Evangélikus Őrálló, 1907 (3. évfolyam)
1907-10-10 / 41. szám
'356 EV rANGELIKUS ŐKÁLLÓ 1907 Zsilinszky Mihály v. b. t. t., ny. közoktatásügyi államtitkár, a társaság elnöke fél 4 órakor nyitotta meg a közgyűlést a következő gyönyörű ós nagy hatást keltett beszéddel: Mólyen tisztelt Közgyűlés ! A legnagyobb vallási reformátor nevét viselő evangóluimi irodalmi társaságunk nevében örömmel üdvözlöm mindazokat, akik e mai közgyűlésünket jelenlétükkel ós nagybecsű érdeklődésükkel megtisztelni kegyesek voltak. Összeggyűltünk itt e szent hajlókban, Györváros ősrégi falai között, ezen virágzó ev. eg yház vendégszerető meghívására, hogy számot adjunk egy óvi működésünkről, hogy közvellen érintkezés útján tanúbizonyságot tegyünk testvéri szeretetünkről ós hithűsógünkröl. Összegyültünk azért is, hogy buzdítsuk ós erősítsük egymást hasznos ós üdvös elhatározásokra. Úgy érezzük, hogy nagy szükségünk van egymás erősítésére ós buzdítására, mert megnehezült az idők járása felettünk. Úgy érezzük, hogy e pillanatban rokon evangelikus lelkek szívdobbanása viszonzásra talál lelkünkben, és ez ösztönöz bennünket, elsősorban engem, hogy a Luther-Társaság nevében e helyen is hálás köszönetet mondjak e nemes evang. egyház elöljáróinak szíves meghívásukért ós irántunk tanúsított szeretetükért. Jól tudjuk ós örömmel hirdetjük, hogy ezen nemes nagy-győri ev. egyháznak vezető fórfiai, a XVI. századtól kezdve egész napjainkig, nagy szerepet játszottak a protestáns evang. irodalom ós az egyházi közélet terén. Sibolti Demeter tizenhatodik századbeli ev. superintendenstől kezdve a nemrég elhunyt áldott emlékezetű Karsay Sándor püspökig egész hosszú sora vonul el lelki szemeink előtt azon nagy férfiaknak, akik a magok korában dicsőséget szereztek nemcsak a győri ev. egyháznak, hanem az egész hazai protestantizmusnak is. Lelkünk emelkedik ós önkénytelenül a nemes büszkeség érzete száll ki homlokunkra, midőn arra gondolunk, hogy itt háromszáz évnek pusztító viharai között Krisztusnak valódi apostolai küzdöttek az evangeliomi világosságért, a protestáns vallás szabad gyakorlatáért ós a magyar haza alkotmányos szabadságáért. Valóban e küzdelemről kegyeletes szívvel tapasztaljuk, hogy a bölcs isteni gondviselés céljai ós útai kikutathatatlanok. Lám a XVII. század egyik legnagyobb írójának és nevelőjének, a győri ev. iskolákban tanidt s a külföldön is nagyrabecsült, sokat dolgozott ós sokat szenvedett Szenczi Molnár Albertnek, szelleme átszállott a későbbi utódokra is! Ki hitte volna akkor, hogy nyomában támadni fognak új apostolok az evang. irodalom szolgálatában"? Könyvet kellene írnom, ha ezeknek munkásságát híven feltüntetni akarnám, E pillanatban azonban csak néhány kegyeletes szóval kívánok megemlékezni azokról, akik régen önkényt arra a munkára vállalkoztak, melyet most a Luther-Társaság végez. Mire törekszik ós mire vállalkozott a LutherTársaság ? Arra, hogy népünket ellássa valláserkölcsi irányú hasznos ós tauulságos olvasmányokkal. Arra, hogy olcsó népies iratokat, tudományos theologiai müveket ós szaklapokat, végre, hogy házi ós templomi áhitatosságra szánt imádságos ós énekes könyveket és bibliai müveket adjon ki. Ezt a munkát a letűnt századokban nagyrószben ezen győri ev. egyház papjai ós tanítói ritka buzgósággal, csupán saját erejükre támaszkodva végezték. Azoknak a férfiaknak figyelmét semmi sem kerülte el, ami egyházunknak ós népünknek lelki épülésére szolgált. És amit egyenkint nem bírtak véghezvinni, azt egyesült erővel hozták létre, ós ahol anyagi erejük elfogyott, ott a gyülekezet sietett segítségükre. Gondoljunk csak a híres „Győri énekes könyvre" y mely Kiss János győri rektor, későbbi superintendens munkájával úgyszólván az egész hazai magyar egyházak közös énekes könyvóvó lett. Korábbi magyar énekes könyvünk, a XVIII. századbeli „Zengedező mennyei kar u, több győri lelkész és tanító közreműködésével jött létre. Majd Fábri Gergely superintendens szerkesztésével a „Magyar lelki óra" című könyv szintén azt a célt szolgálta. A halottas temetésekre való énekekről, sőt az utazók számára szerzett zsebkönyvekről is gondoskodtak. Gondoljunk azokra az imádságos könyvekve, melyeket vószteljes időben Torkos András győri lelkész „Engesztelő áldozat" cím alatt adott ki. Azokra a „Győri katechizmusokra", melyek szentírásbeli idézetekkel ós példákkal bővítették a Luther-féle kis katechizmust. Hogy az „Uj testamentomot u szintén győri lelkész, a fáradhatatlan Torkos András, fordította le magyarra ós a győri egyház költségén nyomatta ki, azt mindenki tudja. És végre, ki ne tudná, hogy a szellemi műveltség leghatékonyabb eszközének, a magyar sajtónak, hatalmát szintén egy győri ev. lelkész, Ráth Mátyás ismerte fel legelőször, aki „Magyar Hírmondójával" nagy hálára kötelezte az egész országot. Mindezeknek s a Perlakyaknak ós Haubnereknek, ós még itt meg nem nevezett sok másoknak szellemi munkássága előtt a „Luther-társaság" mély tisztelettel hajol meg. Vajha a jelenkor ifjabb nemzedéke ezeknek fényénél gyújtaná fel lelkében a lelkesedésnek szent tüzét, melyet semmiféle vihar ne legyen képes többé eloltani! Mert, fájdalom, a mi irodalmi társulatunk még mindig gyenge; ós az evang. nagy közönség lelkes támogatására szorúl. Nekünk nincsenek nagy alapitványaink, sem fényes palotáink, melyeknek lakói bíztató szóval és jelentékenyebb anyagi áldozatokkal segítsék irodalmi vállalatainkat. Mi csak önmagunkban és híveínk, hitrokonaink áldozatkészségében kereshetjük boldogulásunk föforrásait; mindaddig, míg a nemzet lelkiismerete felébred és a tökéletes jogegyenlőség ós viszonosság nagy elveit megvalósítja. Jól tudjuk mi, hogy a Krisztus evangéliumáért, elődeink példája szerint, küzdenünk és áldoznunk kell, de végre is anyagi eszközök nélkül még az erős szellem is elsatnyúl; és mint ilyen nem képes érvényesülni. Azért ne vegye senki rossz néven, ha mi, egyházunk jövője iránti aggodalomból, azt követeljük, hogy az állam szabadítsa fel népünket minden középkori jogtalan terhektől, hogy ez képes legyen versenyt futni, terhet nem ismerő más vallásfelekezetek népével. Nem alacsony önzés, hanem osztó igazság ; nem versengesi vágy, hanem tisztességes verseny lehetősége ; nem is vak gyűlölködés, hanem a nemzetfenntartó erők
