Evangélikus Őrálló, 1907 (3. évfolyam)

1907-03-15 / 11. szám

III. év. Budapest, 1907 március 15. II. szám. // / / EGYHÁZI ÉS TÁRSADALMI HETILAP A HAZAI NÉGY EVANGELIKUS EGYHÁZKERÜLET KÖZLÖNYE. Megjelenik hetenként egy íven; a Hivatalos Közlemények, mint az Ev. Őrálló melléklete, minden hónapban. A kéziratot a szerkesztőhöz, a hirdetés szövegét és diját a kiadóhivatalba kell küldeni. FELELŐS SZERKESZTŐ : GEDULY HENRIK evang. lelkész, Nyíregyháza. KIADÓHIVATAL : HORNYÁNSZKY VIKTOR hirlapkiadóhivatala, Budapest, V., Akadémia-u. 4. A lap ára egész évre 10 kor., félévre 5 kor., negyedévre 2.50 kor. A Hivatalos Közleményeket az anyaegyházak és felsőbbrendű iskolák ingyen kapják. Hirdetés ára oldalanként 32 kor. TARTALOM: Gerhardt. Sántha Károly. — Paulus Gerhardt. Paulik János. — Elme és szív Jézusnál. — Tanügy. A felekezeti tanítók fizetése. Kund Sámuel. — Országos ág. h. ev. Tanáregyesület. Gömöry János. — Válasz a „Válasz az észrevételek a nagyhonti tanítóegyesület" című közleményre. Hajdú Lajos. — Szemle. — Tárca: A gyermekek vallása. Dr. MiJcler Károly. — Belélet. — Irodalom. Gerhardt — 1907. márc. 12. — Zí ä tlcl k, a mint reggelre kelve, Térdelsz a szent oltár előtt, S égő lelked, hittel megtelve, A búba.j

ban nyer új erőt. „Ébredj föl szivem

u — zeng az ének, Dicséretül Isten nevének. Ez éneket te haliád Lübben, S láttad a kegyes énekest; Most árnya a sírból kilebben, S áldást rád koszorúsán esd. Ercszobra, mint a Memnon-szobra, Énekeit elzengi sorba. Költő pap, Isten kegyeimébűi, Holtod után élsz igazán: Hány szív vigasztalódik, épül Énekiden, évek során. Örökéletük van azoknak: A Krisztus lelkéből buzognak. Az ártatlan Bárány szívéhez Forrt lelked, ez a bánatos; A ki, mint Ő, úgy hisz, úgy érez, Tövis közt is rózsán tapos, Könnyeid mind gyöngyökké váltak, Zengő gyöngyökké a világnak. Légy üdvöz, ki a magas égben Az angyalokkal énekelsz! Emlék magad vagy. S hálaképen Ércben a sírból is kikelsz. E kis dalt, szobrodnál megállva, Virágként hadd tegyem le rája! Sántha Károly. Paulus Gerhardt. — Születésének háromszázados évfordulóján. — Az a név, melyet e cikkem homlokára írtam, — jólehet idegen hangzású s hajdani viselője is idegen ország szülöttje, — megérdemli, hogy azt hazánkban is minden evangelikus ember tisztelettel emlegesse s hálával s elismeréssel gondoljon annak hajdani viselőjére. Mert ez a név annak a férfiúnak a neve, a kitől „Bizzad minden utadat", „Hogy ne dicsérném az Istent", „Légy csendes szívvel és békével", „Én lelkem, miért csüggedsz el", „Óh mikép fogadjalak", „Most nyugosznak az erdők" és számos más egyházi énekünk ered,