényeiről tudnak; „unter dem Brod und Wein ..." a r. kath. egyház tanával szemben kiemeli, hogy a megáldó szavak után a kenyér nem szűnt meg kenyérnek, a bor nem szűnt meg bornak lenni; „uns Christen . . t. i., a kik megkeresztelked-