Evangélikus Őrálló, 1907 (3. évfolyam)

1907-11-21 / 47. szám

414 EVANGELIKUS ORÁLLO 1907 mig a törvén}' a világi tanítókat az állam fegyelmi hatalma alá helyezi, sót bizonyos esetekben a fele­kezeti tanítók kinevezését is a miniszterre bízza, addig a szerzetesek ós apácák felett az államot semmiféle tegyelmi hatalom meg nem illeti, a több­nyire külföldi hatalom alatt álló szerzetes-tanítót ós apácát külföldi hatóság rendeli ki, ós ha az ilyen szerzetes vagy apáca a magyar állam vagy a magyar uemzet ellen izgat, vagy azokat a vétségeket elkö­veti, amelyeket a magyar törvény oly keményen büntet, nevezetesen, ha: a magyar nyelv tanítását elhanyagolja, államellenes irányt követ, vagy a hit­felekezetek ellen izgat, növendékei vallását sértő nyilatkozatot tesz: nem lehet öt e miatt magyar állami hatóság előtt felelősségre vonni, fegyelmi ha­tósága az a külföldi rendfőnök, aki a magyar állam fegyelmi törvényeit semmibe sem veszi, sőt akinek hitelvei szerint az a szerzetes, aki az eretnekek ellen izgat és azok vallását sérti, nem fegyelmi vétséget, hanem dicséretre méltó cselekményt követ el. Hát nem jelentéktelen dolog ez sem, de jelen­tősége teljesen eltörpül azon szomorú jelenség mel­lett, hogy a magyar törvényhozás a XX. század elején — habár csak egy szórványos esetben — le­mondott azon nagy tradíciókról, amelyekórt a múlt században a nemzet legjobbjai, egy Kossuth, egy Deák, egy Eötvös síkra szállottak ós ezzel rést ütött a vallásfelekezetek közötti egyenlőség nagy elvén. Midőn a törvény így a vallásegyenlősóg nagy sérelmére a szerzeteseket ós apácákat különös privi­légiumban részesíti ós azokat az áliam büntető hatalma alól kiveszi, útat egyenget a róm. katholikus egy­háznak arra, hogy az ö elemi iskoláját a mellett, hogy az állam segélyét teljes mórtékben igénybe veszi, az állami közvetlen befolyás alól kivonja, mert nem kell neki egyebet tenni, mint a világi elem ki­zárásával iskoláiban az amúgy is feles számban levő szerzeteseit és apácáit alkalmazni. Az új iskolatörvény által alkotott huiyzet aggo­dalmat gerjesztő képe tehát egyfelől a minisztertől függő protestáns iskola ós az állami beavatkozástól ment róm. kath. iskola. Hogy ez az állapot az 1848. XX. törvénycikk­ben kimondott egyenlőségi ós \ azonossági elvbe ütközik, ezt bővebben bizonyítani nem szükséges. De nemcsak a vallásegyenlősóget sérti az 1907. évi iskolatörvény; mólyen belenyúl az egyházunk autonómiájába is, mélyebben, mint ahogy ezt az ál­lami érdek követeli. Protestáns egyházunk legdrágább, legféltettebb kincse az ő autonomiája. Ez adott nekünk erőt a múltban, ez védett meg benünket az abszulut hata­lom támadása ellen, ez volt a múlt évszázad hatodik évtizedében (a pátens idejében) a magyar nemzet éb­redésének, a magyar alkotmány visszaállítása iránti küzdelemnek előharcosa. Akkor, amidőn a szabad szó el volt fojtva ós nem volt hely, nem volt alkalom, ahol az megnyilvánulhatott, a protestánsok gyűlései­ben nyilvánult meg az ós habár a hatalom a szóno­kokat börtönbe vetette, a szabad szó hatása felvilla­nyozta a nemzetet ós azt többé elfojtani nem le­hetett. Ez a protestáns autonomia érdeme volt ós ezért a protestáns autonomiát minden magyar hazafinak kegyelettel kell megvédeni ós épségben tartani. Nem lehet tudni, hogy mikor lesz a nemzetnek még erre szüksége! Ezt az autonomiát újabb időben sok támadás érte. Az állam azon a címen, hogy a felekezeteknek segélyt ad, mindig egy nagyot nyirbál az autonó­mián. Nem a jelenlegi kormány, nem a mostani törvényhozás kezdte ezt az irányt meghonosítani : nyomait megtaláljuk ennek már a korábbi törvények­ben is. Azt mondják, hogy az autonomia megszorí­tása az állami segély elfogadásának szükségszerű következménye. Ez azonban helytelen állítás ós az 1848. XX. törvénycikknek sem szavaiból, sem szel­leméből nem következik. Az államtól azért követeljük ós fogadjuk el a segélyt, mert az ő közművelődési feladatait helyette teljesítjük, mert más felekezetek­nek ezekre a célokra milliókat adott, és mert jogos és igazságos, hogy polgárainak egyelő mértékkel mérjen. Ha az állam akkor, midőn más felekezetek­nek milliókat adott, nem kívánta, hogy ezek ezen adományok fejében önrendelkezési jogukról lemond­janak, móltányos ós igazságos, hogy tőlünk se kö­vetelje azt. Nem akarjuk ezzel azt mondani, hogy nem he­lyén való dolog, hogy az állam a felekezetek auto­nómiáját állami érdekből megszorítja. Salus respublicae suprema lex esto ! Szívesen lemondunk autonómiánk­ról ott ós annyiban, ahol ós amennyiben ezt az állam és a magyar nemzet érdeke követeli. De az automiának ezen megszorítása az állami segélyezéstől független. N^ü azért szabad ós kell korlátozni az autonomiát, mert állami segélyben ré­szesül, hanem meg kell azt tenni az állam érdeké­ben akkor is, ha az államtól egy fillért sem kapunk. Az állam azonban ne menjen tovább az egyházi autonomia korlátozásában, mint azt az állam érdeke követeli. Meggyőződésünk szerint ezt a határt az új iskolatörvény túllépte. Tényleg kivette az elemi is­kolát a mi hatalmunkból. A mi elemi tanítónk már csak annyiban a miénk, hogy mi az ő eltartásához nagyobb összeggel járulunk, mint az állam, de az ö sorsa ós egész exisztenciája teljesen a közigazgatási bizottság ós a miniszter jóvoltától függ. Félő, hogy ez az elvítázhatatlan tény azt az alárendeltségi viszonyt is károsan fogja befolyásolni, amelynek a tanító és az egyházi hatóság között az egyházi fegyelem érdekében meg kell lenni. Nem akarunk mi kivételes szabályokat a pro­testánsok részére. De a midőn a mi egyházi alkot-

Next

/
Thumbnails
Contents