Evangélikus Őrálló, 1907 (3. évfolyam)

1907-05-03 / 18. szám

163 *~v EVANGELIKUS ŐRÁLLÓ 1907 tiink és hitünkről is vallást tettünk, a mi a konfirmáció alkalmával megtörtént; „zu essen und zu trinken ..." tehát sem elevációra, sem imádásra, sem iinnepi körmenetben való hordozásra, a mint mindez a r. kath. egyházban gyakorlatban van, nem rendeltetett. Csudálni való, hogv Luther bár folytonos harcban állott jobb felé is, bal felé is, kis kátéjában mégis úgy tudta egybefoglalni és kifejteni a keresztyén hit alapigazságait, hogy benne semmiféle polemikus célzás semmifelé nem található, még az Úr szent vacsorájáról szóló részben sem. A mi káténk sem a reformátusokat, sem a r. katnolikusokat egyetlen szóval nem sérti. Mindenütt csak a tiszta igazságot vallja a szentírás alapján. Valósággal a keresztyénségnek oekumenikus kis kátéja. 1907 április 15. Stettner Gyula, esperes. TÁRCA. Finn evang. lelkész hazánkban. Érdekes vendég utazott át a napokban hazánkon s tett látogatást némely egyházközségben: Wainio Niilo (Miklós) artjärwi-i (finnországi) evang. lelkész, a ki egy hónapi szabadságidejét a különböző országokon való átutazásra szükséges időn felül, főleg a hazai ev. egyház viszonyainak tanulmányozására fordította. 46 éves, rokonszenves külsejű, megnyerő modorú úriember. Tanulmányait a helsingforsi egyetemen végezte és a távoli nagy testvérnemzet történetének az ő hazája történetével sokban megegyező tanulságaitól, s az ezen alapon keletkezett szimpátiától vezettetve, már egyetemi hallgató korában elsajátította Jalawa tanártól a magyar nyelvet. Azóta — tehát 26 éven át — nem is beszélt soha senkivel magyarul. De mintegy 10 év óta mégis szorgalmasan foglalkozott a magyar irodalommal, lefordította finnre Jókai „Arany nábobját" és „Kárpáthy Zoltánját" (az első kiadás már el is fogyott) és más kisebb műveket. Dacára annak, hogy ily huzamos időn keresztül nem beszélt magyarul senkivel, kiejtése, szófűzése, hangsúlyozása meglepően tiszta s habár koronként gondolkoznia kell, míg a megfelelő szót eltalálja, de viszont sokszor oly raritásokat és népies kifejezéseket használ, hogy hallgatóit egyenesen bámulatba ejti. Útja eddigi eredményéről annyit tudok, a mennyit nekem elbeszélt. Svédországon, Dánián keresztül Németországba utazott és Berlinben töltött néhány napot. Onnan Bécsen keresztül Budapestre érkezett. Pozsony felé utaztában találkozott az első magyar emberrel, a kivel magyarul társaloghatott. Budapesten egy hetet töltött, megtekintette a főváros nevezetességeit, a melyekről elragadtatással nyilatkozott, részt vett a Deáktéri templomban tartott magyar istentiszteleten, értekezett Horváth Sándor budapesti lelkész úrral, tisztelgett Szinnyei egyetemi tanárnál és nagy örömmel tapasztalta, mily sokan foglalkoznak a budapesti egyetemen a finn nyelvészettel és irodalommal s hányan válnak ki az ezen téren kifejtett tudományos és irodalmi működésük által. (Szinnyein kívül megnevezte Vikár Bélát, Baán Aladárt és különösen kiemelte Grombócz Zoltánt). —- Majd Debrecent tekintette meg, hol Materny Lajos főespereslelkészszel értekezett a hazai egyházi viszonyokról s tőle azokra nézve becses útmutatásokat kapott. Innen hozzánk, Nyíregyházára jött. Kedden este érkezett és pénteken reggel távozott közülünk. Úgy láttam, ezt a több mint teljes két napot teljesen ki akarta használni magyar ev. egyházunk viszonyainak alapos megismerésére. Nekem jutott a szerencse, hogy'őt az egész időn át kalauzoljam és minden felvetett kérdésben lehető kimerítően informáljam — s mondhatom, a vele töltött időt és komoly társalgást az életemben osztályrészemül jutott legkiválóbb szellemi élvezetek sorába helyezhetem. Tetőtől-talpig erős hitű, lángoló lutheri meggyőződésű, s mégis türelmes evangéliumi szellemű, tudományosan képzett, erősen hazafias nemzeti érzésű egyéniség, a ki nemzete és egyháza erényeiről ép oly lángoló lelkesedéssel és meggyőzően beszélt, mint a hogy nem hallgatta el népe és gyülekezete fogyatkozásait sem. Kritikai szemmel tekint minden magyarországi egyházi életjelenséget, de kritikája józan, egészséges, igazságos, — túlzásoktól óvakodó. Szelíd lélek, emberséges, humánus gondolkozásmód s az igazság tárgyi szeretete jellemzi őt. Idegen felekezetűekre is a legjobb benyomást gyakorolta és mondhatom, tiszteletet gerjesztő alakban mutatta be személyiségében az evang. lelkészt. Ittléte alatt, szerdán és csütörtökön reggel részt vett az istentiszteleten, majd elmentünk a központi népiskola II. leányosztályába, végighallgattuk a növendékek feleleteit a vallástanból, 10—12-ig részt vett konfirmációi órámon s mindenütt jegyzeteket készített magának a használt tankönyvek, az elvégzett tananyag és annak didaktikai kezelése, a különböző naplók, az iskolák népesedési viszonyai, a növendékek fegyelmezése, megjelenése, felelete módja, a tantermek méretei stb. felől. Majd irodámban hosszasan kikérdezett egyházunk istentiszteleti szokásai, a funkciók megosztása, a belmissziói tevékenység, az egyház adózási viszonyai és szervezete felől. Különböző tankönyveket, nyomtatott egyházi beszédeket kért ós kapott tőlem, az egyházi alkotmány egy példányát pedig Materny főesperes úr megbízásából Mészáros Ferenc főgimn. tanár, esperességi pénztárnok szolgáltatta át neki. A főgimnáziumban is tett rövid látogatást, hol Leffler igazgató, majd dr. Prőhle Vilmos, dr. Vietorisz József, Mészáros Ferenc, Porubszky Pál, Szlaboczky Imre, Zimmermann Rezső, Adorján Ferenc és dr. Popini Albert tanárokkal bocsátkozott élénk beszélgetésekbe, ismertetve különösen a finnországi magánjellegű vegyes (fiú- és leánynövendékeket befogadó) gimnáziumok és reáliskolák rendszerét. (Három lánya jár ilyen intézetekbe.) (Vége köv.) Geduly Henrik.