Evangélikus Őrálló, 1907 (3. évfolyam)

1907-03-08 / 10. szám

83 EV ANGELIKUS ŐRÁLLÓ 1907 elvitázhatatlan javulást, eltagaclhatatlan haladást jelez. Javítja a tanítók életsorsát javadalmuk rendezése, azaz a Icötelezö legkisebb javadalmi összegnek felemelése által, melyhez az államsegélynek fokozottabb mennyiségét helyezi kilátásba. Javítja az alapfizetést a 600, illetve 800 korona minimumát legalább 25% al> fölemelvén azt legalább 1000 koronára. Javítja az igényelhető korpótlékokat, az eddigi 5, egyenkint 100 koronás korpótlék helyett 4, egyenkint 200 és két egyenkint 100 koronás összeggel, ez a javítás teljes 100%- ígéri azon nagyon igazságtalan visszásságnak (bár nem teljes) megszüntetését is, mely a tisztán tanítói s tisztán kántori javadalomról szóló, országos pénzügyi tekintetben nagyon elmés és hasznos elmélet fölfedezése s sokszor nagyon rideg, szűkkeblű alkalmazása által a tanítói nyugdíj áldását felényire szállította le. Ha a hitfelekezeti iskola tanítója kántori teendőt is végez — mondja a javaslat — a nyugdíjigény megállapításakor a tanítói s kántori járandóságok együttesen a tanítói javadalom legkisebb mérvéig (azaz 1000 koronáig) a nyugdíjba beszámítandók, mint tanítói alapfizetés. A javaslat tehát oszlatja (ha nem is oszlatja el egészen) ama gondok felhőit, hogy míg a tanító a haza legszentebb, legfontosabb érdekében fáradozik, vájjon mit egyék, mit igyék, mivel ruházkodjék ő és családja. Euyhíti a kultura munkájában kifáradótt napszámosnak aggodalmát, hogy ha többé nem munkálkodhatik, mert ereje megfogyott, de nyugalomba vonulni kénytelen, nem kell ezután félkenyérre szorulnia. A végálomra pedig nem azzal a kínos érzéssel kell fejét lehajtania, hogy hátrahagyott özvegye, árvái csak oly segélyt várhatnak, a mely az éhenhalástól megóvja őket, de a megélhetést nem biztosítja. Kiválóan üdvös intézkedése e javaslatnak, hogy minden iskola s minden tanító akár élvez állami segélyt, akár nem, a reá bízandó nemzedék lelkében a magyar hazához való ragaszkodás szellemét tartozik kifejleszteni s megerősíteni. Ennek a szempontnak nemcsak a tanításban kell mindvégig érvényesülnie, hanem külső kifejezésül minden iskolában a főbejárat fölött és megfelelő helyen a tantermekben Magyarország címere helyezendő el, a tantermekben a magyar történetből vett falitáblák alkalmazandók, nemzeti ünnepeken az épületen a magyar nemzeti címeres zászló tűzendő ki, a miniszter gondoskodván tárcája terhére a címer, a zászló, a történeti képek előállításáról. Minden iskolától a javaslat megkívánja, hogy a magyar nyelv a tanfolyam valamennyi osztályában a miniszter által megállapított tanítási terv szerint oly mérvben taníttassék, hogy a nem magyar anyanyelvű gyermek az ő életcéljainak megfelelően, gondolatait magyarul érthetően ki tudja fejezni, továbbá megkívánja azt is, hogy az első ízben alkalmazott minden tanító, — a jelenleg már hivatalban lévők pedig, ha államsegélyt élveznek, — kötelesek a kir. tanfelügyelő vagy megbízottja és az illetékes iskolai hatóság előtt esküvel megerősíteni a magyar király, a magyar haza és magyar alkotmány iránt való hűségüket. A mely iskola pedig az államsegélyt igénybe akarja venni, abban a magyar nyelvnek, számolásnak és a nemzeti vonatkozású tantárgyaknak (hazai földrajz és történelem, polgári jogok és kötelességek) tanítása a miniszter által megállapított tanterv szerint és óraszámban, kizárólag az általa engedélyezett tankönyvek és tanítási segédeszközök használatával kell történnie és benne a miniszter által helybenhagyott hazafias tartalmú olvasókönyvek és tanszerek használandók. Kund Sámuel. (Vége köv.) TÁRCA. A gyermekek vallása.* — Irta: dr. Mikler Károly, eperjesi jogakadémiai dékán. — A gyermekek vallását illetőleg törvényhozásunk a 18-ik életévet még be nem töltött gyermekekre nézve a felekezeti kényszer elvét fogadja el, vagyis a felekezetenkívüliséget a 18-ik életév betöltéseig meg nem engedi. Világosan kitűnik ez az 1895: XLIII. t.-c. 23. §-ának az 1868: LIII. törvénycikkre való utalásából, valamint a 26. §-ból is, a mely szerint a gyermekek, kiknek akár mind a két, akár csak az egyik szülője a bevett vagy törvényesen elismert vallásfelekezetek egyikéhez sem tartozik, valamely bevett vagy törvényesen elismert vallást követnek és abban nevelendők. A gyermekek vallási hovatartozása, a szerint, hogy ugyanazon bevett vagy törvényesen elismert vallásfelekezethez tartozó szülők házasságából vagy vegyes házasságból, avagy végül felekezetenkívüli szülők házasságából származnak — az alább részletezett módozatok mellett — állami törvényeinkben van szabályozva. Ugyanazon törvények intézkednek a házasságon kívül született (törvénytelen), továbbá a törvényesített és a talált gyermekek vallásáról is. 1. Ugyanazon bevett vagy törvényesen elismert vallásfelekezethez tartozó szülők házasságából származó gyermekek életük 18. évének betöltéseig a szülők közös vallásában nevelendők. Megjegyezzük, hogy a kezdettől fogva egyvallásúak törvényes házasságából származó gyermekek minő vallásban való nevelésére nézve tételes törvényünk nincs. A gyermekek vallásos nevelését se a szülők bármelyikének halála, se a házasságnak törvényszerű felbontása nem változtathatja meg. (1868: LIII. t.-c. 13. §. Ezt a törvényesen elismert vallást követőkre is kiterjesztette az 1894: XXXII. törvénycikk 8. §-a.) Ha a szülők valamelyike más vallásra tér át, mint a melyet előbb követett, a 7. évet még be nem töltött gyermekek nemök szerint követik az áttértet. (1868. évi LIII. t.-c. 14. §. E szakasz hatályát az 1894: XXXII. törvénycikk 8. §-a a törvényesen elismert vallást követőkre szintén kiterjesztette.) Ezt a szakaszt az 1894: XXXII. t.-c. 3. és 4. §-ai továbbá azzal bővítették ki, * Mutatványcikk szerzőnek mult év őszén megjelent „Magyar Evangélikus Egyházjog" c. müvéből,