Evangélikus Őrálló, 1907 (3. évfolyam)

1907-03-08 / 10. szám

82 EV ANGELIKUS ŐRÁLLÓ 1907 az adózási százalékot megállapítani s esetleg az ezen célra szolgáló egész államsegélyt az ország azon részein felhasználni, a hol igazán elviselhetetlen terheket kell a hívek vállairól levennünk. Ezen adózási százalék megállapítását én máskép elképzelni nem tudom, mint úgy, hogy egyházmegyei ellenőrzés mellett községenként összeírják a hívek állami adóját s ezzel szemben egyházi járandóságaikat a papi és tanítói hiványok figyelembe vételével. A gabonaneműket és szolgálmányokat, a hol ez utóbbiak még megváltva nincsenek, pénzértékre fogják változtatni. Ily módon azután ki lehet számítani országos átlagban is, hogy az egyházi adózás hány százalékát teszi az állami adónak, és hogy a nyert államsegélylyel hány százalékkal lehet lej ebb szállítani, — természetesen úgy, hogy a mostani egyházi adót ne kelljen sehol az egyenlő teherviselés kedvéért feljebb emelni. De az adózók ezen összeírásánál külön kell választani a nagy- és középbirtokosokat, kivált falusi gyülekezeteinkben, a kisbirtokosoktól, mert különben nem fogunk tiszta képet kapni. Akárhány olyan egyház van, a hol a hívek nagy tömege átlag 60—70% erejéig van egyházilag megterhelve; de ha közéjük veszünk egy-két nagybirtokost, a kiknek állami adójuk nagy, egyházi adójak kicsiny, — ezek azt a 60—70 százalékot azonnal 30—40%-ra nyomják le. Ez a szám pedig nemcsak nein mutatja, de sőt eltakarja az igazi és sokszor igen szomorú helyzetet. De nemcsak az összeírásnál, hanem az új egyházi adó kivetésénél is nézetem szerint külön kategóriába kellene foglalni a nagyobb birtokosokat, hogy inidőn a hívek terhein könnyítünk, ugyanakkor ne súlyosbítsuk a lelkészek anyagi helyzetét. Mert nekünk, legalább ez idő szerint, nincs semmi kilátásunk arra, hogy az állam akár a kongruát emelje, akár korpótlékot adjon. Nekünk meg kell békülnünk azzal a gondolattal, hogy mostani szerény fizetéseink mellett fogunk megmaradni mindvégig. És mert helyzetünk javulását nem remélhetjük, kétszeresen kell ügyelnünk arra, hogy legalább a meglevőt ne veszélyeztessük. Már pedig én veszélyeztetve látnám sok lelkésztársam fizetését azon esetben, ha a nagyobb birtokosokra ép oly magas százalékot vetnének ki, mint a szegényebb egyháztagokra. Ez annyit jelentene, mint a lelkész fizetését egy biztos alapról, a nép széles rétegéről eltolni (legalább részben) egy bizonytalanabb alapra. Mert — eltekintve a sok kellemetlenségtől, a miknek a lelkész ez esetben fizetése beszedésénél igen sok helyen ki volna téve — ha egy ilyen nagybirtok idegen felekezetű ember tulajdonába menne át, vagy ha csak bérbe adnák is, utána veszne a lelkész fizetésének tetemes része. Kellő óvatosság hiányában még más alakban is károsodhatnának lelkészeink. Ez a célba vett teherkönnyítési müvelet ugyanis föltétlenül megkívánja, hogy a terményekben szolgáltatott személyes járandóságok megváltassanak, s híveink ezentúl pénzzel fizessenek. Itt azonban nagy nehézséget képez a termények árának igazságos megállapítása. Ha a gabonaneműek mostani piaci árát vennék alapul, az nagy hiba volna; de hiba volna, ha visszamenőleg 10 évi átlagot vennének is. Mert közös vámterületünkön új és jóval magasabb gabonavámokat léptettek életbe, melyek a mult évben azért nem éreztették még hivatásukat, mert nagy termés volt az országban. De közepes termésnél, vagy épen szűk esztendőkben igen magasra szöktethetik fel a gabonaárakat. Ezt tehát nem szabad figyelmen kívül hagyni. És most még egy megjegyzést kockáztatok. Az első milliót már megszavazta az országgyűlés. Valószínű, hogy a másodikat és a harmadikat is meg fogja szavazni. Valószínű, de nem bizonyos. Megtörténhetik az is, hogy nem szavazza meg, sőt hogy még ezt az első milliót is visszaveszi. Bizonytalan a mi helyzetünk mindaddig, míg az erre vonatkozó törvénvt meg nem hozzák. Nekünk pedig akkor, a mikor a teherkönnyítés munkájához fogunk, biztos talajt kell éreznünk a lábunk alatt. Mert ha mi most a terhek egy részét levennők népünkről, de azután rövid idő múlva kénytelenek volnánk ugyanazt a terhet újra visszarakni a vállaira: akkor darázsfészket csinálnak minden gyülekezetünkből és a lelkészt annak a közepébe dobjuk. Azért, kérdem, nem volna-e célszerűbb az ezen első milliónak ránk eső részéből a teherviselés megkönnyítésére szánt összeget a törvény meghozataláig tőkésíteni s azután is mint tartaléktőkét kezelni ? Kívánatos, hogy ezen nagyfontosságú kérdéshez mások is hozzászóljanak. y. I. TANÜGY. A felekezeti tanítók fizetése. A vallás- és közoktatásügyi miniszter febr. 21-én alkotmányos tárgyalás végett beterjesztette a tanítók fizetésének rendezéséről szóló törvényjavaslatot. Méltánylást érdemlő cselekedete ez a miniszternek, a ki noha az átmeneti kormánynak kormányvállalási programmjában ily tárgyú törvényjavaslatnak beterjesztése nem foglaltatik, mégis szükségét, sürgősségét érezte annak, hogy a sok panaszra okot adott méltánytalanságot az ország jelen pénzügyi helyzetének figyelembevételével lehetőleg megorvosolja. A javaslathoz csak azon hírlapi tudósítások révén szólhatok hozzá, a melyek rendelkezésemre állanak falusi magányomban. Javaslata, még az a második is, mely a (községi s) felekezeti tanítók fizetésének rendezésére vonatkozik és a melyre kiterjeszkedni akarok, az eddigi állapothoz képest