Evangélikus Őrálló, 1907 (3. évfolyam)

1907-02-08 / 6. szám

1907 EV ANGELIKUS ŐRÁLLÓ 47 besztercebányai evangélikusok is jó ideig késlekedtek a parancs végrehajtásával, mert bíztak a királyhoz beadott folyamodványuk sikerében. A helybeli parochus, a ki egyúttal jezsuita házfőnök volt, alattomban rájuk lesett s kiderült a halasztgatás. Elesett Kassa (1753) és Nagybánya (1755.). Ez utóbbi jogot formálhatott volna a bányavárosokat megillető kedvezményre, de reá az 1681-iki törvény 12. §-át alkalmazták, mely szerint Szatmár megye községei az esetben élvezhetnek szabad vallásgyakorlatot, ha kimutatják, hogy iskolájuknak, templomuknak a törvény keletkezésekor (1681) birtokában voltak. Ezt nem tudták bizonyítani, sőt az 1675-iki szerződés, a melyet gr. Csáky kir. biztossal kötöttek s a melyben megelégedtek azzal, ha a külső városban lesz egy prédikátoruk és kántortanítójuk, egyenesen ellenök szólt. Nagybányával egyidőben kellett meghajolnia az osgyáni iskolának. Szatmár, Győr és Pápa azon a címen szenvedett, mert „véghely" jellegök a viszonyok változtával megszűnt s nincs többé joguk a vallás szabad gyakorlatához. Győr 1749-ben egészen elvesztette iskoláit, Szatmárt különös kedvezésből meghagyták a grammatikát. 1752-ben diadalmasan jelenti Veszprém vármegye, hogy isten segedelmével sikerült Pápáról a helvétika konfessziót összes tartozékaival, a kollégiummal száműzni és kiirtani. A kollégium a szomszédos Adász-Tevel faluban húzódott meg s innen folyamodtak felsőbb tanfolyamok engedélyezéseért. A győri püspök ridegen tiltakozik minden engedékenység ellen. „Ugyan hagyjanak fel már az akatholikusok a lelkiismeretünkön való erőszaktétellel, ha a maguk lelkiismereti szabadságát oly hévvel védik. Ne kérjenek olyat, a mi lelkiismeretünkbe ütközik".

1 Világos ebből, hogy a papság egész szívtelenséggel ragaszkodik a rendeletben számára biztosított kedvezményekhez, mindenütt a legszigorúbb eljárást sürgeti s minden bántalmat súlyos fenyítékkel torol meg. Rimaszombat lakossága kevés kivétellel prot. volt; felsőbb pártfogás mellett jezsuita jelent meg köztük térítő szándékkal. A felingerült lakosok megtámadtak egy processiót, zendülés támadt, a melyért „példás" büntetést kellett kiszabni. Mária Terézia „az Isten, a Felség és az igaz hit ellen eikövetett sértés méltó megtorlása, valamint hasonló vakmerőség meggátlása végett" teljesen eltörli a protestánsok szabad vallásgyakorlatát, elkobozza templomukat, iskoláikat) eltávolíttatja a lelkészeket, tanítókat, tanuló ifjúságot. Királyi biztos hajtja végre engesztelhetetlen pontossággal az ítéletet s az elhagyott templom, iskola valamennyi ingatlannal együtt uialkodói akaratból a pár száz főnyi katholikus nyáj birtokába száll. Rendkívül érdekes Cegléd esete. 1752-ben népzendülés támadt, a nagy zenebonában megverték a róm. kath. iskolamestert. Az esetet a földesúr jogánál fogva nyomban följelentették a budai Clarissák; azonfelül vallásháborítás címén panaszt tett a ceglédi plébános s a katholikus lakosság. Elpanaszolták, hogy a refor1 Fináczy I. k. 35. I. mátusok jogtalanul birják a templomot s a hozzátartozó ingatlanokat. A helytartó-tanács nyomban elrendelte a nyomozást, mire alapítja Cegléd a szabad vallásgyakorlatot. A bizottság megjelent a hely színén, de a kálvinista nép védelemre készen körülállta a templomot s egyértelműleg kijelentették, hogy a templom keletkezéséről nem tudnak, de azt biztosan állíthatják, hogy 1681-ben birtokukban volt s vallásukat 1547 óta akadálytalanul gyakorolták. A kancellária a katholikus álláspontot fogadta el, mely szerint Ceglédet a Clarissák már 1300-ban kapták, azóta szakadatlanul bírták s jogukról a török uralom alatt sem mondtak le, bár tényleg hasznát nem látták. A várost 1693-ban teljesen elpusztították a török hordák, utána hat álló esztendeig teljesen lakatlan volt; a reformátusok birtoklása tehát megszakadt s ennélfogva a földesúr joga teljes épségében helyreállt. Az 1681. évi XXVI. cikkre is helytelenül hivatkoznak, mert a törvény oltalma a török hódoltság területére nem terjed ki. A templomot a királyi akarat tényleg az apácáknak adta, a reformátusoknak pedig a külső részeken hasíttatott ki építésre telket s iskolájukat a grammatikára korlátozta.

1 (Folyt, köv.) A szociálizmusról és egyházunk szociális feladatairól. (Folytatás). A szociálizmus megismerésére beható, és pedig nem csupán egyszeri, hanem meg-megújuló tanulmányt, folytonos figyelmezést igényel, s azért szükségesnek tartom, hogy nevezetesen theol. főiskoláink erre is tekintettel legyenek jövendőbeli lelkészi nemzedékünk kiképzésénél ; különösen a theologiai ethikára és a gyakorlati theologiára hárul a feladat, hogy e tekintetben a megfelelő helyen irányt adjon. E kérdések tanulmányozására a magam részéről legyen szabad azokat a műveket ajánlólag felsorolnom, melyekből magam igyekeztem idevonatkozólag tájékozódást szerezni, Páris Frigyes említett művein kívül: Dr. Wolfner Pál, a szociálizmus története és tanításai. Budapest, Athenaeum kiadása. 1906. 170. old. Rövid idő alatt második kiadást ért. Bernát István, szociálista programmok. Ismertetés és bírálat. Bpest. „Pátria". 1906. 180 old. A magyar gazdaszövetség kiadása. E két magyar munka, egymás mellett használva, első bevezetésül igen jó szolgálatot tesz. Martin von Nathusius, Die Mitarbeit der Kirche an der Lösung der socialen Frage. Kezemnél volt a II. kiadás. 1897. 562 old. HI. kiadás. 1904. A kérdésünkre vonatkozó theologiai munkák között kétségkívül a legfontosabb, melyet minden theol. képzettségű embernek ismernie kellene. 1 Földváry L. II. kötet. 261. és következő lapokon. — Fináczy E. I. kötet. 37. lap.