Evangélikus Őrálló, 1907 (3. évfolyam)

1907-12-26 / 52. szám

EVANGELIKUS (5KÁLL0 1907 a legjobb anya, a leghíresebb orvos se képes többé meggyógyítani : egyedül Tenálad van balzsam minden sebekre, vigasztalás minden fájdalomra, még arra a kifejezhetetlen, néma, de annál nyomasztóbb fájdalomra is, a mit bűneinknek tudata ró reánk 1 És Te, Gyógyító, Megtartó, Megváltó Mesterink! Közel vagy mindenekhez, a kik Téged keresnek, mert Te születtél! Óh légy hát üdvözölve köztünk ma, szentkarácsony napján ; bölcsőd álmait ragyogja körül a Benned bízó szívek vallásos öröme, és a mint innentúl Te nősz isteni felségedben az Örökkévalóság határai felé, úgy nőjjön mi bennünk, a Te anyaszentegyházad tagjaiban és fejeiben mindig a Teirántad való hálás bizodalom és a Te Benned való élet tisztasága, békéje, boldogsága, most és mindörökké ! Amen. December 25. Geduly Henrik. Beszámoló. A jelen számmal zárúl az „Evang Őrálló" III-ik évfolyama. Hozzátehetnők azt is, hogy a legválságosabb, legnehezebb körülmények közt szerkesztett évfolyama. Mert a személyi változással kapcsolatosan mutatkozott anyagi nehézségek pillanatokra legalább kétségessé tették a lap fennmaradását. Isten kegyelme azonban, mely a munkatársak hűségében, az anyagi támogatásra hivatott tényezők áldozatkészségében nyilvánult, — : megérnünk engedte azt, hogy az évfolyamot befejezzük, s megújult reménnyel tekintsünk az új évfolyam elé. Hála és köszönet az önzetlen támogatóknak, áldozatkész testületeinknek és egyházvezóreinknek A szerkesztem átvétele alkalmával vallott elveinknek igyekeztünk becsülettel megfelelni. Oly egyházi lapot igyekeztünk adni az összes hazai evangelikus köröknek, a melyben mindenkinek lehetővé váljék egyházszeretete nyilvánítása, egyházi ügyeink elfogulatlan, a protestáns szellemhez egyedül méltó bátorsággal, nyíltsággal való elbírálása, — hogy így az igazi evang. közvélemény szószólóivá, tolmácsaivá lehessünk. E végből sokszor alá kellett rendelnünk egyéni nézeteinket a másokénak. De megtettük, mert magunkat csalhatatlanoknak nem tartjuk s mert ez az egyedüli útja az egymás megértésének. Prepotentiát, hatalmi szóval való beavatkozást senki részéről nem tűrtünk, mert ezt az evang. egyház veszedelmének tekintjük. Függetlenségünket mindenkivel szemben megóvtuk. Igyekeztünk gyakorlatiasak lenni. Hiszen ezer bajjal küzdő anyaszentegvházunk hajóját nem az elméletek, de a gyakorlati bölcseség és lelkes tevékenység segíthetik csak a nyugalom révébe. Visszatereltük a lapot az egyház mindennapi érdekeinek szolgálatába s híven jelöltük meg azon uj irányokat, a melyek a boldogulás felé vezetnek, élénkítettük lapunkat uj rovatok bevezetésével s a „Belélet" rovatának lehető gazdagításával. Hogy mindez lehetővé váljék, sokszor nagy erőmegfeszítéssel és áldozatokkal kellett tevékenykednünk. De szívesen tettük meg s a jobb jövő reményében tettük meg. A szerkesztés, kiadás, technikai teendők, korrektúra, levelezés egy személy által való elvégzése túlontúl erős feladat volt. Közben természetesen eléfordúltak zavarok is. Az átmenet nehézségei, az átvett kimutatások helytelen volta okozták legfőkép e zavarokat az expeditióban. a melyekért ezennel -bocsánatot kérünk. Az új évfordúlón gyökeres javítás alá vettük a dolgot, mert most már vehettük is, — s igyekezünk kifogástalanúl teljesíteni feladatunkat. Bizalommal kérjük kedves olvasóközönségünket a további szíves támogatásra. Főkép eddigi munkatársainkhoz fordúlunk, a kik lehetővé tették nekünk ez évfolyam szellemi eredményeinek elérését: egyházias szívok melegével támogassanak tovább is. Lapunk új próbaév elé megyen. Tisztán a szerkesztő-kiadó egyéni felelőségének korlátai közt marad szellemi és anyagi rész. MásKént lehetetlen lett volna a lap fennmaradása. Hogy ez új próbaév anyagilag hogy alakúi : nem is sejthetjük. Nem tehetünk tehát Ígéretet arra sem, a mit magunk óhajtanánk elsősorban, — munkatársaink díjazására. De hát hiszen nem is úgy ismerjük evang. egyházunk lelkészeit és lelkes világi vezéreit, hogy azt, a mit drága anyaszentegyházuk érdekében méltónak és szükségesnek vélnek nyilvánosságra hozni, — hogy azt csak néhány forintért, vagy bármi más anyagi jutalomért cserébe tennék. Mi hisszük és remény éljük, hogy lapunk fejlődésével abban a szerencsés helyzetben leszünk, hogy munkatársainkat is honorálhassuk, ezidőszerint azonban erre Ígéretet még nem tehetünk és azért továbbra is egyházszeretetök melegére és áldozatkészségére appelálunk. Nagyon kérjük különösen kedves lel-