Evangélikus Őrálló, 1907 (3. évfolyam)

1907-09-19 / 38. szám

'334 EV

rANGELIKUS ŐKÁLLÓ 1907 Más helyeken a bevezetés elmarad, a Miatyánk pedig a hirdetéseket követi. Néhol a lelkész kétszer is elmondja az Ur imáját, először a textus felolvasása előtt, másodszor a hirdetések után. Miután a szószéki funkció tisztán a lelkészt illeti meg ós úgy az egyik, mint a másik mód szerint „mindenek ékesen ós jó rendben" folynak, nem kivánnók a szabadságnak korlátokat szabni. Csak annyit jegyeznék meg, hogy egy alkalommal egy Miatyánk talán elég, ós hogy ennek legalkalmasabb helye a közima, vagy a hirdetések után volna. 23. Más helyen volt alkalmam arra utalni, hogy amely isteutisztelet az oltárnál kezdődik, annak tulajdonkóp az oltárnál kellene végződnie. Az áldás tehát a gyülekezet utolsó éneklését követné, akár külön befejező oltári liturgiával kapcsolatban, akár a nélkül. Ezzel eleje volna véve annak a sok helyen tapasztalható illetlenségnek is, hogy a földszinti közönség már az utolsó sorok éneklése alatt kisiet a templomból, mintha csak kiűznék onnan. Mindezt azonban nem oly értelemben, vagy célzattal említem, mintha a szokásos gyakorlaton változtatni kívánnék. Csak annak, ami illetlenség, valami módon elejét kellene venni. 24. Sátoros-ünnepeken, vagy egyéb ünnepélyes alkalmakkor a szószéken a bevezetés sehol sem szokott elmaradni, amely után vagy a gyülekezet énekel a textus felolvasása előtt egy verset az énekeskönyvből, vagy az egyházi énekkar emeli előadásával az áhitatosságot. Vájjon mindig itt, vagy pedig az olláii szolgálat közben (vagy azután) énekeljen-e az ónnekkar, arra nézve szabályt nem állítanék. 25. Minden vasárnapi ós ünnepi nyilvános istentiszteletnek tulajdonkópen kellene, hogy lényeges kiegészítője legyen az Ur vacsorájának kiszolgáltatása. Ez lenne az istentisztelet koronája. Mindannyiszor a gyülekezeti konfirmáltak összesége az Úr vacsorájával is élne. Nem csudálkozhatunk azon, hogy ez már nincsen így, mikor már a reformáció korában is régmúlt dolog volt. Pödig az ősrégi „concio missa est" csak annyiban szorította meg az Ur vacsorája szentségének nyilvános voltát, amenynyiben a méltatlanoknak ítélteket ós a még nem konfirmáltakat távozásra hívta fel. Manapság évenként kétszer járulunk az Ur asztalához, vagy talán csak egyszer, sokan pedig egyszer sem. A beérkezett jelentések az Úr vacsorájáról csak elvétve emlékeznek meg. Csak annyit mond egyik-másik, hogy a Gyurátz-, vagy a Karsai-, vagy a Kiss János-féle ágenda szerint végzik a szertartást. A legtöbben pedig hallgatnak róla. 26. Evangelikus egyázunk általános gyakorlata szerint az Ur vacsorájának kiszolgáltatását megelőzi a gyónás, amely sok helyen a nyilvános istentisztelet előtt egy órával vagy (amit helyesebbnek tartok) félórával kezdődik, a második hívó harangszó után. Sorrendje: a gyülekezet bűnbánó éneke (2—3 vers), votum, szentigóre alapított, a bünvallásra előkészítő beszéd, gyónó ima, a szokásos kérdések, bűnbocsánat általános kihirdetése, a híveknak az oltárhoz járulása ós kézrátótel mellett a bűnbocsánat kihirdetésének megismétlése. A gyónó imánál a gyülekezet feláll ós a bűnbocsánat általános kihirdetéséig állva marad. Némely helyen a hívek az oltártól viszatórnek előbb elfoglalt helyükre, másutt megoszlanak a templomban és rendes helyükre távoznak. Első esetben a gyónást hálaadó ima rekeszti be a kihirdetett bünbocsánatórt, amely hálaima a másik esetben elmarad. 27. A nyilvános istentisztelet befejezte után az orgona utójátéka alatt a gyülekezet a templomból kivonul, az Ur vacsorájával élni kivánólc az oltár közelében gyülekeznek, az egyházfi a templom ajtait bezárja ós ha mindenek rendben vannak, a lelkész az oltár elé lép, csendes fohász után a szent edényekről leveszi a fedelet, illetőleg a takarót, bort tölt a kehelybe ós a gyülekezet felé fordúl, mire az orgona elhallgat. A lelkész felhívja a gyülekezetet felállásra ós imádkozásra ós ismét az oltár felé fordúlva, rövid ima és a Miatyánk után elmondja a szereztetósi igéket. Némely helyen a Miatyánk ós a szereztetósi igék alatt halkan szól az orgona, jeléül annak, hogy régebben a liturgus ezeket énekszóval szokta mondani. 28. Ez igéknél : „vevó a kenyeret", a liturgus bal kezével felemeli az ostyatartót és míg azt baljával visszahelyezi az oltárra, felemeli jobb kezét, hogy e szavaknál: „hálákat adván" a kereszt jelvényével is megáldja az áldott kenyeret. Hasonlókép cselekszik a kehellyel, a szentigók folytatólagos elmondásánál. 29. A szereztetósi igék elmondása után a liturgus a gyülekezet felé fordul és rövid fohászban kórvén az Ürat, hogy a szent vendégség üdvösségükre váljék a vele élőknek, felhívja a híveket, hogy járúljanak immár az Úr asztalához. Az orgona megszólal, a hívek pedig az oltárhoz jönnek, először a férfiak, utánok a nők, tizen-tizen egyszerre, esetleg többen is, már amint azt az oltár kerítése engedi. A liturgus baljába veszi az ostyatartót és jobbjával kioszja a kenyeret, az oltár bal sarkán kezdve ós onnan sorban folytatva a kiosztást az ágendában eiöírt igék folytonos ismétlése mellett. Visszahelyezvén az ostyatartót a maga helyére, kezébe veszi a kelyhet, hogy ugyanabban a sorban részesítse a híveket az áldott szent italban. 30. Közben a még várakozó vagy a már helyükre visszatért hívek valamely kijelölt úrvacsorai éneknek verseit éneklik. De sem az orgona, sem az ének ne szóljon oly hangosan, hogy a liturgus szavai az oltárnál tisztán inegérthetők ne lennének. 31. Luteránus lelkész szájából hallottam, hogy ő az Ur vacsorájának kiosztásánál a szavakat így mondja: „Vegyétek és egyétek! azt mondja az Úr J. Kr.: Ez az ón testem" stb. Helyeselhetö-ó ez? Magukban véve a szavak így sem eshetnének kifogás alá. Mégis határozottan evang. egyházunk álláspontjára helyezkedve, azt kell válaszolnunk: Jó papom ! hogy mit mond a mi Urunk Jézus Krisztus, azt tudjuk a szentírásból és mindig hálásan veszszük, ha az Ö szavaira emlékeztetsz bennünket; de itt Téged hallgatunk ós azt is szeretnők tudni, mit mondasz Te az Urnák nevében. Ugyanazt-e, amit 0 ? Ha igen, úgy máskép nem lehet szólnod, mint így: Vegyétek ós egyétek! Ez az Úr Jézus Krisztusnak valóságos teste stb., a mint ezt egyházunk ágendái is eleitől fogva mindig így írták. 32. Ha az Úr vacsorájával élők utolsó csoportja is helyére tért, a lelkész befedi az ostyatartót ós a kelyhet; az orgona elhallgat, ós a lelkész a gyülekezetet hálaadásra hívja fel; a hálaadó ima után mondja az apostoli áldást („az Istennek békessége .. stb.) ós az úrvacsorai ének utolsó versével a gyülekezet berekeszti a szent cselekvényt. 33. Ahol a gyónás és az Úr vacsorájának ki-