Evangélikus Őrálló, 1907 (3. évfolyam)

1907-11-21 / 47. szám

1907 EVANGELIKUS ORÁLLO 415 mányunk, amelyet Ö felsége a király szentesített, épen oly szigorral bünteti a magyar haza és nemzet ellen vétőket, mint az állam törvénye, csak az igazságnak és célszerűségnek felelne meg az, ha az állam tanítóinkkal szemben fegyelmi hatalmát csak akkor érvényesítené, ha a felekezetek a haza ellenes vétségek megtorlásáról maguk nem gondoskodnak. Ez nem lenne kivételes engedmény a protestánsok részére, ez csak az adott helyzet célszerű ós igazságos méltánylása lenne. Az 1907. óvi 27. törvénycikk végre nemcsak a felekezetek autonómiáját ós a vallásfelekezetek közötti jogegyenlőséget sérti, hanem a szegény nem állami tanítót is valóságos jogtalan páriává sülyeszti. A fegyelmi esetek meghatározása nem szabatos ós a legnagyobb önkénynek enged tért. Az a rendelkezése, hogy az egyházi bíróság a tanítót fegyelmi eljárás megindításakor, tehát akkor, midőn még vétkessége megindítva nincs, a miniszter kívánságára mindenesetre felfüggeszteni köteles: nemcsak erős korlátozása az egyházi bíróság autonómiájának, hanem megsértése az egyéni szabadságnak is, amely ekként védtelenül ki van szolgáltatva a talán rosszul informált miniszter befolyásolt elhatározásának. Az is ellenkezik a jogrenddel ós biztonsággal, hogy a miniszter a már élvezett államsegélyt bírói eljárás nélkül bármikor elvonhatja, Ez a fegyelmi eljárás ós ez a korlátlan miniszteri hatalom a tanítók felett teljesen illusoriussá teszi a választási törvénynek azt az intenczióját is, hogy a polgárok szabadon nyilváníthassák politikai véleményüket, mert az a 30000 tanító, akinek feje fölött eanek a fegyelmi eljárásnak ós a sególyelvonásnak a Damocles kardja függ, nem lehet politikailag független ember. Az igazsággal ellenkezik, hogy minden esetben a miniszter jóváhagyásától íügg az új tanító megválasztása, ha a volt tanítót hazaíiatlan magatartása miatt elmozdították (25. §.). Ez a rendelkezés már eleve mintegy bűntársul állítja oda az egyházközséget ós jogelvonással bünteti, pedig lehet, hogy ö maga kérte a hazaíiatlan tanító elmozdítását. Ezekkel a megjegyzéseinkkel a törvény kifogás alá eső pontjai nincsenek kimerítve, de ezen kérvényünknek nem lehet feladata a hivatkozott törvényt részletesen tárgyalni. Csak példakép hoztuk fel a kirívóbb sérelmeket és felette sajnáljuk, hogy a kormány ennek a törvénynek a meghozatala alkalmából eltért attól a gyakorlattól, amely szerint a kormány a vallás és iskola ügyet érdeklő törvények javaslatait, kivált azokat, amelyek az Ö felsége által szentesített zsinati törvényeinket érintik, beterjesztésük előtt velünk vélemény nyilvánítás végett közölte. Ha a kormány ezt a gyakorlatot ennél a törvénynél betartotta volna, alkalmunk lett volna ezen észrevételeinket idejekorán megtenni. Ezek alapján mély tisztelettel kérjük a magyar országgyűlés képviselőházát: Méltóztassék ezen alázatos előterjesztésünket tudomásul venni ós a m. kir. kormányt útasítani, hogy mielőbb törvényjavaslatot terjesszen be, amely az 1907. óvi 27. törvénycikk 35. §-át az 1848. XX. törvénycikk 2. §-ában kimondott elvnek megíelelőleg módosítja ós a törvény azon szakaszait, amelyek' egyházi autonómiánkat szükség nélkül korlátozzák, megváltoztatja. Mély tisztelettel: a magyarhoni ág. hit. evang. keresztyén egyetemes egyház. Kéretlen vélemény. Nagytiszteletü Gyürky Pál esperes urnák az evang. egyház egyetemes nyugdíjintézete újjászervezéséről közzé tett javaslata felett. II. Magának az anyaintézetnek — a lelkészi nyugdíjintézetnek — szabályrendelete egyes pontjaira vonatkozólag az alábbiakban nyilvánítom véleményemet ; természetesen azonban csak azokat a §-okat említem meg, melyek előttem kétségesek, vagy a melyeknek elveivel egyet nem érthetek. így a szabályrendelet 5. §-ával kezdem. E §. a segódlelkószeket följogosítja, hogy önálló lelkészekké lótelükkor, 24-ik életévük utáni kápláni éveiket utólagosan beszámílhatják nyugdíjjogosúltságra ; de „ez esetben köteles a beszámított időre eső járúlókokat 4%-toli kamattal pótlólag befizetni. Kérdem, miért csak a 24-ik évtől és miért csak igényelheti, miért nem parancsolja meg a belépést a volt kápláni évekre is az utólagos befizetések kötelezésével ? Ez az országos nyugdíjintézet tulajdonkóp kényszerelvéből indul ki. Annak a fiatal lelkésznek, ki még a családi gondokat ós kötelességek súlyát nem ismeri, saját jobbvolta végett is, leendő családja java végett pedig annál is inkább eléje kell állítani kötelességeit ós kötelezni öt arra, hogy önálló lelkésszé válva, kápláni éveire visszamenőleg is biztosítsa a maga és leendő családja ellátását. E pótbeszámítás azonban ne a 24-ik évnél kezdődjék, hanem attól az időponttól

y melyben ö a lelkészi hivatal viselésére kibocsáttatott. A pótlólag követelt járulékoknál azonban nincs kimondva, hogy ideértendők-e a fenntartói 24 korona óvi járulékok is ? Igaz, hogy a járulókok többesszámban említtetnek; de a többesszám, közelebbi meghatározás nélkül, szerintem csakis a segédlelkószi személyi terhek éveire vonatkozhatnak. Pedig ki kell mondani szerintem határozottan, hogy a segédlelkészi évekre pótlólag a fenntartói 24 koronákat is az önállókká lett volt segédlelkészek fizessék. A jövőjük érdekében kibírják azt ezek ; mert azt sem előbbi, sem ujabbi gyülekezeteikre tolni nem lehet. Ez természetes ós jogos kívánalom. A 9. §. megállapítja a közalap óvi segélyén felül az államsegély 20%-ának ídefordítását; de nem állapítja meg ez időhatárt, ameddig e segélyek igénybe veendők. Mert feltéve, hogy nt. ügyvivő úr terve az államsegély óvi 20%-ára megdönthetetlen biztossággal számíthat; csak nem fogja ezt örökké igénybe venni a nyugdíjintézet? vagy az e felett való határozat a 10 évente tartandó mathematikai mérlegre tartozik ?