Evangélikus Őrálló, 1907 (3. évfolyam)

1907-12-05 / 49. szám

19vx7 EVANGELIKUS ŐRÁLLÓ 432 nyunk szerint a kegyeleti félév alatt az özvegy a teljes fizetést élvezi a lakással együtt: az ostromlott rendelkezés tehát okvetlenül fenntartandó, habár a testvér ilyen különösen hangzó löveget is alkalmaz ellene: „méltóztassék akkor ennek a segélytől elütő §-nak megcsinálását szegény emberekre bízni, mert urak, gazdagok nem értenek ahoz." A javaslat megcsinálója ezt is elviseli — önfeláldozó ügybuzgalomból. Egyéb észrevétele a testvérnek — egyéni vélemény, mellyel szemben legalább is annyira jogosult — a javaslatban ajánlott rendelkezés. Az új javaslat elkészítéséig, bárha provokáltatoám is, e tárgyban nem nyilatkozom. Gyürky Pál

} e. ny. ügyvivő. TÁRCA. Luther Márton harci dala.* j Fordította: Varga Márton. Erős vár a mi Istenünk, Jó fegyver és oltalom ; Benne bízva, lebír lelkünk Minden bajt, mely porba nyom. Ös, rosz ellenség Üldöz, tép, ver rég ; Hatalom ós csel Zord vórtezetével Kerek földön nincs párja. Hatalmunkkal mit sem érünk, Könnyen bukunk itt vagy ott; Egy igaz hős harcol értünk, Kit az Isten támasztott. Kérded tán: Ki ő ? Krisztus, dicső, I Zebaoth Isten, Más Isten több nincsen; Kövesd gye-'.-3 zászlaját! Tele poklok ördög hada Rettegtethet, hogy elnyel; Nem rémít meg a vad csata, DiadalmunV zengve kel. Világ gaz ura Bármint dúl-fúlna, Nekünk nem véthet, Rácsap az ítélet; Egy ígócske lesújtja. Ám, az igét hagyják állni, Gondolattal se bántsák ; Lelke áldást áraszt ránk ki, Kárhozattól van váltság. * Az összehasonlítás kedvéért közöljük az „Erős várunknak" ezen legújabb fordítását. Vagyont, gyermeket, Hitvest, életet, Jó hírt veszthetünk, Nem nyer bősz ellenünk : Üdvünk örök lesz mennyben. ELŐFOHÍSZ. (I. Adventi vasárnap.) Ég s föld Királya, Jézus! Soh' se várod, Hogy mi hívjunk ; pedig nem a Te károd, Ha nem jönnél, — óh, az csa'c a mi vesztünk : Te úgyis jösz, ha mi Feléd nem esdünk. De most esengünk : óh, jövel mihozzánk ; Engedd, hogy ránk derüljön amaz ország Tisztább sugára, melynél kiki látja: Te vagy annak örök, dicső Királya ! Oldozz minket, bilincseidből oldozz, Mik lekötnek múló örömhöz, porhoi; Ne tévelyegjünk többé szerte-széjjel: Te szólj, Te hívj, lelkeddel Te vezérelj! Vezór'lj szent kegyelemmel oda, Hozzád ; Ragyogjon ránk szelíden égi orcád, Melynek fényében, — hogyha van is árnyunk — ,Mint nappal, ékesen", örvendve járjunk ! Ámen. Petrovics Pál. ELŐFOHÍSZ. (Advent 3. vasárnap.) Máté 11., 2—11. Halld meg szavunk, Te örök, szent Ige, Ki szóltál rég a próféták ajkán: Beleszállva nagy lelkük mélyibe, Ott új világ fényit gyújtogatván! Vágyunk Feléd, vágyunk végtelen: Oh jövel, légy velünk e szent helyen! Szólalj, szavad kebelünkbe törjön, — Mintha vessződ volna, nem kímélve — Vétkünkön át: e sziklán, göröngyön, A velőkig hasogatva véle ; Egyengessed, ha még meg nem úntad, Irgalommal, türelemmel útad ! Lépj ez úton szívünkbe! Ne vesd meg, Ha találod Reád méltatlannak: Ölts mibennünk halhatatlan testet, Izei szét melynek nem porladnak ; Hogy amit mi bűnnel fertőztettünk : Hajlókoddá legyen lelkünk-testünk! Ámen. Petrovics Pál.