Evangélikus Őrálló, 1907 (3. évfolyam)

1907-12-26 / 52. szám

19vx7 EVANGELIKUS ŐRÁLLÓ 457 késztestvéreinket, hassanak közre a lap térj észté- | sében. lyen sok felügyelőt, lelkes világi férfit ismerünk, aki e közegyházi érdekű lapra szívesen előfizetne, ha megismertetnék vele annak jelentős hivatását és ha feltárnák előtte, hogy a lap megerősödése mellett mód és alkalom volne az egyházi érdekeknek még intenzívebb szolgálatára. A „Hivatalos Közlemények" az egyházkerületek ismert határozatainál fogva többé külön lap gyanánt meg nem jelennek. De készségesen megnyitjuk lapunk hasábjait összes egyházi hatóságaink fontosabb közleni valóik előtt. Az előfizetések árának évi 12 K-ra való felemelését már indokoltuk. Most tehát még egyszer ajánlva lapunkat s az általa képviselt egyházi érdeket f nagyrabecsült olvasóink szíves figyelmébe, — az Úrtól áldást, | boldog ünneplést és boldog új esztendőt kívánunk mindannyiuknak! Nyíregyházán. 1907. dec. 25. A szerkesztő-kiadó. Országos prot. szövetség ! Szerkesztőnk nevével kapcsolatosan, mint a ki e lapok hasábjain többszörösen is kifejezést adott lelke mélyén megérlelt azon megyőzödósónek, hogy a protestantizmus fájó sebei csak akkor találnak gyógyító erőre, ha a benne egyetemlegesen elhelyezett szellemi erő mindenkivel szemben impozáns megnyilatkozást nyer, aminek pedig egyedüli módja az országos protestáns kongresszus megtartása —: több irányban is olvastunk lelkes felvivást, aposztrofálást ez eszme megvalósítására. Magunk lévén legelső sorban is meggyőződve arról, hogy mily mérhetetlen horderejű lenne hazánk és protestáns egyházaink szellemvilágában ily reformátusokból és evangélikusokból, világiakból ós egyháziakból, férfiakból és nőkből állókongreszsus vagy szövetség megalkotása és céltudatos vezetés mellett életrevaló, komoly működése: készségesen megnyitjuk lapunk hasábjait ez eszme megbeszélésére és külön rovatot nyitunk az ezen irányban beküldendő közlemények számára. Egyúttal megragadjuk az alkalmat arra, hogy most, — e sok keserűség emlékével záródó óv alkonyán újból ós újból felhívjunk minden egyházszerető protestáns férfit ós nőt e nagy eszmével való foglalkozásra, érette lelkesedésre, ha kell, tettbe szállásra is! A mai nappal e tárgyban a következő felszólalást adjuk: A legutóbbi egyetemes közgyűlésen felszínre került eszmék között az egyik legéletrevalóbb s határozottan gyakorlati jelentőséggel bíró, a Gyurátz Ferenc püspök által propagált „lutheránus nagygyűlések" eszméje volt. Ez eszme megvalósítása evang. egyházunkra nézve óriási nyereség lenne. Itt e nagy gyűléseken kellene a honi evangélikusoknak dokumentálniok ország és világ előtt azt, hogy a tisztán dogmatikai ós a szorosan vett egyházi ügyeken kívül olyan kérdésekkel is foglalkozunk mi lutheránusok, amelyek általános vonatkozásuknál fogva túlié, pik a felekezeti érdekek által megvont határvonalakat s igazán közügyet szolgálnak. Nem győzök máig sem eleget csodálkozni azon, hogy ezt az igazán életre való eszmét miért engedte az egyetemes közgyűlés olyan könnyen „elintézni." Az indítvány és indítványozó egyaránt megérdemelte volna, hogy érdeme szerint ós behatóbban foglalkozott legyen vele az egyetemes közgyűlés. De ha már ott — ismételten is hangsúlyozom: előttem teljesen érthetetlen okokból elmulasztották azt, hogy az eszme megvalósításáért tettek volna valamit, mi e helyütt hozzuk azt elő és ez úton kívánjuk felhívni a közfigyelmet Gyurátz Ferenc püspök indítványára. E szerint arról volna szó, hogy évenként, esetleg kétévenként tartassék Budapesten evang. egyházunk minden tagjának bevonásával egyetemes lutheránus nagy-gyűlés. E gyűléseken tárgyalni lehetne és tárgyalni kellene mindama kérdéseket, amelyek általános vonatkozásuknál és kiváló fontosságuknál fogva a mi ev. lutheri egyházunkat is igen közelről érintik, amelyekre nézve szükséges és kívánatos, hogy róluk egységes, egyöntetű ós tervszerű vélemény alakuljon ki az evang. egyházi köztudatban. Hogy ennek mily óriási jelentősége lenne a mi honi egyházunkra nézve, azt talán felesleges közelebbről fejtegetni. Tömören, áttörhetlen falanx-ként lépni a nagy nyilvánosság elé, egységesen ós tervszerűen küzdeni a kitűzött célért, ez már maga félig meddig sikert, győzelmet jelent. Tömörülni, szövetkezni, az erőket concentrálni, ez képezi napjainkban minden társadalmi mozgalom jelszavát. S hogy egyházi életünk legmagasabb fokán is elhangzott e jelszó — efelett szívből örvendünk. S hogy e jelszót éppen Gyurátz Ferenc püspök adta ki — ezt mi, kik őt vezérünkül valljuk: csak természetesnek találjuk. Gyurátzban kiválóan nagy a gyakorlati érzék ós a szervező erő. Hogy egyebet ne hozzak fei, csupán arra utalok, hogy ő volt az, aki evang. egyházunkban mint legelső hangoztatta a lükésaegyletek alakúlásának szükségességét, s ő szervezte az első ilyen egyletet. Az ő szervező képességét dicsérik a dunántúli egyházkerület egyes egyházmegyéiben fennálló egyházmegyei lelkószegyesületek az ö tervszerű tevékeny ségükkel. Ö alkotta meg a legelső egyházkerületi lelkészegyletet itt a dunántúl. De ugyancsak Gyurátz volt az, ki az 1907. óvi egyházkerületi közgyűlésen: Czelldömölkön lelkes felhívást intézett a kerületi gyűlés világi képviselőihez az iránt, hogy az egyetemes papság elvéből ki-