Evangélikus Őrálló, 1907 (3. évfolyam)

1907-12-05 / 49. szám

19vx7 EVANGELIKUS ŐRÁLLÓ 433 ELŐFOHÁSZ. (Advent 4. vasárnap ) Uram, ez a földi élet, Miként a völgy mély, sötét; Benne borong, bolyg a lélek, Mint az éjben, szerte-szét. Bajlakodik bűnnel, bajjal, Vágyva várja: lesz-e hajnal, S vajon, mikor kél, derül Vétkeink : e hegy megül ? ! . . . Óh jöjj fel e hegytetőre, Hozd fel, Jézus fényedet: Foszoljék a bú felhője, Mely fejünkre széledett; Ne legyen itt többet éjjel, Töltsd be tiszta, égi fénnyel A sötétlő mélyeket, Hol a szívünk vágy, eped ! Szólj mihozzánk, ne aggódjunk: Nekünk fénylesz örökre; Old le láncunk : földi gondunk, Mely lelkünk' elgyötörte; Szárnyra keljen vágyó lelkünk: Föl, szabadon, emelkedjünk E sötét hegy, völgy felett — Oda, Hozzád, közelebb ! Amen. Petrovics Pál. SZEMLE. Apponyi a felekezeti békéről. Bozóky Árpád országgyűlési képviselő a képviselőház novemberi egyik ülésén kórdóst intézett Apponyi gróf vallásos közoktatásügyi miniszterhez a felekezeti béke megromlásának okai felől. Kérdésének indokolásáúl leplezetlenül feltárta azt a tényt, hogy számos protestáns egyházi gyűlésen, a protestáns jellegű sajtóban, sót a hírhedt apáca-paragrafus miatt magán az ág. hitv. ev. egyetemes közgyűlésen súlyos kijelentések, panaszok és sérelmi halározatok hangzanak el gróf Apponyinak a katholicismusra nézve kedvező, a többi vallástelekezetekre nézve a jogegyenlőség ós viszonosság tekintetében azonban épenséggei kedvezőtlen kormányzása ellen. Felhozott érvei során Bozóky főleg a tankerületi főigazgatók ós a kolozsvári egyetemi tanárok kinevezésével foglalkozott. Gf Apponyi akkor előzetesen adott válaszában általánosságban kijelentette, hogy a felekezeti béke Magyarországon veszélyeztetve nincs, azt az ö kormányzata egyáltalában nem veszélyeztette, tudomása van arról, hogy őt protestáns gyűléseken ós szaklapokban támadják, de e támadások, különösen a mennyiben az 1907 évi XXVII. t.-c.-re vonatkoznak, alaptalanok s csak olyan helyről származhatnak, ahol a törvény s a hozzáfűzött miniszteri utasítás szövegét nem olvasták, Egyébként érdemleges válaszának elmondását a múlt hót szerdájára helyezte kilátásba. Ez a nap be is következett. Feszült kíváncsisággal leste mindenki a miniszter válaszát e felette fontos kórdósben. És nekünk elfogúlatlan tárgyilagossággal el kell ismernünk, hogy a szavak értékének mérlegére vetve, ez a beszéd általánosságban megnyugtató hatással lehetett a jogegyenlőségéért ós a viszonos elbánásért aggódó protestantizmusra. Az 1907. évi XXVII. t.-c. hírhedt 35-ik §-át összefüggésben az 1876. évi XXXVIII. t.-cikkel igyekezett úgy megvilágosítani, hogy a szerzeteseknek a világi tanerőkkel szemben e törvényben biztosított előnyei a hallgató szemében teljesen eltörpüljenek, sőt az általános képesítésre, az eskü ugyanazonosságára, a honpolgárság ós a segélyreszorúltság igazolására vonatkozó intézkedések tekintetében teljesen el is enyésszenek; homályt csak a fegyelmi szakaszok magyarázásában hagyott a miniszteri válasz, de hiszen talán épen ez a pont az, amelyért a legtöbb jogos panasz kifejezésre jutott, mert amig az állami érdek, az állami nyelv tanítása, az állam felekezeti ós nemzeti békéjének megóvása, mások velők született avagy szerzett jogainak tiszteletben tartása tekintetében a fegyelmi intézkedések nem lesznek teljesen egyek ós ugyanazonosak minden tanerővel szemben, addig teljes megnyugvásra számítani nem lehet. Már pedig a miniszteri válasznak előttünk fekvő szövege kétségtelenül elárúlja, hogy a hatósági felügyeleti ós fegyelmi hatáskör ez irányban a szerzetes iskolákkal szemben az 1876. t.-c. XXXVIII. t.-c. általános érvényű intézkedései szerint állapíttatik meg, míg a többi tanerőkre nézve ugyanezen irányban a kórdós alatt levő 1907-ik XXVII. törvénycikk taxatíve felsorolt fegyelmi határozatai mérvadók. Teljes nyíltsággal adózunk elismeréssel a miniszteri válasz második részének, ahol számszerűleg igazolja a miniszter, hogy a közép- ós főiskolai kinevezésekben felekezeti egyoldalúsággal épen nem vádolható. De tudunk több esetet, ahol állami vagy államsegélyes népiskolákban, amelyek a felekezeti élettel a dolog természeténél fogva közvetlenebb érintkezésben állanak, a miniszter úr nem volt ennyire figyelmes a közóhajjal ós a felekezetek számarányával szemben. A tanítók politikai jogairól mondott szavakat minden igazságszeretó ember elfogadni tartozik. Az 1848. XX. t.-c. végrehajtása tárgyában s általában, a kérdést összegezve általánosítólag mondott következő miniszteri szavakhoz: Már most a t. képviselő úr minden többit öszszegező azon kérdésére nézve, hogy mit szándékozom tehát tenni a megzavart felekezet bóké helyreállítása végett, (Zaj. Elnök csenget.) az a válaszom, hogy mivel ón úgy tartom, hogy az ón kultuszpolitikám a felekezeti bóké megzavarására semmiféle okot nem szolgáltat, miután ón úgy vagyok lelkemben meggyőződve, hogy teljes lelkiismeretességgel teljesítem egy paritásos állam miniszterének állásához kötött azon kötelességet, hogy mindenkinek egyenlő mértékkel mérjek, tniadenkivel szemben teljes elfogulatlanságot tanúsítsak, hogy az 1848-iki törvónykozás hagyományait felébresszem, (Élénk éljenzés a baloldalon.) felébresszem azokkal szemben, akik éveken át a hatalom birtokában voltak és az 1848: XX. t.-cikk végrehajtására egy lépést sem tettek (Szűnni nem akaró lelkes taps a Ház minden oldalán) ós most elég vakmerőek arra, hogy ellenem, aki miniszterségének első heteiben kezeimbe vettem és ernyedetlenül folytatom ós folytatni fogom az 1848 : XX. t.-c. végrehajtását ós érvényesítését mindenkivel szemben, mindenkinek javára, mondom, akik elég vakmerőek arra, hogy ilyen múlttal megterhelve ellenem, aki így járok