Evangélikus Őrálló, 1907 (3. évfolyam)

1907-11-28 / 48. szám

19vx7 EVANGELIKUS ŐRÁLLÓ 422 je sen érthetetlen okból — nem nyomatja ki a részletes tájékoztató tárgysorozatot. Pedig biztos tudomásunk van róla, hogy erre több izben s több oldalról fel lett kérve. Eleinte egyáltalán nem is reagált erre, most legutóbb tele nyomatnak ugyan valamiféle kis szelet papirost, de ez nulla, semmi. Mert azt, hogy majd elő fog kerülni ez és ez a bizottság, úgy is tudjuk. De azt, hogy miféle tárgyak jönnek elő a bányai, a dunáninneni kerületből, vagy egyáltalán mi van szőnyegen és milyen sorrend szerint, ezt hát az előadókon kívül senki sem tudja előre. Már pedig ez nem járja. Mi nem akarjuk sérteni a nemes báró úr b. személyét, de ki kell jelentenünk, hogy ezt egyszerűen abszurdumnak tartjuk! Nyomassák ki a részletes tájékoztató tárgysorozatot. Hallgassák meg ama legfelsőbb helyen is a közgyűlés ügyei, tárgyai iránt érdeklődők alázatos instánciáját s ne akarják azt ilyen, hogy ne mondjam: rosszmájúsággal elütni. Elvégre talán-talán van jussa ehhez a jelenlevőknek. Hisz így a teljes tájékozatlanságban még az sem szólhat hozzá az egyes kérdésekhez, aki talán részt kivánna venni a tárgyalásban, mert hisz készület, megfontolás kell ahhoz, hogy jó, hasznos eszmével álljon elő s ne hozzon elő tücsköt-bogarat. Vagy talán csak nem éppen az a cél vezeti a nemes bárót, hogy a tárgyalás folyamán a leglehetetlenebb tájékozatlanságban legyenek a közgyűlési tagok, s hogy igy aztán ne is tudjanak felszólalani ? . . , Mert ez aztán máiigazán roszmájuság volna. Hát azzal az ominozus elnöki megnyitóval is hogyan vagyunk? . . . Helyes-e és megengedhető-e az. hogy az elnöki tekintély palástjában elburkoltan olyan fontos, mélyreható érdekeket érintő kérdésekben, mint a szekulárizácio: kijelentéseket tegyünk ? Különösen olyan kijelentéseket, a melyek homlokegyenest ellenkeznek az egyházi közvéleménnyel. Vagy ezzel nem a közvéleményt akarta a báró úr megszólaltatni — kifelé? Hát akkor talán a közegyháznak akart ez direktíva, útmutatás, kijelölt ösvény lenni ? Vagy hát miért ragaszkodott oly görcsösen ahhoz, hogy elmondja azt, a mit elmondott a szekularizációról ? Es éppen az elnöki székből ? . . . . Mert azt csakugyan nem szeretnénk elhinni a nemes báró úrról, hogy a tett kijelentésekkel a közegyházra akarta volna ráoktrojálni az ő egyéni nézeteit. Mert hisz igen jól mondta maga a báró úr az egyemes közgyűlés előestéjén nála tisztelgő képviselőknek, hogy nálunk, ami protestáns egyházunkban a szervezet kizárja azt, hogy bármiféle kérdésben, bármily fontos ügyben egy személy irányítson, vezessen, domináljon. (Itt nyilván az egyetemes püspököt értette). Nálunk, ami prot. egyházunkban — így szólt a báró ur — nem a személy, nem az egyed vezet, irányít, hanem a közszellem. Ez a közszellem jelöli meg az irányt, a melyben mindnyájunknak haladnunk kell. Hát ez igen helyesen volt mondva. No de akkor — mit akart a báró úr azzal a sok rossz vért szült elnöki megnyitóval ? Mégis megkísérelte: lehet-e egy személynek vezetni, irányítani és direktívát adni a közszellem ellenére ? No ezt — mondom — nem szeretném elhinni, mert ez már aztán csakugyan — rosszmájúság volna. Aztán ott vannak a 48. XX. és az 1907. XXVII. 35. §. körül elhangzott vélemények, szenvedélyes szóviták. Jaj Istenem, de sok rosszmájúság van bennük ! Sutytyomban, alattomban, meglapulva kúszott be az egyházi élet mezőnyeire, virágos rétjeire az az átkozott politikai métely. A kik beleharaptak, azokon hajh, de meglátszott a rosszmájúság. Kertelés, csűrés-csavarás, ügyes frondírozás itt is, ott is. A szerint, a mint a politika kivárna. Biz ez nem jól van igy. A jó gazda, ha észreveszi, hogy nyájában pusztit a métely, hát hamarosan kiselejtezi a fdlkának mételyes részét. Hejh, de nem ártana, ha a mi egyházi életünkben a felébredt gazda : a közszellem, egy kis selejtezést végezne. Szükséges, és üdvös dolog volna biz' ez. Mohácsy Lajos. Kéretlen vélemény. Nagytiszteletü Gyürky Pál esperes urnák az evang. egyház egyetemes nyugdíjintézete újjászervezéséről közzé tett javaslata felett. Nt. ügyvivő Úr ez irányelvek erejét méregeti s végre megállapodik abban, hogy legalábbis 1600 korona nyugdíj biztosíttassák a tagoknak. Miután pedig a congruások így kielégítettek, vagyis nem szólhatnak semmit; mivel saját maguk által bevallott fizetésük maximumát kapják ; tehát most már a nem congruások, vagyis nagyobb fizetósüeknek is legyen meg a kedvük, nagyobb fizetésük élvezete folytán legyen ezeknek nagyobb nyugdíjuk, mint a congruásoknak ; nem ugyan 3—4—5—6 ezer korona, de mégis több, mint amazoké, az az 2400 korona. Ezzel megbékülhetnek a nagyobb fizetósüek. Ennok megállapításánál azonban, úgy látszik, maga a tervezet is erezi, hogy az e megállapítást létre hozó következtetés alighanem sértett valamely más elvet, melynek alighanem több joga lett volna dönteni; mivel a §. negyedik kikezdósóbeu azzal vigasztalja a congruásokat, hogy az ő számukra tervezett 1( ">0 K nyugdíjt csak fogadják szívesen, nemsokára ők is 2400 koronát kapnak; mert a minimális fizetés nemsokára ugy is felemeltetik 2400 koronára, és ekkor a közmegelégedés teljes lesz, ós béke a kicsinyek között. Hát én, mint egy ezek közül, megelégszem — ha többet nem kapok — az 1600 koronával is, a nélkül, hogy a nagyobb fizetésüeket irigyelném ; de megelégedésem árául ne tessék azt kívánni tőlem, hogy ón elfogadjam jogosultságát annak a megálla-