Evangélikus Őrálló, 1907 (3. évfolyam)
1907-03-15 / 11. szám
93 a komoly felelősség egész nagyságában terheli és vádolja őket. A jónak, az igaznak vérétől, az erény, az ártatlanság bukásának szégyenétől csak az mentes, a ki mellé állott, védve, támogatva. Azért ha látsz üldözött ártatlanságot, ha látsz szenvedő igazságot, ha látsz megcsúfolt erényt: állj mellé bátran, támogasd szilárdul. Pilátusként elbukni ne engedd. Akkor te is emelt fővel állhatsz melléje, mert az igaz még bukva is dicső és nemes. Dicsőségének sugárai téged is öveznek. S ha hallod, hogy még ma is felemeli a tudatlanság vagy a gonoszság vádló, elítélő üldöző szavát s gonosz kezét a Krisztus ellen; ha hallod, hogy gyalázzák meg igazságát, becsmérlik evangéliomát, nevével gaz játékot mint űznek, isteni bölcseségét kiforgatva, mint teszik azt vásári portékává: vedd fel érte a küzdelmet bátran, segítsd diadalra a Krisztus ügyét, ő melléd áll és támogat s bátor harcodat áldással kiséri. Ámen. TANÜGY. A felekezeti tanítók fizetése. (Befejezés). Osztatlan örömmel és helyesléssel a javaslat nem fog találkozni. xAzok a szakaszai, melyek szerint az iskolának és a tanítónak a nemzeti eszme szolgálatában kell állani, és azok, a melyek a magyarellenes törekvéseknek szigorú intézkedésekkel állják útját, a nemzetiségek vezetői részéről heves támadásoknak leendenek kitéve. Pedig a javaslat nem veszi el senkitől se az anyanyelvét, csak azt kivánja, hogy a tanuló a népiskolában annyira sajátítsa el a magyar nyelvet, hogy e hazában saját falujának határain kívül is boldogulhasson, és hogy a magyar nyelven beszélő honfitársait és hazafias intézményeket ne gyűlölje. Ennyit magának a nem magyar ajkú, jó lelkű, de izgatók által gyakran félrevezetett népnek érdekében is kívánni kell. Midőn e sorokat papírra vetem, már értesülök a kezemhez jutott egyik napilapban két befolyásos embernek állítólagos nyilatkozatáról, mely elégedetlenségnek kifejezése s a javaslat tárgyalásánál ellenállásra enged következtetést. Adja Isten, hogy majdan a tanácskozás: higgadtságának és bölcsességének sikerüljön az ellenvéleményeket megnyugtatni, a különben is alaptalan aggodalmakat eloszlatni. Ha pedig nem, akkor óhajtandó, hogy legyen az ország tanácsában elegendő erély és erő az ellenállás legyőzésére. Nagyon bölcs törvény lesz az, mely annyi évek tapasztalatai után hazai viszonyaink között annyit kiván, mint a javaslat és többet se kiván, mint a javaslat! Azok a szakaszok pedig, a melyek az egyforma képesítettséggel biró, ugyanazon munkát, ugyanazon szolgálatokat teljesítő kartársak közt a korpótlék tekintetében különbséget állapítanak meg, mely 30 évi szolgálat után az állami tanítók javára 400 kor. tesz ki, bántani fogják a tanítókat. Bántani fogja őket az is, hogy a nyugdíjigény megállapításánál nem az egész kántori s tanítói javadalom, 1907 hanem a kántori javadalomból csak oly összeg fog beszámíttatni, a melylyel a kántori s tanítói javadalom a törvényes minimumot üti meg. Sőt a felekezeti tanítók munkájának, mely eredményeiben kiállja a versenyt az állami tanítók munkájával, ilyetén lebecsülése kellemetlenül fog hatni minden méltányosan gondolkodó emberre. Es félő, hogy az a különbözet a javadalomban és a nyugdíjban el fogja csalni a legjobb erőket a felekezeti iskoláktól, melyek pedig a népiskoláknak nagyobb részét képezik a hazában; és ez a vándorlás a népiskolák többségének általános színvonalát fogja leszállítani. Hangoztatva lön, hogy a hitfelekezetek hozzanak áldozatot azon szép jogokért, előnyökért, melyeket a törvény számukra biztosítani fog. És a javaslat nagy kegyesen meg is engedi nekik, hogy a tanítók javadalmát a minimumon fölül az állami tanítók fizetése arányában fölemelhetik a nélkül, hogy a nekik már engedélyezett államsegélyt kockáztatnák. Mindenesetre nagy haladásnak kell vennünk azt is, ha visszagondolúnk arra az időre, melyben az államsegélyt megtagadni akarták ott, a hol a gyülekezetek zárszámadása néhány koronányi többlettel záródott. Emlékszem még arra a nagy bölcsességre, a mely azt mondotta, van 5—6 korona pénztári készleted, vagy legalább nem mutatsz ki hiánylatot, csak kissé erőltesd meg magadat, megbírsz még ötven korona új terhet a korpótlékra. Hát igaz, minden jogkötelességekkel is jár ós a hitfelekezeteknek, különösen a nagy kisebbségben levő hazai ev. egyháznak, melynek tagjai kisebb csapatokban laknak együtt, mint azoknak az egyházaknak fiai, a melyeket a törökök kiűzetése után beállott törökvilág Magyarhonban megkímélt, sőt támogatott, nagyon érdekökben áll, hogy báránykáikat gondozzák, elveszni ne hagyják. De köztudomású az is, hogy a hitfelekezetek, ezek közt pedig az evangelium hívei mindig fennen lobogtatták, mindig magasra emelik a népnevelés zászlaját, a magok nagy megerőltetésével; de dacára e buzgó törekvésnek, többet a népnevelésért áldozni, mint a mennyit áldoznak, nem képesek. Elvégre is mindennek van határa. Addig a húrt feszíteni nem szabad, hogy elszakadjon. Véres verejtéknek ára nem való a templom, az iskola ládájába! Oh ha egyházhíveink állami adójuknak 5%-jával, a mennyit t. i. a községek az állami vagy községi iskolák fentartására fizetnek (a minek fejében azután — legalább itteni tudomásunk szerint — az állami iskolák sok helyen a tandíjat szegénység okából bőségesen elengedik), képesek volnának hitfelekezeti iskolájukat fentartani! De hitfeleink iskolai adóban állami adójuknak 15—20 és sok helyen sokkal több %" á t fizetik; m éS nagyobb áldozatokat követelni tőlök méltánytalan kívánság. Az új törvényjavaslat újabb szükségleteket, elismerem múlhatatlanul szükséges szükségleteket teremt, méltányos és igazságos, hogy azok fedezésére az állam adjon segélyt. Általában kívánatos volna, hogy hazánkban, hol egyikmásik hitfelekezet az állam bőkezűségéből oly roppant vagyonnal bír, hol ennek aiapján a törvényhozás, hogy azt az aránytalanságot enyhítse, kimondotta, hogy a törvényesen EV ANGELIKUS ŐRÁLLÓ
