Evangélikus Őrálló, 1907 (3. évfolyam)
1907-12-19 / 51. szám
446 EVANGELIKUS ORA LLO 1907 úgy, mint a hogy a fekete csuha követeli. A nemzet történelme átalakúl a Regnum Marianum történetévé, a hősök és szellemóriások új qualifikáció alá esnek hitvallási alapon, a köztisztelet osztályosa csak az lehet, aki a körmenetekben illendő módon részt veszen; álláshoz, fényhez, ranghoz más nem jut, mint aki lelkét már jóeleve eladta, sőt anyagi téren sem jut kedvezéshez, támogatáshoz, aki nem lesz szolgálatában a római érdekeknek. S hogy ez aztán mit jelent a nemzetre s annak más vallású fiaira és leányaira, a tekintetben elég ráutalni a magyar történelem tanúlságos lapjaira, amelyeknek igazságát még eleddig nem sikerült elhomályosítania a Pázmányirodának. Értjük hát, hogy a protestantizmus egyes barátai, a szabadelvű vallási felfogás hívei keresik a világosság barátainak szövetkezését a setétség hatalmasságai ellen. Méltányoljuk is azt. De mégis legfőbb kívánságunk az volna, ha a hazai protestantizmus elébb saját házi tűzhelyén nézne körül: nem volna-e mód, nem volna-e eshetőség arra, hogy önmagából fejtse ki ama belső ember szerint való világosságot, amely megszégyenítse a sötétségben járókat!? . . . Ezen gondolkozzunk egyelőre. Mert még szövetséges társnak so alkalmas az, aki saját erejének tudatára nem ébredt! . . EGYETEMES NYUGDÍJINTÉZET. Ismételt rövid szózat a papi nyugdíj egy enlöí 3 égéről. A szózatot nem ón ismétlem, de mások, sokai után ismételem, a maga idején, míg nem késő. < Evetem es nyugdíj-intézetünk nagyórderr ; ,i s npgybuzgalmú ügyvivője most dolgozik a legutóbbi egyetemes gyűléstől nyert mandátum alapján az intézet újjászervezésére vonatkozó javaslaton, mégpedig olyformán, hogy mint azt az „Ev. Őrálló" 1907. évi dec. 5-iki 44. számában többeknek szóló b. feleletébői írja „nyugdíjigényül 2400 K minimumot s azonfelül kinek-kinek a fizetését veszem számításba." Hogy értsük ezt? Ugy-e, hogy minden papnak eggformán (ami egyedül helyes álláspont) 2400 K nyugdíjigénye legyen, vagy úgy, hogy némelyeknek (Kiknek ? a nagyobb fizetósüeknek ?) több is lehet esetleg? (ami ellen természetesen protestálunk.) Mit Jilent a számításba vétel? Óhajtást-e? (lakultativumot), vagy valóságot? mert a kifejezés elasztikus, nam világos. Bárhogy áll s álland a dolog, a pap? nyugdíjossxog egyenlőségét, illetve egyenlőségi alapon való kiSKamitását és életbeléptetését kívánja, követeli a szeretet es a jog, nemkülönben a papok nagy többségének már megtörtónt nyilatkozata. E nyilatkozatot nagyon helyesen, _annak idején a m. t. ügyvivő úr is kívánta, az , .v. Őrálló" (s bizonyára más lap is) közölte s az „Őrálló" szerkesztője is, bár más véleményen volt s talán van is, meghajlással honorálta. A szeretet azért kívánja az egyenlőséget, mert lényegénél fogva mindeneket elfedez, tehát a völgyeket hegyekké magasítja s a nyugdíjban is (azaz legalább ebben) állítja egy óletsorba s fonja egy koszorúba az elégtelen fizetésben vergődött lelkósztestvórt a jobblótüvel; e szeretetigazságot különben bőven kifejtve s élénken ecsetelve már sokan előttem hangoztatták. No, ós a jog egyszerűen azért nem engedi meg a nyugdíj osztásának egyenlőtlenségét, mert a közalapi, az államsególybeli ós egyéb ilyen természetű hozzájárulás kétségkívül nem egyesek, de csak ós kizárólagosan a köznek javára gyümölcsözhet s azután meg, ami maga döntő erélyű érv, a tagsági befizetés is egyenlő; ha a köztöbbség lemond egyesek javára jogairól, akkor rendben van az ügy, de eddig e ponton nem törtónt véleményváltozás szerény nézetem szerint; ha nem méltóztatik ezt elhinni, tessék az érdekelt többséget újra megkérdezni. Nem akarok támadni, mert tisztelni kell, s tisztelem is az ellenvéleményt, de mégis említem azon, az idei egyet, gyűlésen nyert benyomást, mintha főrészben a mólyen tisztelt ev. Tiszakerülel* volna a nyugdíjbeli különbözőség híve, mert pld. a dunáninneni ev. egyházkerület ez idei komáromi közgyűlése, Trsztyónszky Ferenc pozsonyi — nem kongruás esperes — lelkész lelkes testvéri felszóllalására nemcsak kívánja a nyugdíjösszeg egyenlőségét, hanem az ellenkező szándék ellen „tiltakozik" is. Az idevágó közgyül. jkönyvi 39. p. 2. így szól: „tiltakozik az ellen, hogy különbség tótessék lelkész ós lelkész között a nyugdíjigényre vonatkozólag, követeli ennek ellenében, hogy a nyugdíj valamennyi tagra nézve egy összegű, legalább 1600 K legyen." Talán kissé erős a »tiltakozás" kifejezése, de enyhítse erősségét a meggyőződós ós harctól óvó testvéri érzés bensősóge. Az idei egyetemes közgyűlés közhangulata is, a mint azt az azon résztvevők tudjuk, nem a nyugdíjösszeg különbözősége, de az összegnek ai államsegély jelentékenyebb részének idefordításával lehetőleg elérhető nagysága, s így az intézet fölvirágzása mellett nyilatkozott meg melegen ós bizonyára úgy a javaslattevő egyetemes jog- valamint a pénzügyi bizottság, nemkülönben maga az egyetemes gyűlés is nem foglalhat állást a nyilatkozásra felszólított magyarhoni összes ev. papok többségének ismert óhaja ós akaratával szemben még akkor sem, ha e forumokon véletlenül épen kevés kis fizetésű kongruás pap lóvén jelen : (következőleg) nem emelhető fel erősen szavát ügye igazsága érdekében. Legjobb megoldás: az egyenlő nyugdíj, még pedig, ha lehet 2400 K.-val, s ha még a kongrua nem is tesz ki ennyit, elvben azt ennyinek lehel s kell is venni, mert a kongruának korpótlókkal — bármimódon — történendő rendezése, azaz felemelése manapság közegyházunknak legégetőbb életszükséglete, * Következtetnem kell ezt Gyürky Pál ügyvivő s Geduly Henrik szerkesztő szeretve tisztelt lelkésztestvérek közzétett nézetéből merített impression kívül mélt. püspöke: Zelenka egyetemes gyűlési előadásából is, melybe, bár igen nagyon tisztelem és szeretem ez egyháznagyunkat, kénytelen voltam — parlamenti talán nem is decens módon közbeszólni, azt mondván, hogy „egyenlő legyen a nyugdíj", — mire a püspök úr szellemesen reagálva anynyit mondott: „hát igen, egyenlő a nyugdíj annyiban, hogy senki sem tudja, hogy mit kap." Most azonban azért írunk ós beszélünk, dolgozunk meg nyilatkozunk, hogy jól tudjuk, csináljuk is meg azt, amit kaphatunk a szeretet- ós joggal egyesített mathematika igazságai szerint.
