Evangélikus Őrálló, 1907 (3. évfolyam)

1907-09-19 / 38. szám

1907 EVANGELIKUS OKALLO 333 gikus elemek, amelyekből a német és tót istentiszteleteinken bizonyos rész ma is érvényben van, amenynyiben azok a mai kor Ízlésével nem ellenkeznek, tetszetős alakban állíttassanak vissza s a magyar gyülekezetekben is alkalmaztassanak. Így például az epistola felolvasása után énekelhetné a kántor orgonakisérettel a „Hálákat adjunk" kezdetű 2. számú éneket egy újonnan készítendő szép melódiára, s nem a régi monoton dallamára. Vagy az epistola felolvasása előtt mindig ezzel kezdhetné a lelkész: „Uram ! a te igéd a mi lábainknak szövétneke s ez a mi ösvényünknek világa. Áld szívünk, szánk !" mire a kántor az orgonával s gyermekkarral felelhetné : „Áld szívünk, szánk, áld szívünk, szánk, áld szívünk, áld szivünk, szánk !" Az oltári ima után pedig orgonakisérettel énekelhetné az „Ugy legyen"-t vagy „Ámen"-t. 11. A somogyi, soproni alsó, tolnai, vasi közép és zalai egyházmegyékből utólag érkezett jelentések szerint csak két magyar helyen, Mencshelyen és Porrogszentkirályon felel a gyülekezet „Úgy legyen"-nel. A tolnai tulnyomólag németajkú gyülekezetek közül csak hétnél van említés „kollektáról" (Döröcske, Kistormás), „intonációról" (Mucsfa, Kalaznó, de csak sátoros-ünnepeken), „responsóriumos üdvözlésről" (Hidasd), az epistola olvasását követő »éneklő (!) liturgiáról" (Magyarboly) és a „Wimmer ágendájáról" (Csikostőtös). Valószínű, hogy más németajkú gyülekezeteknél is találhatók még hasonló liturgiái maradványok. 12. Ha komolyan szóba jön a magyar oltári liturgiának responsóriumokkal való bővítése, úgy annak kidolgozásával, egybeállításával a veszprémi javaslat szerint is „egy e munkálatra minden tekintetben hivatott szakbizottságot" kellene megbízni. De már abban nem tudnék a veszprémiekkel egyetérteni, hogy „ha a munkálat elkészül . . . mondja ki a kerületi gyűlés annak behozatalát". Az ily rendelkezés csak ellenhatást fog szülni, kivált ha a munkálat egyik-másik részlete talán kifogás alá is eshetnék. Ha a munka jól sikerül, minden parancsszó vagy hivatalos rendelkezés nélkül is meg fogja találni útját gyülekezeteinkhez. 13. Az oltári szolgálatra vonatkozó „óhajtásokat" nem tekintve, de tekintve a jelenleg fennálló gyakorlatot, a beérkezett jelentések szerint magyar gyülekezeteinkben bizonyos egyöntelüség tényleg megvan. Mindenütt tudják azt, hogy az istentisztelet lényeges részei igeolvasás, az igének magyarázása és alkalmazása a szószéki beszédben, ima és áldás; mindezek pedig bevezetve ós váltakozva a gyülekezet közénekével. E szerint tehát az „in necessariis unitas" megvolna. 14. Több helyen a vasárnapi istentisztelet „felálló énekkel" kezdődik, melyet a gyülekezet orgonakiséret nélkül énekel. A veszprémi egyházmegye a „felálló ének" mellőzését és annak orgonaelőjátékkal pótlását javasolja. IIa van orgona a templomban, nincs is igen értelme annak, hogy miért énekeljen a gyülekezet orgona kísérete vagy vezetése nélkül. Avagy csak azért-e, hogy a gyülekezet lássa a kántor énekvezéri ügyességét úgy is, ha nem nyúl orgonához? 15. A vasárnapi istentisztelet tehát beharangozás és orgonaelőjáték után a hívek közénekével kezdődnék, melynek utolsó verse alatt a lelkész az oltár elé lép és az oltár íelé fordúlva, magában fohászkodik Isten áldásáért szent munkájára. Az ének befejeztével pedig a gyülekezet felé fordúl és a veszprémi egyházmegye javaslata szerint olvassa elsőben az epistolát, majd pedig a főének után az oltári imát. Á javaslat indokoltnak mondja ugyan ezt a sorrendet, de indokoltsága magából a javaslatból nem tűnik ki. 16. Az én felfogásom szerint a lelkész csakis azzal kezdheti meg az istentiszteletet, hogy a gyülekezetet üdvözli az Urnák nevében, akár e szavakkal : „Az Atyának, a Fiúnak és a Szentlélek egy igaz Istennek nevében! Ámen", akár valamelyik apostoli áldó-üdvözlettel, például: „Kegyelem néktek és békesség . . (I. Korinth. 1., 3.). Áz ily áldóüdvözlés elhagyását, enyhén szólva, mindig liturgiái illetlenségnek éreztem, ha itt-ott előfordult. 17. Az üdvözlést közvetlenül követi az általános oltári ima, melyben hálát adunk a ránk virradt napért, bűnös voltunk tudatában megalázzuk magunkat, a Krisztus érdemében bízva, kérjük bűneink bocsánatát ós Isten áldását a szent napra ós különösen az Isten szent igéjének hirdetésére. Az oltári ima Ámenét követi a „főének" egy vagy két versszaka, mely alatt a lelkész ismét az oltár felé fordul. 18. Az ének elhangzása után a lelkész rövid fohászt mond, mely vonatkozásban áll a felolvasandó epistolával (vagy evangyóliommal). Ezt az úgynevezett kollektát az oltár íelé fordulva mondja és csak az Ámen után fordul ismét a gyülekezet felé és felolvasssa az epistolát (vagy evangyéliomot). A „kollekta" azonban el is maradhat; de nagyobb ünnepeken ne maredjon el ! A szent igék felolvasását ne kövesse egyszeiü Ámen, amely sok perikopához épenséggel nem is illik (péld. Málé 2, 12; 5, 26; 6, 34; 7, 23; 8 13; 9, 26; 15, 28; 22, 22; 24, 28; Márk. 8, 9; 16, 8; Luk. 5, 11; 6, 42; 7, 17; Róm. 12, 6; í. Kor, 12, 11; Efez. 4, 28; stb.). Vagy mondjuk a felolvasás u'án (amint azt a veszprémiek az epistola elé ajánlják): „Uram, a te igéd a mi lábainknak szövétneke" stb., vagy pedig ne toldjuk meg a felolvasást egy szóval se és következzék azonnal a főének folytatása vagy más „felmenő" (?) ének. 19. A veszprémi javaslat kétszeri oltári szolgálatról tesz említést. Ebből kiérthető, hogy a lelkész az oltári ima után elhagyja az oltárt, az epistola felolvasására pedig ismét kimegy az oltár elé. Ennek értelmét csak akkor látnám, ha más volna az imádkozó és más a szentigét felolvasó lelkész. De ha a lelkész egy és ugyanaz, bátran meg is maradhat a maga helyén az oltár előtt, egy-két énekvers éneklése alatt is. 20. Sok gyülekezetben az a szokás, hogy egyik esztendőben a lelkész az evangyóliomok, másikban az epistolák, harmadikban szabadon választott alapigék felett tartja szószéki beszédeit. Erre vonatkozólag úgy gondolom, hogy a lelkész, ha a szószéken evangyéliomot olvas, olvassa az oltárnál az epistolát; ha pedig a szószéken epistolát vagy ószövetségi szakaszt olvas, olvassa az oltárnál az evangyéliomot. 21. A közéneket követő szószéki funkció ismét votummal kezdődik, amely rendszerint az apostoli áldó-üdvözlések valamelyike. Akinek van költői vénája és szereti a verses elófohászokat, ezeknek is helyet adhat a votum után. 22. A votumot követő szószéki funkció sorrendje a legtöbb helyen: bevezetés, Miatyánk, textus olvasása, prédikáció, közima, hirdetések, áldás.