Evangélikus Őrálló, 1907 (3. évfolyam)

1907-10-17 / 42. szám

o70 EVANGELIKUS ŐRÁLLÓ 1907 tagok csak 70 éves korukban érik el nyugdíj-képességüket. Jogosítson a 40 évi szolgálat a teljes nyugdíjra! Nem lesznek túlsokan, kik erre igényt tartanak. A 40 évi szolgálat rendesen 65—67 éves korban megvan, vajmi kis időszak választ el a 70 évtől; mégis az a néhány óv néha ós némelynek az a szép ősz, mely után kívánkozik. A 16. §. foglalkozik azon elszerencsótlenült hivatal ós munkaképtelenekkel, kik 10 óvi tagság előtt hivataluktól elválni kénytelenek. Ezeknek nem adnék végkielégítést. Mit tegyen az egy vagy két óvi nyugdíj-igény összeggel? Elkölti ós koldul. Fél nyugdíjt adnék az olyannak. Hiszen oly ritka ily eset, hogy irgalommal legyünk és lennünk kell vele szemben. Ha egészségét visszanyeri, ismét lelkészi hivatalba léphet; ha más foglalkozásra képes kenyórkerosővó lesz, úgy is elesik a fél nyugdíjtól. A 19. §. a lelkószözvegyek ellátási jogosultságát 800 K-ban kívánja megállapítani. Mindig hangoztatott, hogy az özvegy ellátási díja legyen a nyugdíj fele. Szállítsuk le a nyugdíjat 2000 K-ra, az özvegyek ellátási díját pedig emeljük 1000 K-ra. A 23. §. foglalkozik a neveltetési díjjal. A 140 K, esetleg 210 K-t nem tartom soknak, inkább alig elégségesnek, mégis alávetem magamat a mérleg parancsának; ezen szakasz második kikezdésót mindenesetre törülni kell, mert ez az árvagyermekek neveltetési díját 800, esetleg 1600 K-nál többre menni tiltja. Eddig is amellett küzdöttünk, most is azt követeljük, hogy a gyermekek száma tekintetbe ne vétessék. Ha lesz 10 gyermek 20 éven alól (én maradnék a 18 óv mellett), ami úgyis vajmi ritka eset, ám adassék meg a 10X140, vagy Í0X210. Sok éven át ezen szükség úgysem áll fenn, az egynehány 100 K több kiadás az intézetet csődbe nem juttatja. Kell, hogy az intézet a szükséget ós a nyomort egyaránt gyámolítsa, hogy az irgalmat is számításába felvegye. A többi §-hoz alig fór szó, mert az a régi szabályrendelettel majdnem egy ós ugyanaz. 1907. október 5-kén. m. Hitfelekezetiek-e a kir. kath. és a szerzetesi középiskolák az 1883. évi XXX. t.-e. 47. §. szerint ? A tiszai ág. hitv. ev. egyházkerületnek f. óvi szeptember hó 20-án Miskolcon tartott közgyűlésén azt állítottam, hogy a kir- kath. ós szerzetesi középiskolák az 1883. óvi XXX. t.-c. értelmében nem felekezetiek, ezen állításom ellen egyetemes egyházunknak egyik kiváló tagja tiltakozott és csodálkozását fejezte ki afelett, hogy ezt egy főgimn. vallástanár állítja; vitába ereszkedni akkor nem mertem, pedig Pirchala Imre tankerületi kir. főigazgató, aki a magyarországi középiskolák rendjét épen a vallás- és közoktatásügyi minisztérium jóváhagyásával állította össze, maga mondja, hogy az 1883. óvi XXX. t.-c. felekezeteknek, az akkor autonom alapon szervezett hitfelekezeteket érti, (lásd Pirchala Imre: Magyarországi középiskolák rendje 8-ik lapját) ós ugyancsak a törvényre való hivatkozással (a 4-ik oldalon) a középiskolák három csoportját különbözteti meg, nevezetesen: „I., a miniszter rendelkezése alatt álló állami — ós a miniszter rendelkezése alatt álló — alapokból fenntartott kir. kath.; II., a miniszter közvetlen vezetése alatt álló a) szerzetes rendektől ellátott, valamint kath. főpapi alapítványokból ós az erdélyi kath. statustól fenntartott; b) a törvényhatóságoktól, községektől, társulatoktól ós egyesektől fenntartott középiskolák — ós végre III., a felekezetektől fenntartott középiskolák csoportját, melyek alatt a törvény az akkoriban autonom alapon szervezett felekezeteknek, azaz az ág. hitv. ev.-, az ev. ref.-, az unitárius-, a szerb görögkeleti- és a román gör. keleti egyházaknak iskoláit érti." (Lásd Pirchala 5. old.). Ezen alapon tettem fel azt a kórdóst, hogyha a kir. katk. és szerzetesrendi iskolák a térvény értelmében nem felekezeti középiskolák, akkor jogosan kaptak-e részt a magyar országyülós által 19Ö6-ban megszavazott azon 600.000 koronából, mely a hitfelekezeti-, törvényhatósági- és községi középiskolák tanárai számára fizetés kiegészítés címén szavaztatott meg ? Törköly János, főgimn. vallástanár. TÁRCA. Egy József császár korabeli kormányrendelet. — Közli: Scholtz Oszkár. — A József császár 1781-iki türelmi rendeletét követőleg kiadott protestáns egyházpolitikai kormányrendeletek közül érdekes világot vet az akkori időben „Toleranzwesen'-nek nevezett szabadelvű áramlat úttörósóra az az általános érvényű szabályrendelet (normale), melyet a m. kir. helytartótanács mint császári rezoluciót a harangoknak a protestánsok általi használata tárgyában 1786. aug. 1. kelettel 32056. sz. a. kibocsátott, illetve kihirdetett; de nem anvnyira többé-kevósbbó tán ismeretes tartalmánál, mint inkább azon tárgyalásoknál fogva, melyek a rendelet kibocsátását megelőzték. Egyfelől a somogyvármegyei Som, Látrány ós Sollád községek református lakóinak, másfelől a pozsonyvármegyei Gurab, Csataj ós Alsószelebeli protestánsoknak az illető vármegyékhez intézett s onnan döntés végett a helytartótanácshoz felterjesztett kérvényei indították a nevezett kormányhatóságot arra, hogy a harangok használata tárgyában általános érvényű ós mindennemű, e téren felmerülő vitás kérdések eldöntésére irányadóúl tekintendő szabáljTendelet kibocsátását kérje, illetve javasolja a császárnál; mely kórvényekben a nevezett somogyvármegyebeliek a tőlük régebben elvett s katholikus kézre jutott harangoknak visszaadásáért vagy legalább valamely kárpótlás nyújtásáért, a pozsonymegyeiek pedig azért esedeztek, hogy a harangoknak a katholikusokkal való közös használata nékik megengedtessék. A helytartótanácsnak e tárgyban a császárhoz intézett felterjesztése a protestáns érdekek iránt meglehetős érzéketlen emberek müve. S ha nem is árad ki belőle az az „eretnek gyűlölet

a, melyről a III. Károly ós Mária Therózia korából származó renI deletek tanúskodnak, bizony kiórzik még abból az a