Evangélikus Őrálló, 1907 (3. évfolyam)

1907-02-15 / 7. szám

54 EVANGELIKUS ŐRÁLLÓ van védő, cáfoló irodájok, mely őrködik az egyház felett s ez ellen tett támadásokat, vádakat megvizsgálja s cáfolja. Az izraelitáknak van szinte egy központi vezető s védőirodájok, mely nagyon sokat tett az izraelita felekezet javára. Csak nekünk evangélikusoknak nincs sem központi vezetőségünk, sem védőirodánk, noha mindenfelől több támadás történik ellenünk. A lapok szerkesztői közt sok az ev. református vallású, azok hamar visszaadják a vallásukra mért vágást. Ellenben mi nem vagyunk oly helyzetben. Mi ügy vagyunk, mint egy jó sereg fővezér nélkül. Vájjon ilyen sereg képes-e győzni? Bizony nem. Helyzetünk maradhatna tehát a régiben, ha egyházunk nem volna támadásnak kitéve. De ez most nagy veszteségünkkel jár. A közlött cáfolat veleje az, hogy jó lelkészeket kell nevelni, az a fő. Igaz, a fővezér bármilyen jó, egy sereg győzelméhez még nem elegendő, ott kellenek még jó alvezérek is, kik a csata tervét jól teljesítik. Én is azt mondom, hogy a tudományosan művelt és szilárd hitű lelkészek igen sokat tesznek. Csak az a kérdés, vájjon mostani theologusaink s ifjabb papjaink közül hányan lennének gályarabok üldözés esetén ? Hisz a nagy tudománynyal előadott exegesis hitüket a fagypontra vitte! A központi vezetés ellen senkinek sem lehet alapos kifogása. Nem akarunk pápista hierarchiát, hanem az egyházunk javát előmozdító központi vezetést. Ez a lényeg. Erre okvetlenül szükségünk van, hogy mikép legyen ez szervezve, arról lehet tanakodni. Az már a kivitel dolga, nemkülönben az is, hogy az egyetemes püspök s bármely más püspök is meg legyen-e terhelve aprólékos lelkészi teendőkkel ? Tanulhatnánk az agilis r. kath. vezetőségtől. Hja! de engedelmeskedni kell nekünk, pedig széleskörű autonomiánk van. Nekünk szabad mindent az egyházban! Ez az a szabadosság, mely veszedelmet is rejt magában. „Njepozvolim" Varsóban is ezt kiáltották egykor s ezzel Polonia megöletett s vele a vallás; és zárdák és templomok katonai laktanyákká lettek. Azért mégis „Njepozvolim?" Nem kell nekünk érsekséget felállítani, van annak más módja is, sokkal kevesebb költséggel. De szóljon más is e tárgyhoz, vitassuk meg. Jelenleg csak azt vitatom, hogy központi vezetés és központi iroda nekünk is kell — és mivel Zsilinszky ő excellenciája akár pro, akár contra, a legközelebbi zsinat tárgyalásai közé fölvehető formulázott javaslatot kíván, jelenlegi fejtegetésemet végeredménykép a következő formulában foglalom össze: az Egyh. Alk. 13. címe alatt az I. fejezet ekként hangozzék: Az egyetemes egyházi elnökség; a 156. §. pedig: az egyetemes egyház elnöksége, az egyetemes püspök és egyetemes egyházi és iskolai felügyelő, kik egyenlő joggal képviselik és kormányozzák az ág. h. ev. egyházat stb." Ehhez képest kellő vonatkoztatással természetesen átalakítandók a 146., 148., 149., 150. a), b), 154., 155., 157-162., 166., 168. stb. §§-ai. Pótlásként jönne a 159. §-ba az egyetemes püspök választásának intézését megelőzőleg a következő: az egyetemes püspök székhelye az ország fő- és székvárosa; parochiális tekintetben a deáktéri lelkészi hivatal körébe tartozik, azonban egyes lelkészi teendőknek végzése alól felmentetvén, ezek teljesítése az egyházközség többi lelkészeire bizatik. —s. Rokonlelkek, rokongondolatok, (Folyt, és vége.) Ha minden családi hajlékban ott lesz a gyámintézeti kis templom, akkor fogja csak méltán félthetni Demeter, az efezusi ötvös az ezüst diána templomocskákat. Megdicsőülnek az efezusi ezüst diánatemploinocskák, akár Urunk és Idvezitőnk a Táborhegyen. A pogányistenasszonynak, az efezusiak nagy Diánájának ezüst templomocskái a gyámintézeti kis templom alakjában szolgálatába lépnek a tiszta szent evangyéliom terjesztésének. Feltámadnak új, örök életre, mint Idvezitőnk húsvét reggelén. Demeter ötvöst még tán sírjában is bőszíti majd a kenyéririgység, mai demetereink meg örvendezni fognak, mert szaporul keresetük, hátha még evangelikus főuraink annyira rákapnak, hogy nemcsak ezüst asztali készleteket, de ezüstből való gyámintézeti kis templomokat is rendelnek leányuknak kelengyéjébe, hogy a legkatholikusabb főúr oldalán is szolgálják tovább híven a tiszta evangyéliomot. Ha ugyan idestova lesznek még evangélikus főuraink, magvok nem szakad, vagy át nem térnek. Ám, ha mi korábban találtuk ki a templomalakú pénzgyűjtő-perselyeket, mint a német atyafiak; mért van, hogy ők már árulják, minálunk meg még nyoma sincsen ? Fejlett magyar ipar, jöjjön el a te országod! Hiába jár-kel a tiszavidéki ág. h. evang. egyházmegye Gyámintézetének ügybuzgó elnöke Materny Imre, nagyváradi lelkész, még eddig nem juthatott hozzájuk, de nem nyugszik addig, míg az általa is helyeselt eszme testet nem ölt. Senkise higyje, hogy én mindezt most a tiszavidéki ág. h. ev. egyházmegye gyámintézetének megdícsfénykoszorúzása végett hoztam itten össze. Célom dicsőbb ! Kérem az egész magyarhoni egyetemes evangelikus egyházat, minden kerületét, minden egyházmegyéjét, minden gyülekezetét, fogadjuk el mind közönségesen a gyámintézeti kis templom alkalmazását. Minekelőtte közigazgatásunk Jákób lajtorjáján fel és alá sétálnának a kis templomok mennybéli angyalkák karjain, vezessék be már előzetesen őket a lelkésztestvérek iskoláikba, híveiknek családi hajlékaikba; nem hiszem, hogy valakinek kifogása lenne ellene, hadd ismerje meg minden lélek