Evangélikus Őrálló, 1907 (3. évfolyam)

1907-09-12 / 37. szám

1907 EVANGELIKUS OKALLO 325 Természetesnek találom, hogy az egyházias szellemet állandóan és serényen mindnyájunknak ápolnunk kell, mint olyat, melyből a jó cselekedetek úgy nőnek ki, mint a növények a jól előkészített talajból. A múltnak példái és a jelennek küzdelmei erősen figyelmeztetnek bennünket arra, hogy egyházalkotmányunk koronkint kijavított és megerősített védőbástyáit csak jó szellemű hadsereggel leJhet megvédelmezni! Zsilinszky Mihály. A vallástanítás. Most, az iskolaév kezdetén ez bizony aktuális kérdés. Egyházi köreink e tekintetben a múltban sokat vétkeztek ós sok mulasztást követtek el. Azért lordultak el tőlünk híveink a diasporában, azért oly nagy a közöny sok helyütt a vallás, az egyház iránt ós onnan a szomorú jelenség, hogy a vegyes házasok 80 % ígéri oda gyermekeit a róm. kath. egyháznak. A felekezeti elemi iskolában meghagynám a vallástanítást a tanítók kezében, a lelkésznek csak több felügyeletet, ellenőrzést kellene gyakorolnia, A vizsgálatokon pedig nem szabad a vallással felületesen bánni. Mert még a köznép is megbotránkozott egy helyütt, ahol a lelkész-dókán alig egy-két vallási, kérdés után mindjárt azt mondta: menjünk tovább! A konfirmándusok tanítása a lelkésznek szent kötelessége. Csak filiában tanítsa őket a tanító, de ezek is, ha csak lehet, jöjjenek 3—4 napig a rendes tanításra és a próbákra. A vallástanítás hiányait a lelkész pótolhatja azon sok helyen dívó tanítás alatt, mely vasárnap délután, de csak a szent-háromsági vasárnapokon tartatik. Én minden lelkészt hatóságilag köteleznék arra, sőt, mint esperes, szorítanám őket vasárnapi iskolák tartására. Ez külföldön nagyon bevált és nálunk is szükséges, mivel itt a bibliával foglalkoznak. Az iskolában pedig csak a biblia felöl tanulnak. A diaspora evang. gyermeki közt vallástankönyveket kellene szótosztani ingyen, hogy vagy szüleik tanítsák őket, vagy mások, kik értenek hozzá, amint az a ref. testvéreknél történik, egy külön e célra készült könyvvel. Legtöbb vallásos tankönyvünknek az a baja, hogy sokat ölel fel, nehéz stílusban, mintha olyanok írták volna, kik tanítással soha sem foglalkoztak. Az állami iskolákban lelkészek és segédlelkószek tanítják a vallást. Itt csak az a baj, hogy a lelkészek hivatalos dolgaik miatt sok órát mulasztanak, a segédlelkészck meg fiatalok és sokat váltakoznak az ügy kárára. Itt rendes hitoktatókat kell alkalmazni tisztességes fizetéssel és oly anomaliát nem kellene tűrni, hogy egy gimnáziumban a két prot. lelkész-hitoktató tanári fizetést is húzzon! Az a nehézség is gyakrabban merült fel, hogy nincs, aki a tanulókat egyházi énekre tanítsa. Mert a rendes vallásóra oly kevés, hogy ott énekkel nem lehet foglalkozni, vagy nem is szabad, mert a többi osztályt zavarja, és mert a hitoktató sokszor nem is ért hozzá, sőt nyelvi nehézségek is vannak. Az óvmegnyitó ós bezáró, — téli időben a gyermeki, vagy ifjúsági — reformációi és hazafias ünnepeken levő istentiszteleteket is mindenütt be kellene vezetni és megtartani. Nagyon sokat lendítenek a vallásos szellem fejlesztésén. A templomi ellenőrzést és felügyeletet is rendezni kell. Némely iskolában miniszteri rendelet intézkedik felőle. De az állami középiskolákban a prot. tanárok nem szoríthatók a templomi felügyeletre. Miért nem ? Hát nekik az ifjúság vallásos nevelése oly közömbös? Gondoskodni kell a lelkész-hitoktatók luvardíjáról, ha vidékre mennek vallástanításra. Sok helyen megtörtónt. Nem szép az államtól az sem, hogy vallásóráinkért csak 50 koroát fizet, holott még torna- ós énekórákért is 80 koronát ad. De az sem helyes, hogy a kath. hitoktató több fizetést kap, mint az evángelikus. Quo jure? Az egyház itt az állammal karöltve rendszeresíthetné a hitoktatói állásokat, különösen a lelkészi állás üresedése esetében. A kath. Ausztriában még az állami intézetekben is vannak protestáns rendes vallástanárok. Hát nálunk miért nem rendezik ezt az ügyet? Különösen olyan helyeken, hol 18—22 vallásóra van ? A mi a vallásvizsgálatok ellenőrzését illeti, nem kell mindig messze vidékről censort küldeni, ha van helyben ingyen. Miért a dolgot megdrágítani? Mindenekben pedig keressük az Istennek országát ós annak igazságát. Szeretettel az ügy iránt sok fiatal lelket lehet megnyerni, vagy megmenteni az egyháznak Isten dicsőségére, saját örömünkre! R. F. EGYETEMES NYUGDÍJINTÉZET. Az evang. lelkészi nyugdíj kérdéséhez. A nyugdíj rendezése oly égető ós fontos tárgy, hogy mindnyájunkat egyaránt nagyon is érdekel. Hogy pedig célunkat el is érjük, ehhez bizonyos közvélemény kialakulása, bizonyos pontok szigorú meghatározása és a főbb elvekben való megállapodás szükséges. Ha a főbb dolgokban megegyeztünk, akkor össze kell állanunk és közös erővel, vállvetve, egyetértéssel kell ezek elérésében és keresztülvitelében eljárnunk. Hogy a kérdések nincsenek tisztázva, hogy még kellő érdeklődés sincs a ránk nézve oly fontos ügy iránt, azt láttam egy esperességi gyűlésen, ahol a tárgyhoz egyetlen egy lelkész szólott hozzá. Nézetét a gyűlés magáévá is tette ós azt el is fogadta. Az ö indítványa pedig ez volt: Mivel tőkénk igen szépen szaporodott ós az államsedóllyel még jobban, gyorsabban fog emelkedni, mivel másrészt az eddigi nyugdíj állásunknak és a drága életviszonyoknak meg nem felel, azért igyekezzék egyházunk a nyugdíj ügyét úgy rendezni, hogy a lelkészek negyven szolgálati óv után, vagy a munkaképtelenség esetén legalább 1200 K, az özvegyek pedig 800 K nyugdíjat kapjanak. Ezt az indítványt én még a következőkkel bővíteném ós közelebbről megmagyaráznám: az árvagyermekek nyugdíja, ha fólárvák, legyen legalább 120 K, ha egész árvák, legyen 240 K. A 40