Evangélikus Őrálló, 1907 (3. évfolyam)

1907-12-19 / 51. szám

19vx7 EVANGELIKUS ŐRÁLLÓ 447 égetőbb és sürgősebb az államsegély! három célnál is, (de hát e bús dologról ne essék itt több szó.) Az államsegély netáni elvonása avagy leszállítása, e közös szerencsétlenség is, — quod Deus averruncet — (de a történelem tanítása szerint bekövetkezhetik ez is, minden törvényi biztosítás ellenére), szintén a nyugdíj egyenlősége mellett szól, mert az egyenlő nyugdíjösszeget könnyebb lesz redukálni, mint a változandó s bizonyára nehezen kiszámíthatott különbözőt. A theol. tanároknál, tekintettel arra, hogy segédet nem taithatnak s fizetésükkel nyugdíjuk is a tanári életpálya természete szerint igazodik, legyen meg a nyugdíjbeli eltérőség, sőt elismerő méltányosságból a püspöki nagyobb nyűg- vagy kegydíjba is bele lehetne menni, ami mind a szabály alóli kivételszámba menne, de hogy általában a papoknál, egy többségi kijelentés után is, egy nagy szabálysértéssel kemény, ádáz harc — bellum V, D. M. contra V. D. M. — idéztessék föl, ez áldást osztani hivatott nyugdíjintézetünk magasztos célját gyökereiben támadná meg, — amitől óvjon meg jó Istenünk! Á teszórvölgyi (hontmegyei) papi gyónókör, Reil Sámuel teszéri, Koricsánszky Pál terényi, Kramár Sámuel lissai, Ifj. Dianovszky János tarazsii, Bernáth Pál ledónyi, Bobál Samu egyházmaróthi, Holluby Vilmos f.-rakoncai s Dedinszky Aladár devicsei ev. lelkészek nevében is. Hont-Udvarnokon, 1907. dec. 11-én. Krupec István, lionti ev. alesperes. * * Nem lehetne-e a lelkészi nyugdíjintézetet megalkotni úgy, hogy nyugdíjba mehessen mindenki, aki testileg, lelkileg elfáradottnak érzi magát, de kapjon nyugdijat mindenki a hivatalban eltöltött évek száma szerint? Csak erről nem beszél senki, pedig ilyen minden nyugdíjintézet a világon. Igy lennének a nyugdíjazottak között nemcsak boldog, a teljes nyugdíjat élvező nyomorékok, hanem mások is, de a kiknek nyugdíjazásuk az egyház érdeke is volna, és akik csak a hivatali évek számának megfelelő nyugdíjat kapnának. Tiz óv után valamit, 15 év után többet, 20—25 után még többet stb. Igy több volna a nyugdíjas, de kevesebb a nyugdíj. Ilyen a tanítók országos nyugdíjintézete ós még sem megy tönkre, ilyen a többi nyugdíjintézet mind. Ha már van pénz és alapos a kilátás, hogy lesz is, hát akkor akarjon járni a rendes kerékvágásban ez a mi intézetünk is. — 0. Felebbezés az antalfalvi felügyelőválasztás tárgyában. Vettük az alábbi levelet s a hozzáfűzött fellebbezést s adjuk mindkettőt azon kijelentéssel, hogy habár az ezen iratokban előttünk fekvő tényekből világosan megállapítható, hogy Antalfalván a felügyelő-választás alkalmából az egyházi közgyűlésnek az egyházi alkotmányban körülírt hatásköre ós az egyes, nyilatkozni kívánó egyháztagok joga kellő figyelemben nem-részesült, már pedig azokat épen a vezetőségnek a leggondosabban kell érvényre juttatni, különösen a mai, egyházközi tekintetben is nehéz időkben : mégis jó eleve kijelentjük, hogy, ha a megtámadott vezetőség részéről eljárását igazolni hivatott tényeket tartalmazó nyilatkozatot vennénk, annak a legnagyobb készséggel megnyitjuk lapunk hasábjait. Maga a levél s a hozzáfűzött felebbezós ekónt szól : Antalfalván, 1907. december 10. Nagytiszteletü Szerkesztő Ur! Mellékelve van szerencsém megküldeni az antalfalvi egyházban f. évi december hó 8-án tartott egyházközségi közgyűlés jegyzökönyvének másolatát ós a választás ellen benyújtott felebbezés egyik példányát. Teszem azt azért, mert becses lapjának kezembe került számaibői arról győződtem meg, hogy védelmébe szokta venni az ártatlanul üldözötteket s kritika alá veszi az egyházi hatóságok intézkedéseit. Abban a reményben vagyok tehát, hogy velünk sem fog kivételt tenni és becses lapjában rámutat azokra a hallatlan visszaélésekre, melyek Antalfalvával szemben nap-nap után történnek. A visszaélések megállapítására elegendő a mellékelt jegyzőkönyvi kivonat, amely szerint Antalfalván az esperességgel törtónt előzetes megbeszélés alapján az administrátor az egyház számára felügyelőt és alfelügyelőt kinevezett. Kiváló tisztelettel: Dr. Petrikovich János. ügyvéd. Nagytiszteletü Föesperes Úr ! Az Antalfalván 1907. óvi december hó 8-án megtartott felügyelő és h. felügyelő-választás ellen benyujtjuk következő felebbezósünket: A Nagyságos Föesperes Úr igen jól tudja, hogy Antalfalván néhány pártütő minduntalan azon fáradozik, hogy a gyülekezetnek ne legyen nyugta. Ezen | pártütök száma ugyan oly csekély, hogy a hivők zömével szemben valósággal elenyészik, de ha számra nézve kevesen is vannak, félszeg helyi viszonyoknál fogva mégis dacolr k az egész gyülekezettel. Az, amit ezen érdekcsoport december 8-án véghez vitt, valóságos európai skandalum. Ilyen „közgyűlést" még nem látott a világ. Eddigi törvónytiprások csak gyenge szárnypróbálgatások voltak, de a december 8-iki hőstettek oly szégyenletesek, hogy megbotránkozik rajtok minden ember, keresztyén és pogány egyaránt. Nevezett napon meg akartuk választani az egyházi felügyelőt ós h. felügyelöt, hogy emigy az egyház némileg rendbe jöjjön. E célból össze is gyiiltünk a templomban oly számban, hogy örült minden keresztyén lélek. Minden hely megtelt s a hivők arcáról csak úgy sugárzott az öröm, hogy a választás szép ós eredményes lesz. Praxisból tudjuk ugyan, hogy az antalfalvi hívőknek egy időtől kezdve nincsen beleszólásuk az egyházi dolgokba, de mivel a közgyűlés megtartását oly kemény küzdelmek előzték meg, mégis csak reménykedtünk s azt hittük, hogy legalább oly választásnál fogják respektálni az egyház akaratát, amikor százakra menő többség áll egy 24 tagból álló kisebbséggel szemben. Most már azonban lemondunk minden reményről s nem marad egyéb hátra, mint otthagyni az egyházat a az egyház kebelén kívül maradni igaz evangélikusoknak. A mi türelmünk is véges ós a mi küzdelmünk is idő-