Evangélikus Őrálló, 1907 (3. évfolyam)

1907-11-21 / 47. szám

416 EVANGELIKUS ŐRÁLLÓ lí'07 Szerintem szükséges lenne e tekintetben a közelebbi meghatározasa az időnek. A 11. §. b) pontja „évenkénti járúlékul 56 koronát a nyugdíjigény beálltáig'' fizettet. Szerintem a „nyugdíjigény beálltáig" szavak helyett jobb lenne a 40 szolgálati év (vagy 35 óv) betöltéséig fizeti; mert a tervezet szerint a dolog úgy érthető, hogy ha valaki 40 éven túl szolgál halálig, tehát fizeti haláláig az évi 56 koronát. Pedig ez igazságtalan, mert 65 éves korában úgy is nyugdíjba mehet és a nyugdíjintézetnek csak szerencséje, ha nyugdíjra jogosúlt tagja, e jogát igénybe nem veszi. Ugyané §. minden eddigi, már felvett özvegyet a jelen szabályrendelet életbeléptetésével 80 korona pótbefizetéssel" terhel. Miután a biztosra vett államsegély 20%-a a mathematikai mórleget a nyugdíjintézet javára nyomja le; e körülmény feljogosíthat arra, hogy egyházunk nyugdíjintézeténél teljesen a szeretet ós irgalom irányadását kövessük. Ezért az özvegyet felmenteni vélem minden teher alúl, sőt mindenben ennek ós a gyermekeknek előnyét keresném. S ha ezek előnye akármi tekintetben is az apák hátrányával járna : kívánnám, hogy a hátrányt szenvedjék az apák. Mert mi apák csak megélünk valahogy kötelezettségeink között törve, zúzva is; de halálunk után hogyan élnek meg maradókaink, ha nekik vagyont nem hagyhatunk hátra ós ha tőlük a nyugdíjintézet is vissza veszi egyik kezével egy részét annak, mit a másikkal ád; nem tudom. Az apák, férjek megnyugtatására is indítványozom tehát, hogy az özvegyek mentessenek fel a szabály- i reudelet 11. §-ában követelt 80 korona befizetése alúl. A 12-ik §4 teljesen törölném, ha rajtam állana, törvénykönyvünkből is, hogy gondolatban se jusson soha senkinek eszébe ez a fizettetés; mert ez oly zsarolásnak látszik, mellyel nem hiszem, hog)'" valaha csak egy gyülekezet is szorosabban csatoltathatott volna az anyaszentegyház egészéhez ; de igenis megingattatok — ha tán ideiglenesen is — valamennyinek ehez való ragaszkodása. A Italában elhibázott kormányzati elv: keresni folyton és kutatni oly jövedelmi forrásokat, melyek a gyülekezetekben a testületi összetartozás iránt ellenszenvet és idegenkedést költenek. Külöuben is mindenütt az a panasz, hogy a gyülekezetek szegénységük miatt nem tudnak egyháztársadalmi hivatásuknak megfelelni. Minek elvenni hát azt az esetleges V^-ed évi kis erőt a gyülekezetektől, mellyel a hivatal üresedós esetén beállt rendkívüli kiadásaiknak legalább egy kis részét fedezhetnék. Törlendőnek tartom e 12. §-t azért is, mert az ebben rejlő elvet úgy is megsemmisíti a congrualis államsególyi törvény. Ez is egy részét szolgáltatja a lelkészi javadalomnak, hát tessék alkalmazni csak reá üresedós esetén a mi törvényünk §-ának hatályát! Lehet?! A 13. §-t is módosítanám oly formán, hogy a kilépőnek csak kamat vesztesége legyen, a tőkét visszaadnám neki; mert bizony sodorhat valakit az élet oly körülmények közé, melyek közt az egyházi szolgálatból s így a nyugdíjintézetből kilépni kénytelen ; s az ily szerencsétlennel ellenszolgáltatás nélkül elvesztetni még befizetett tőkéjét is, bün lenne. Roszszabb, — bocsánat — keményebb szivü pedig a világi, nyerészkedés céljából alakúit élet biztosítási társulatoknál, a szerencsétlenekkel szemben egyházunk nem lehet. A 14-ik §. az a §, mely miatt a Nagytiszteletü ügyvivőt annyi támadás éri, pedig méltatlanúl. E §. formulázása mutatja, mily nehéz viszonyok, mily egymással szemben álló követelések között kellett ós lehetett mozognia; hogyan akarta az arany közópútat eltalálni, hogy kibékítsen kicsinyt ós nagyot, hogy megnyugtasson kevés fizetésűt, hogy kielégítsen nagy fizetésűt egyiránt. Teljes tisztelet neki, hogy a nehéz viszonyok közt megőrizte higgadtságát, hogy nem vesztette el jóakaratát, hogy nem vesztette el munkakedvét! 0 örömhírt akar közölni e §-ban, midőn hírül adja, hogy a nyugdíjintézet tagjai bízhatnak. 10 óvi szolgálat után bármikor beállható nyugdíjaztatásuk esetén alapfizetésük 1600 koronájával, esetleg 2400 koronájával mehetnek nyugalomra. S hogy ez örömhír nem vált mindenkinek örömére, ezt csak a mindenfelől jogosaknak jelentkező igények, érdekek ós elvek összeütközései okozzák. Ügyvivő úr itt is, mint a tanároknál, minden igényt ki akart elégíteni. E végett szembe állította egymással az érdekeket ós ezek irányító elveit. Egyik elv azt követelte: senkinek nagyobb nyugdíja ne legyen, mint fizetése volt ; a másik elv követelése szerint: ha a congruásoknak nyugdíja az élvezett fizetés teljessége, azaz 1600 korona, akkor a nagyobb fizetósüeknek is joguk van teljes fizetésüket felérő nyugdíjra; a harmadik elv az osztó igazságra hivatkozik, mely szerint egyenlő befizetések egyenlő nyugdíjjogosúltságot vonnak magok után. (Vége köv.) TÁRCA. A szociálizmus. Jelentkezése egyes korszakokban, egyes népeknél. A keresztény vallás viszonya a szociálizmushoz.* Huszadik századunk legfontosabb kérdései közé tartozik a szociális kórdós. A szociális eszmék ós törekvések csirái ugyan visszanyúlnak már az előbbi századokba, de hazánkban csak az utolsó évtizedben lett ez igazán aktuálissá. Erről beszél gazdag ós szegény, munkaadó ós munkás, tudós és tudatlan. A napilapok ezre eme gyakorlati életbe vágó fontos problémával foglalkozik. Az utóbbi időben pedig már hazánk felelős kormánya sem térhet ki e kórdós elől, mety magának létet, polgárjogot követel. Mindenki érzi és tudja, hogy azt a vörös zászlót, mely a szociálizmus zászlajaként szerepel, nem lehet oly könnyen foszlányokra tépni s felette napirendre térni. A szociális kérdés elől keresztyén egyházunk sem zárkózhatik el; nem zárkózhatik el azért, mert a szociálizmus nem csupán anyagi, hanem egyúttal erkölcsi kérdés is. Az anyag óriási, mely feldolgozásra ós ismertetésre vár. Ezt egy rövid felolvasás keretében nem is volnék képes teljesen és tökéletesen megvalósítani. Feladatom tehát csak az lesz, hogy a szoc. meghatározása után összevonva vázlatosan feltüntessem a társadalmi bajok csiráit egyes nagyobb népeknél a 16 —18-ik században, továbbá ismertessem a tulajdonképeni öntudatos szervezett szoc.-nak jelentkezését ós fejlődését a 19—20-ik században; végül a mi bennünket tán legjobban érdekel, igyekszem feltüntetni ama viszonyt, mely a keresztyén vallás ós szoc. között létezik. * E püspöki kérdő pontot kidolgozván, annak felolvasása a „Déli lelkészi kör" értekezletére készült. Szerző.