Evangélikus Őrálló, 1907 (3. évfolyam)

1907-10-10 / 41. szám

1907 EVANGELIKUS OKA

LLO 361 Esperességi lelkészi könyvtárak tervezete. — Felolvastatott a nagyhonti esp. lelkészi értekezletén. — Az esperességi lelkészi könyvtárak eszméje hazai egyházunkban egészen új keletű s történetük a legrégibb esperességben is alig egy néhány évre, ritkán 1—2 évtizedre tehető. A legrégibb esperességi könyvtárak egyike bizonnyal a nógrádi esperessóg könyvtára, melynek alapját Kubinyi Ágoston vetette meg, 600 kötetnyi könyvtárát 1840-ben az esperessógnek ajándékozva. Régi még a gömöri egyházmegye ilynemű könyvtára is. Valamennyi azonban oly szervezetlen, annyira 7 pecsétes zár alatt levő, hogy a legtöbb esetben az esperessógbeli lelkészek sem tudnak a saját egyházmegyéjük területén lévő könyvtár lótezósóről. Ezen eminens kérdéssel foglalkozott már, ha jól tudom, az egyetemes lelkészi értekezlet is ós meg is bízta Paulik nyíregyházi lelkészt egy konkrét javaslat elkészítésével, de a hozzáfűzött remény meddő volt — a javaslat nyomán a lelkészi könyvtár még Paulik egyházmegyéjében, a tiszavidókiben sem keletkezett. (Ez tévedés, mert ilyen könyvtárunk igenis van. Szerk.). Érdemes különben megjegyezni, hogy egyetemes egyházunk 50 esperessóge közül csupán 8-ban van esperességi könyvtár s ezek sincsenek bevonva, mint említettem, szervezetlenségük miatt a lelkészek oly nagy fontosságú munkakörébe. A 8 közül kettő a gömörkishonti esperességben van. E szám bizonnyal megdöbbentően csekeljr s élénk világot vet úgy egyetemes egyházunk, mint esperessógeink kulturális s különösen tudományos világába! Én ezt a szomorú 1 tényt egyetemes egyházunk tudományos pozíciója s egyházi irodalmunk virágzása szempontjából egyenesen megdöbbentő jelenségnek tartom! „Elvész az én népem, mert tudomány nélkül való!'

1 — int a próféta. Nagytiszteletü testvéreim ! Mi teszi indokolttá, mi teszi úgyszólván szent kötelességünkké az esperességi könyvtárak létesítését? Mindenekelőtt és első sorban a magunk művelésének szükségszerűsége. Azt mondja a közmondás " is: „Jó pap holtig tanúi." De bár a közmondások a legtöbb esetben mély élettapasztalatok s óletigazságok hü kifejezői, e fontos kórdós indokolását mégis a leikünkhöz közelebb eső szent iratokból fogjuk meríteni. Azt mondja az Úr: „Nemcsak kenyérrel él az ember, lianem Istennek minden Igéjével, mely az ö szájából származik." Az ember nem csupán test, de lélek is. Testének táplálókán, a mindennapi kenyéren, kívül halhatatlan lelkének is szüksége van táplálókra. S valamint a test elbágyad, elernyed táplálók nélkül, lelkünk is megtörik szárnyalásában, ha elvonjuk tőle mindennapi kenyerét, a szellemi táplálókot. Jézusnak szavai, igaz, minden tanítványára, minden követőjére vonatkoznak. De nem érezzük lelkünkben, hogy első sorban mégis bennünket köteleznek, kik az ó munkatársai, az ő országának szolgái, az ó titkainak sáfárai vagyunk, kikre a lelkek tömege van bízva, ho^y őket az igaz úton vezessük, hogy a Krisztus nyáját legeltessük az Isten Igéjének kies mezőin s vezessük őket az örök élet frissen csörgedező forrásaihoz. Mások csak magukért adnak számot, mi Isten előtt a reánk bízott lelkek özönéórt is. Nem haladhatok tovább, míg indokolásom során a nagy apostolt is meg nem szólaltatom. így int az Efezus-beliekhez írott levelében: „Annak okáért vegyétek fel az Istennek minden fegyverét, hogy ellene állhassatok e veszedelmes időben, és mindeneket elvégezvén, megállhassatok.'" Nagytiszteletü Uraim! Nem célom most magyarázni a nagy apostol szavait; értelmét s jelentőségét tudjuk ós érezzük mindnyájan! Csak ama kérdésre vagyok bátor utalni: Mi tartotta fenn a Krisztus egyházát romboló küzdelmei között, mind e pillanatig, hogy a sötétség fejedelmének és csatlósainak, akár a zsidóknál ós pogányoknál, akár a római egyháznál, minden igyekezete kudarcot vallott, s azon a pokol kapui sem arathattak diadalmat? Minemű fegyverek voltak azok, melyekkel nemcsak hogy visszaverte a sötétségnek eme szellemeit, de birodalmát is meghódolásra késztette? Nem az Ige, nem a szellem fegyverei azok, mikkel Isten gyermekei diadalra diadalt arattak, mert a magasságos Isten velük volt? Óh, Testvéreim, nem a világi múló hatalom, nem a kincsek garmadája, s a gazdagság befolyása — egyedül ós kizárólag „Istennek minden fegyvere" — tette „Isten velünk s mi ő vele!" mind e napig virágzóvá, hataljoassá a Krisztus egyházát! Vessünk egy pillantást végig a világtörténelmen: világi hatalmak küzdelmeiben a nyers testi erő, az ügyesség, a fortély, a ravaszság viszi diadalra a zászlót: Isten országa küzdelmeiben: a szellem, az igazság, a hit, az evangelium ereje által megszentelt tudomány fegyvere győz! így volt ez a múltban, s valljuk, másként nem leszen a jövőben sem! Az apostol jutalmát hiszük a pozitív, a tapaszI talati élet világításában ! A korszellem, mely e világ szellem, mindig, idealismusa idején is, anyagelvű volt, ma is az, s különösen tanúltabb egyháztagjaink körében nagy pusztításokat végez. Nemcsak az egyház ós az egyház intézményei iránt való hideg közöny : de egyenesen a hitetlenség, az istentagadás, s annak kapcsán az erkölcstelenség, a bűn uralma ölt napjainkban nagy arányokat. A spiritizmus, a socialismus veszedelmesebb formájában is s a hány ismus csak van, lótjogot keres romboló s bomlasztó elvivel az egyház körén belül is s igyekszik felette uralmát gyakorolni. Üzleti ízű általános jelszó: Kevés kockázattal nagy haszont!" Az emberek a legcsekélyebb időVesztóst is pénzértékre számítják át s egyrészt ama romlott elvek miatt, másrészt az életnek túl materialistikus ! fellogása miatt panaszkodunk mi is üres templomomokról! S mivel akarjuk ez első sorban bennünket érintő támadásokat visszaverni? Istenben nem hisznek! Isten igéje nekik legenda-gyűjtemény, mert nem ismerik: nem kell-e az Isten-ige hatalmas fegyverein kívül (Zsid. 4. sz.) saját törékeny fegyvereiket is megragadni s őket a saját fegyverükkel megadásra bírni. A philosophiai eszmék helytelen mérlegelése s megintóse, az átheista philosophiai irány romlandó tanai, melyek a félig müveitek fülét izgatják s körükben meleg otthonra találnak : sokak fejét elcsavarták ; kik egyházunknak többé nem élő, csak névleges hívei s egyházunk igazáért ólnihalni nem tudnak. Hogy menti meg ezeket a szerencsétleneket a lelkész, ha a káros tanokat, mik lelküket a hínárba lökték — nem ismeri ? Hogyan teljesítse a lelkész magasztos, lélekemelő munkáját, ha minden hívének lelki tudománya nyelvén beszólni nem tud ? Hogyan védje Isten országát a káros szellemi támadásokkal szemben, ha e szellem erejét ós gyengéit nem ismeri? Nekünk nem-