Evangélikus Őrálló, 1907 (3. évfolyam)

1907-02-08 / 6. szám

48 EVANGELIKUS ŐRÁLLÖ 1907 Ugyanattól: Was ist christliches Socializmus ? Leitende Gesichtspunkte für evang. Pfarrer und solche die es werden wollen. II. kiad. 1906. 48. old. Ugyanattól: Die kirchliche Aufgabe in Bezug auf die Arbeiterbewegung. A „Neue kirchliche Zeitschrift" 1902. évfolyamának egyik legbecsesebb cikkelye. Eduard Schall, Die Socialdemokratie in ihren Wahrheiten und Irrtümern und die Stellung der protestantischen Kirche zur socialen Frage 1893. 372. oldal. Kiválóan becses és követésre méltó jellemvonása e műnek az a pártatlan igazságszeretet, melylyel szerző a szóban forgó kérdéseket tárgyalja. Guidó Wächter, Die Sociale Bedentung der evangelischen Kirche. Wolfeile Ausgabe. 1888. 411 oldal. A szociális kérdésre vonatkozó felfogása kissé elavult ugyan, de az egyház szociális feladataira nézve sok jó útbaigazítást tartalmaz. Adolf Stöcker

, Christlich-Social. Reden und Aufsätze. II. kiad. 1890. 496 old. Friedrich Naumann

, Das sociale Programm der evangelischen Kirche. 1891. 171 old. E két mű a németországi protestantizmus körében két főirányban kialakult szociális mozgalmakra nézve programmszerü jelentőséggel bír. Gerhard Lhlhorn, Katholicismus und Protestantismus gegenüber der socialen Frage. 1887. 60 old. Erőteljes senkentés azok számára, a kik a katholikus egyház sociális tevékenységét, politikai agitációját tétlenül nézik, mert — a szerző szerint — az egyházak sorsa is a sociális kérdéssel fog eldőlni s az az egyház fog diadalmaskodni, mely a szociális kérdés megoldásához legtöbbet járul hozzá; de egyszersmind kitűnő hatású józanító szer azok számára, a kik a katholikus egyház e téren elért sikereit bámulják és irigylik, mert a társadalom bajainak orvoslása csak az evangyéliomban rejlő erkölcsi erők érvényesülésétől várható, s az evangyéliom egyházának feladata, hogy ezt az erőt minél teljesebben, kifejtse. Alexander von Dettingen, Was heisst christlichsocial ? Zeitbetrachtungen. 1886. 82 oldal. Miként Uhlhorn, úgy Oettingen is óv az egyház szociális tevékenységének a politikai térre való átvitelétől. Georg Rietschel

, Wie verhält sich die evang. Kirche der socialen Frage gegenüber, insbesondere wie haben sich die Geistlichen dieser Kirche als deren Diener in socialen und wirtschaftlichen Fragen zu verhalten ? Rektoratsrede. 1904. 24. old. Az egyház szociális feladataira vonatkozó felfogása lényegileg megegyezik Uhlhornéval és Oettingenéval. Reinhold Seeberg

, Die Kirche und die sociale Frage. Separatabdruck aus der „Neuen kirchlichen Zeitschrift" 1897. 44 old. Ugyanattól: Die Kirche Deutschlands im XIX. Jahrhundert. II. kiad. 1904. 28. fejezet. Seeberg a szociális kérdést jellemesen, de nem mindenütt elég világosan tárgyalja. A legújabb theologiai ethikák között a szociális kérdést mintaszerűen tárgyalja: Theodor Häring, Das christliche Leben auf Grund des christlichen Glaubens (1902) 343—374 lap. Lásd egyszersmind Mutensen és Köstlin ethikáinak idevágó szakaszait. Ugyanezen művekben elég útmutatást találhat, a ki a tárgyat még behatóbban kívánja tanulmányozni. Ez az elméleti tájékozódás a szociális kérdés világi és egyházi irodalmában szükséges feltétele annak, hogy egyházunknak idevonatkozó gyakorlati feladait helyesen megismerjük. A mi az egyháznak ezen gyakorlati állásfoglalását és feladatait illeti, a mily kétségtelen, hogy az egyház a szociális nyomorral, a szociális kérdéssel szemben sem közönyös, sem tétben nem maradhat, époly bizonyos, hogy az egyház a gazdasági és szociális téren egymással küzdő pártok egyikével sem azonosíthatja magát, sem pedig a maga részéről egy a gazdasági kérdéseket is felölelő szociális programmot s ilynemű programmmal szociál-politikai pártot nem alkothat.* Általában tévedés az egyháztól azt várni, hogy a szociális kérdést ő oldja meg. Ezt legföljebb abban az esetben lehetne várni, ha a szociális kérdés pusztán vallási vagy ethikai kérdés volna. De valósággal a szociális kérdés legalább is épúgy gazdasági, mint ethikai kérdés. Az egyháznak pedig nincsenek hatalmában azok az eszközök, melyekkel a szociális kérdést, mint gazdasági és gazdaság-politikai kérdést megoldhatná. Azért csak arról lehet szó, hogy az egyház a maga részéről hozzájáruljon a szociális kérdés megoldásához és pedig úgy, hogy e téren is egyszerűen, de híven teljesíti hivatásszerűen kötelességét, hogy t. i. a társadalomnak és a társadalomban küzdő pártoknak, társadalmi osztályoknak személyválogatást és önérdeket nem ismerő igazságszeretettel és bátorsággal tudatára hozni igyekszik azokat a mélyebb vallásos erkölcsi feltételeket, a népnek minden rétegébe bele vinni igyekszik azokat a vallásos erkölcsi elveket, erőket, melyek nélkül a szociális kérdést egészséges módon megoldani, a társadalom bajait orvosolni nem lehet, a mivel együtt jár az egyáznak az a feladata, hogy viszont saját kebelében is igyekezzék kiküszöbölni, javítani, reformálni, egyes oly visszásságokat, egészségtelen állapotokat, melyek az egyház ezen szociális irányú működésének sikerét hátráltatják. (Folyt, köv.) SZEMLE. Budapest és Páris erkölcse. A könnyűvérű, az erkölcs nemzet- és társadalomvédő szabályai által magát épen nem feszélyező léha élet otthonának Európaszerte Párist tartják. Most, hogy egy piszkos hullámokat verő politikai ügy a felsőbb és legfelsőbb körök erkölcsiségét * Ebben az állásfoglalásunkban a katholikus egyháznak nem csekély sikerű politikai agitciójára való tekintet sem ingathat meg bennünket. A katholikus egyház szociálpolitikai tevékenységének végső célja nem a szociális bajok orvoslása, hanem a hierarchia hatalmának kiterjesztése a társadalmi és állami életre. L. Uhlhorn idézett művét.