Evangélikus Őrálló, 1907 (3. évfolyam)

1907-02-15 / 7. szám

60 EVANGELIKUS ŐRÁLLÓ 190? iskolában, családi hajlékban a Gyámintézet nemes eszméjét. Templomainkban a kötelező gyámintézeti perselyek felett azok a nagy GYÁMINTÉZET betűk ne meredezzenek híveink nagy részére, mint ismeretlenül bámészkodó parasztok Ha családból, iskolából ismerős lesz üdvös jelentésük, tán nagyobb pártfogásban részesülnek. Jólehet nálunk előbb volt meg a templomalakú persely gondolata, de hogy azt felírással is el kell látni, annak már sem az elsőségét, sem az eredetiségét el sem vitathatjuk a német testvérektől. Nem csoda, sőt úgyis dukál. Ok írástudóbb nemzetség, mint mi vagyunk, aztán meg inkább rájuk hárul, hogy elenyésztessék pokoli feketeségét és ördögi zenebonáját a Tetzel János ládája felírásának: Wenn das Geld in dem Kasten klingt, Die Seele in den Himmel springt. A németek ilyen felírásokat használnak a Gusztáv Adolf-egylet templomalakú pénzgyűjtő-perselyén, a mint következnek. A kis templom főbejárata felett állanak az igék: „Gal. VI. 10." A tető két oldalán olvashatók e szavak: „Der G. A. Verein bittet für arme evang. Gemeinden." A homlokzaton e versecske: Du brauchst dich nicht zu schämen, Dein' Gabe sei nicht zu klein, Reicht's nicht zu einer Kirche, Reicht's doch zu einem Stein. Ha már a felírás alkalmazásának kitalálása nem a mienk, mindazonáltal a felírásban ne legyünk egész szolgai fordítók és utánzók; hanem mutassunk abban legalább némi kis eredetiséget. Nem tudom, a testvérek hogy gondolnák, én részemről így gondolnám, a mint alább írom. A kis templom főbejárata felett álljanak nálunk is az igék, melyek találhatók Gal. VI. 10. „Azért míg időnk vagyon, mindenekkel jól tegyünk ; kiváltképen a mi. hitünknek cselédivel". Nem baj, ha az ajtó két szárnyának egyedül ez képezné minden díszítését, miként a wittenbergi új vártemplom történeti nevezetességű ajtaját egész terjedelmében bronzból kiöntve ékesíti az a 95. tétel, mely valamikor írásban függött a régi faajtón. A tető két oldalára jöjjenek e szavak: „Szegény evangélikus gyülekezetek felsegélésére kér a Magyarhoni Evangélikus Egyetemes Egyházi Gyámintézet". A homlokzaton buzdítson szintén egy versecske: „Bízva tedd e kis templomba Bármi csekély pénzed, Nagy templomot épít abból Majd a Gyámintézet, Tiszta hitünk győzelmében így lesz üdvös részed". Varga Márton, tokaji evangelikus lelkész. Elme és szív Jézusnál * A munka. Vízkereszt 3. vasárnapján. Róma 12, 11. Az apostol munkára, még pedig kitartó munkára serkenti olvasóit: A jó igyekezetekben ne legyetek restek. A munkáskérdés kiélesedése mutatja legjobban, hogy a mi korunk jelszava is a munka. Ha valaha, most csakugyan valósul az isteni akarat: Arcod verejtékével egyed a te kenyeredet (I. Móz. 3, 19.); de minden ajkról felhangzik a követelés is: Méltó a munkás a maga bérére! (Lukács 10, 7.). Minden embert munkásnak tekintünk, minden embert munkássá lenni kényszerít a kor nyomása, minden embernek minél korábban hozzá kell készülnie az élet küzdelmeihez, mely mit sem ád ingyen s melyben az egy célra futók versenye ugyancsak próbára teszi az ember erőit és képességeit. S ha látjuk a lázas munkát, szinte önkéntelenül is felmerül bennünk a kérdés: miért küzd az ember ? Érdemes-e a cél annyi fáradságra, a mennyit rápazarlunk? Restségről nem igen panaszkodhatunk, minden ember igyekszik a maga módja és tehetsége szerint dolgozni, de hogyan és miért dolgozik? Ha e kérdésre őszintén akarunk felelni, egyetlen jellemző szóval rámutathatunk a célra. Minden munka végső célja a siker. S ez magában véve nem is volna baj. Hiszen a jó Isten maga is azért tart ki imádandó hosszútűrésében, mert sikerét akarja látni az emberiség boldogságára és megszentelésére irányuló törekvéseinek. S ki vetné kezét remény és számítás nélkül az eke szarvára? Ki mondana le eleve az óhajtott sikerről? Ki törné magát meddőnek igérkéző munkával? Nem az a baj, hogy sikerre vágyunk, hanem gyors és nagy sikereket vadászunk s hogy ezek miatt olyan utakra is tévedünk, olyan eszközöket is felhasználunk, a melyek a munkát minden erkölcsi értékétől megfosztják. Az a baj, hogy a sikernek nem okosan mérlegeljük az árát. Az a baj, hogy e kor gyermekeiben nincs meg a magvetőnek sem a reménységgel és munkával ékes türelme, a mely az elvetett mag áldott gyümölcseit Istenben bizó szívvel várja és készíti elő, sem az okossága, a mely tudja, hogy csak jó mag teremhet jó gyümölcsöt, míg a rossz vetés nem hozhat dús és örvendetes aratást. A mi világunkat a könnyű és zajos sikerek mozgatják és jellemzik. Nem a jövőnek, csak a jelennek igyekezünk élni. A hirtelen gazdagodás vágya aztán sokszor legyőzi a becsületet; a nagyrajutás éhsége elnyeli a tisztességet; a felszínen úszás erőszakolása megfojtja az önérzetet. Ha aztán a selejtes eredményért adott roppant nagy ár tudatára jutunk, még örvendeni * Ezen cím alatt adjuk folytatólagosan közzé ezen még elődünk által közölni kezdett, komoly értékű fejtegetéseket. Szerk.