Evangélikus Őrálló, 1907 (3. évfolyam)

1907-10-24 / 43. szám

19vx7 EVANGELIKUS ŐRÁLLÓ 379 a Krisztus egyháza, ahol az Isten igéjét tisztán és hamisítatlanul nemcsak hirdetik és a szentségeket a Krisztus rendelése szerint kiszolgáltatják, hanem ahol a hívek az Isten igéjét szívük szerint hitüknek és életüknek zsinórmértékéül el is fogadják ós vallják. Ennek munkálására irányidjon elsősorban minden törekvésünk Hát épen e szavakban jelzett alapon meglehet-e engedni, sőt ellehet-e tűrni, hogy a szent keresztsóget akárki és akárhogyan végezze ? El lehet-e ezt a keresztelóst a Krisztus által rendelt keresztség szentsége vógbevitelónek fogadni, melyet a bába oly körülmények között teljesít, mik minden jó érzést ós ízlést sértenek ? csak a gyermek vízzel legyen leöntve ós az Atya, Fiú, Szt,-lólek Isten szavak hangozzanak ? ! Hová vezet ez a felfogás? Mondok reá egy példát. Egyszer — régebben — jelentette nekem a bába, hogy egy kis újszülött halottja van, kit ö megkeresztelt. Hogyan ! ? kórdóm, te a halva született gyermeket keresztelted meg ? Óh kérem, még akkor ólt. A szülés ugyanis nehéz szülés volt ós én láttam, hogy a gyermek élve nem tud megszületni; mikor azért a gyermek feje már látszott ós mozgott, én azonnal megkereszteltem őt még a testen." Hát aki beveheti, vegye be; ón megundorodtam tőle. S bár bábánk az ő keresztelhetósi jussát emlegette, mint amire őt a bábaképző intézetben felhatalmazták, le is tiltottam öt mindenféle keresztelési szándókról, s megnyugtattam, hogy az az ártatlan lélek nem kárhozik el, habár teste a megkeresztelós jele nélkül hal is el. A szükség esetével ne álljunk elő ; mert utoljára is, annak beálltára, ha akarom, ürügyet mindig találhatok. De az ürügy nem ok, ós a keresztség sokkal komolyabb dolog, hogysem annak kezelését könnyedón vehetnénk. A keresztség szentség, melynek titkai a lelkész sáfárkodására bízattak. Avagy Isten olyan titkainak vagyunk-e mi sáfárai, melyeknél a mi sáfárkodásunkat akárki is helyettesítheti ? Eh! ne öntsük ki a mi drága gyöngyeinket, hogy azok eltapodtassanak. Ha a keresztség szentsége a mi Urunk Krisztustól rendelt oly szent cselekedet, melyben a vízzel való leöntós ós kézrátétel jelek alatt a szentháromságú egy Isten iránt hit- és engedelmességre köteleztetik a megkeresztelt egyén ós e kötelezettség megtartásának feltétele alatt egyszersmind az Atya, Fiú és Szentlélek Isten nevében foglalt lelki jók elvételére jogosíttatik : akkor annál a keresztség kiszolgáltatásánál nemcsak a víz és az Atya, Fiú, Szentlélek szavak elmondása a lényeges ; sőt a betű megöl; hanem az ezekben munkálkodó hit és lélek, mely éltet ád ós újjászül az Istennek dicsőségére, a megkereszteltnek üdvére, Az ily munkának végbevitele pedig másra nem, hanem csak arra bízható, aki erre a szolgálatra Isten lelkétől elhívattatott ós kibocsáttatott. Tudtommal Üdvözítőnk is csak a tanítványoknak mondta: „Elmenvén, tanítsatok minden népeket, megkeresztelvén őket Atyának, Fiúnak ós Szentléleknek nevébe." Míg vagy a kibocsátott munkásokat a kényelemszeretet, vagy általában egyházunkat a könnyűd gondolkodás el nem kapta, ós míg egyházunk tagjai a hitnek regulája szerint okoskodtak: mindaddig nem is alacsonyították le a keresztség szentségét annyira, hogy azzal akárki is könnyedón elbánhat, sem a lelkészi ténykedést nem alázták meg úgy, hogy azt vele egjrérvényüleg végrehajtani akárki is feljogosítva érezhette volna magát. íme az 1795. óv június 25., 26., 27-ón Kőszegen tartott kerületi gyűlés jegyzőkönyvének a generalis (kerületi) gyűlés elé beterjesztett folyamodásokra hozott határozatok 5-dik pontja szerint: „Kis-Babathensis Aug. Couf. Addicti ne proles suas pro Baptismate ad Matrem Ecclesiam devehere, aut pro hoc sacramento impertiendo Ministrum ex Matre Ecclesia advehere seneantur, cum viae semper impracticabiles sínt, instant pro Ludimagistro ad Baptisandum Licentiato. Inefragilis Superintendentiae regula deposcit, ut Sacramentum Baptismi per Ordinarium Ver. D. ministrum impartiatur, cui se supplicantes accomodare ne intermittant." Ez a komoly egyháziasságnak ós a keresztség szentségének megfelelő álláspont. Erre kell visszatérni a közfelfogásnak, hogy aki a szent keresztséget végrehajtja és a megkereszteltet az anyaszentegyház tagjai közé felveszi, az Istennel való szövetségbe beiktatja, legyen az választott eszköz, legyen hivatásos egyén, legyen ez a lelkész. Ha felnőtt egyén akarna belépni a keresztyén anyaszentegyházba, ennek belépnetóse sine qua nonját, a megkereszteltetésót senki sem bízná akárkire — teszem a bábára, de ezt mindenki a lelkész teendőjének tartaná; minő joggal lehet hát másként okoskodni a kis gyermekek megkeresztelósénól ? A foganatosítandó szentség itt is, ott is ugyanaz. Tiszteljük az emberi egyént a gyermekben is; sőt méltassuk őt, mint gyenge erőtelent, hogy megkeresztelósénól üdvének ügyét, mint az anyaszentegyház szolgája, a lelkész vegye föl. Tehát a lelkészi hivatás decoruma, a megkeresztelendő gyermek móltatása ós a keresztség szentsége egyiránt azt követelik, hogy a gyermekek megkeresztelésót is minden körülmény között csak a hivatásos lelkész végezze. Ezért indítványozom a közvélemény előtt: Vettessék ki a közfelfogásból az a könnyenvevés, mely a keresztelóst akárki — a bába — által is el hagyja végezni, ós követeltessék meg szigorúan, hogy ezt csakis a hívatásos lelkész teljesítse minden körülmény között. A 47-dik pont szerint a házasúlók kihirdetésére vonatkozólag az eddigi formula ma is teljesen megfelelőnek véleményeztetik. De hát az a háromszori hirdetési formula az egyházpolitikai törvények behozatala óta a gyakorlatban többfóleképen módosult. Egyikünk előzetesen hirdet háromszor, a másikunk csak egyszer, a harmadik egyszersmindenkorra, a negyedikünk meg talán megint máskép, vagy sehogyan sem. Meglehet ez a varietas delectat; de alighanem csak azokat, akik e sokféleség miatt rajtunk nevetni akarnak ; mert bizony-bizony nevetséges dolog az, hogy annyi mindenféleképen hirdetjük a jegyeseket. De meg boszantó is van abban, hogy az egyházi hirdetési bizonyítványt ós elbocsátó levelet egyikünk megkívánja, másikunk nem; egyikünk kiadja, a másikunk megtagadja. E boszantó nevetségességtől mégis szabadulni kellene. Miután pedig az egyházpolitikai törvények életbelépte óta a jegyeseknek a templomi szószéken való előzetes kihirdetése feleslegessé vált ós így annak értelme nincs, de igenis van szép ós komoly értelme annak, hogy a megkötött házasság a