Evangélikus Őrálló, 1907 (3. évfolyam)

1907-01-11 / 1-2. szám

1907 EV ANGELIKUS ŐRÁLLÓ 9 kének, hogy főpásztori őrszemével meglátva az idők jelét, nemcsak az ú. n. „püspöki kérdőpontok"-ban, hanem legutóbb püspöki évi jelentésének 4. pontjában is hathatós szavakkal hívta fel egyházunknak, különösen a lelkészi, felügyelői és tanítói karnak figyelmét erre a nagyjelentőségű mozgalomra, a keresztyén szeretetben és igazságosságban jelölve meg egyszersmind az alapelveket, melyek az egyháznak, az egyház szolgáinak a szociális térre irámuló munkásságát kell, hogy vezéreljék. Ugyancsak főtisztelendő püspök urunk megbízásából nekem jutott az a feladat, hogy ez alkalommal a szociális kérdésről s egyházunk szociális feladatairól egy ismertető ós irányjelző előadást tartsunk különös tekintettel Páris Frigyes nyug. kir. ügyész „Szervezett magyar társadalom" és „Földreform" című idevágó munkáira. Midőn ezen megtisztelő megbízatásnak eleget tenni készülök, kétszeresen érzem feladatom nehézségét, Először azért, mert ez a tárgy, melynek ma már nagykiterjedésű irodalma van, nagyon beható tanulmányt igényel s nekem, jóllehet minden tőlem telhető módon igyekeztem a kellő tájékozottságot megszerezni, mégis sem az idő, sem a források és segédeszközök nem állottak oly mértékben rendelkezésemre, hogy e tárgyra vonatkozó tanulmányaim bizonyos befejezettséget nyerhettek volna. Másrészt a tárgy ismerietése céljából most rendelkezésemre álló idő is sokkal rövidebb, semhogy a tárgyat csak megközelítőleg kimeríthetném; úgy, hogy még nagyobb alaki tömörség mellett sem terjeszkedhetném ki az összes figyelembe veendő mozzanatokra. A tárgy érdemének csak egy egész könyv megírásával lehetne megfelelni, nem pedig egy rövid értekezleti előadás keretében. Kérem azért jelen előadásom megítélésénél eme nehézségek szives figyelembe vételét, s ennek alapján a n. t. értekezlet kegyes elnézését munkám fogyatkozásai iránt. További fejtegetéseimet a következő kérdések irányítják : miben áll az a sociális baj, mely miatt a szociálizmus hívei panaszkodnak? Mi úton-módon akarja a szocializmus ezt a bajt megszüntetni? Miben áll egyházunknak idevonatkozó hivatásszerű feladata? Az első két kérdésre az elméleti és gyakorlati szocializmusnak beható történeti és rendszeres ismertetésével kellene felelnem. De konkrét feladatomra tekintve talán legegyszerűbb és legigazságosabb eljárás lesz, ha itt in extenso közlöm „a magyarországi szociáldemokrata párt"-nak 1903-ban mepállapított hivatalos prógrammját, mely a hasonló külföldi prgrammokkal lényegileg megegyezik (különösen az 1891-iki erfurti programmal) s legalább a hazai szociáldemokrata mozgalmakra nézve bizonyos dogmatikus jelentőséggel bír. (L. Bernát István, szociálista programmok 118. kk. 11.) A magyarországi szociáldemokratapárt programmja. „Az emberiség összes javai nemzedékek szellemi és kézi munkájának közös gyümölcse. A javak élvezetéhez tehát egyenlően jussa van mindenkinek, a ki a társadalomra hasznos munkát végez. A mai társadalmi rend az emberiség legnagyobb részét megfosztja ezen jussától; az emberek egy kis csoportja semmi vagy aránytalanul kevés munkával a javak nagy tömegéhez jut, a kultúra élvezete, a testi és szellemi fejlődés lehetősége is az ő kiváltságuk, míg a nagy többség, a mely a javak előállításához szükséges munkát végzi, elenyészően kevesek kivételével azokból csak annyit élvez, a mennyi a lét puszta föntartásához szükséges. Ezen állapot oka az, hogy a termelési eszközök (föld és töke) egyeseknek — a tőkés osztályhoz tartozóknak — magántulajdonába kerültek, míg a nagy sokaságnak, a munkásosztálynak, nem maradt egyebe, mint munkaereje, a melyet amazoknak árúba bocsátani kénytelen. A tőkés osztály ezen gazdasági uralmából ered társadalmi, politikai és szellemi uralma a munkásosztály fölött. A mai társadalom törvényei, erkölcsei és intézményei a magántulajdont védelmező és fentartó osztályuralom nyilvánulása. Ez az állapot nem öröktől fogva való, hanem a társadalom folytonos fejlődésének egy szaka. E fejlődés most először alkotja meg az évezredes elnyomatás és kizsákmányolás megszüntetésének előföltételeit. Az emberi munkát pótló gépek és egyéb újkori találmányok és felfedezések ugyanis úgy az ipar, mint a mezőgazdaság, a közlekedés és a kereskedelem terén a nagy üzemet teszik gazdaságossá, a mely a kis üzemet, mint elavult, versenyképtelen gazdálkodási formát mindinkább kiszorítja. A kisgazdák, kisiparosok és kiskereskedők csekély része a tőkések sorába lép, túlnyomó nagy száma vagy közvetlenül szaporítja a proletárok tömegét, vagy közvetve jut függésbe a tőkétől. A tőke folytonosan központosul, a tőkétől függők száma, egyre nő. A tőkés termelési rendszer fejetlenségétől szükségszerűen származó válságok nyomán a munkanélküliség, a tömegnyomor és az általános bizonytalanság a társadalom állandó jelenségeivé válnak. Az osztályellentétek mindinkább kiélesednek és erősbödik a törekvés a kapitalista termelőeszközök társadalomosítására, mint a kizsákmányolás és elnyomatás megszüntetésének egyedüli módjára : új társadalmi rend válik szükségessé. Az új társadalmi rend megvalósulásához azonban szükséges, hogy- a proletárok helyzetüket felismerve, ez átalakulást tervszerű munkálkodással elősegítsék és siettessék. A proletárságot helyzetével megismertetni, föladatainak tudatára ébreszteni, testileg és szellemileg harcképessé tenni legközelebbi célja a magyarországi szociáldemokrata-pártnak, a mely mindezeknél fogva kijelenti: 1. A munkásosztály felszabadítása csak annak a küzdelemnek lehet eredménye, a mely az osztályuralmat megszünteti, tehát ennek alapját, á termelési eszközökben való magántulajdont megdönti, azokat közös tulajdonná teszi és így a tőkés termelési rendszert szociálista termelési rendszerré alakítja. 2. Az osztályuralom föntartása létérdeke az uralkodó osztálynak. Ezért az új rendet csak annak akarata ellen és ellentállásának leküzdésével lehet előkészíteni és megvalósítani. A munkásosztály fölszabadítása ennélfogva magának a munkásosztálynak történelmi hivatása. 3. E történelmi feladatának a munkásosztály csak tervszerű és céltudatos osztályharccal felelhet meg és azt csak a politikai hatalom meghódításával teljesítheti. Ezen osztályharc eszközei: a nép minden rétegének felszabadítása, a szociálista eszmek és célok szüntelen ismertetése és terjesztése ; a munkásosztály erőteljes politikai és gazdasági szervezése és küzdelme, általában minden eszköz, a mely a proletárság jogérzet ével megegyezik. 4. Minthogy az egyik ország proletárjainak osztályhelyzete szorosan összefügg a többi művelt országok proletárjainak osztályhelyzetével, osztályharcunk nemzetközi küzdelemmé válik. A magyarországi szociáldemokratapárt ennélfogva kijelenti, hogy nemzetközi párt, minden ország elnyomottaival együtt érez és együtt küzd. 5. E küzdelmével nem új osztályuralmat vagy kiváltságot akar teremteni, hanem minden osztályt és kiváltságot el akar törülni s az embereket, nem nézve nemzeti, faji, vallási és nemi különbségeket, egyenlő kötelességek alapján egyenlő jogúakká akarja és fogja tenni. A termelő eszközökben való magántulajdont, a mely az egyenlőtlenséget okozza, megfogja semmisíteni és ezzel az ezen alapuló törvényeket, erkölcsöket és szokásokat megváltoztatva, a termelési eszkö-