Evangélikus Őrálló, 1907 (3. évfolyam)

1907-09-12 / 37. szám

'324 EV rANGELIKUS ŐKÁLLÓ 1907 De hát láfott-e valaha valaki olyan házat, olyan épületet, amely javítás nélkül meg tudna küzdeni az idők viszontagságaival és viharaival! ? Bizonyára nem. Ebből látható, hogy a mi egyhá­zunk épületét, kopott és düledezni kezdő alkot­mányát javítanunk és a számban és vagyonban való gyarapodás mellett a teendők szaporodásá­hoz képest bővítenünk is kell! Nagy tévedés te­hát azt állítani, hogy bármely új egyházi állás szervezése ellentétben áll a prot. egyház történeti fejlődésével! Kérem, méltóztassék meggondolni, hogyan fejlődött ki egyházunkban történetileg az egye­temes felügyelői állás? Mi vezette elődeinket arra a gondolatra, hogy a községi, esperességi és kerületi inspektorok fölé egyetemes felügyelői állást is szervezzenek? A szükség, az önfenntar­tás ösztöne és egyházunk szabad fejlődhetésének érdeke volt a döntő ok. Ugyanez az ok, ugyanez az elv, a haladásnak és szabad fejlődhetésnek elve vezetett engem is arra, hogy egyházunk alapelveinek sérelme nélkül, a kor szükségeinek megfelelő egyetemes püspöki állás szervezését javasoljam. A mindennapi administrate teendői­nek sokaságával indokoltam meg indítványomat. Reá mutattam azon mindenki által érzett kép­telenségre, mely abból ered, hogy püspökeinktől gyülekezeti paroch ális teendők mellett fizikailag lehetetlen munkát követelünk! Meskó Lászlónak bizonyára nem kell részleteznem, hogy mit jelent az, ha püspökeink irodai ügyiratainak száma évenként meghaladja a 6—7 ezeretl Mennyi időt vesznek igénybe a gyűlések, az értekezletek, a papszentelések, a hónapokat igénybe vevő egyházlatogatások, főrendiházi és más országos fontosságú teendők?! És ezeknek látása mellett van lelkünk hozzá, hogy egy szerencsétlen zsi­nati §-sal még arra is kényszerítjük őket, hogy vé­gezzenek parochiális teendőket, járjanak presbyteri gyűlésekre, népiskolai vizsgálatokra, vizsgáljanak gyülekezeti pénztárakat, kereszteljenek, prédikál­janak, temessenek stb. stb. Lehetséges ez min­dennapi kötelességmulasztás nélkül? Vagy a kötelességmulasztás olyan csekélység, melyre mi rá sem hederítünk? Ezeket látva és tapasztalva, lehet-e komo­lyan állítani, hogy az egyetemes püspöki állás felesleges? hogy ennek gyakorlati haszna nem lehet? hogy az egyetemes püspöknek nem lesz dolga? Csodálkozva olvastam Meskó László beszédé­ből, hogy az egyetemes püspöki állás ellenkezik a prot. egyháznak a „központosítást kerülő demok­ratikus szellemével." És mikor ezt a „központo­sítási" mumust hangsúlyozza, ugyanakkor az egyetemes püspök helyett „egy központi iroda­vezetőt" ajánl az egyetemes felügyelő mellé! Hát ez nem lenne a már fennálló központosítás erő­sítése ? Elvégre, — szerény nézetem szerint, de­mokratikus szempontból is — jobban megfelel a prot. egyházalkotmány szellemének legfelsőbb fórumon is a kettős elnökség, mint a „központi irodavezető." Sőt merem állítani, hogy csakis az felel meg alkotmányunk elvi jelentőségű 12. §-ának, melyet megsérteni nem lehet anélkül, hogy össze ne dűljenek „egyházi épületünk ter­hetbíró oszlopai", melyeket pedig Meskó nézete szerint is szilárdítani kell. Az volna tehát az eldöntendő kérdés; me­lyik lenne erősebb és szilárdabb oszlopa egyhá­zunk épületének: az egyetemes püspök? vagya központi irodavezető? Gondolja-e valaki, hogy azok az alsóbbfokú közigazgatási egyházi szer­vek, melyekre Meskó méltán oly nagv súlyt helyez, több lelkesedéssel, több kötelességérzettel fognak dolgozni egy központi irodavezető mellett, mint egy magasabb egyházi, tekintély vezető szelleme mellett? Alig hihető. Úgy látszik, Meskó Lászlónak figyelmét kikerülte azon nagyfontosságú körül­mény, hogy egyházi alkotmányunk szerint a köz­igazgatást minden fokon egyházi személyek végzik. A felügyelők csak segítik őket. Kérdem : mért nem a legfelsőbb fokon is? Erre elfogad­ható érvet még eddig senki sem hozott fel, pe­dig ez már csakugyan protestáns egyházalkot­mányi elvi kérdés, mely felett nem lehet csak úgy könnyedén átsurranni Hogy eddig nem volt: az nem csak kényel­mes megszokás, melyből való kiemelkedésünket egyházunk gyakorlati fejlődésének és haladásának érdeke sürgetően kívánja. Ez még a rettegett, de tényleg fennálló központosítás baját is csök­kentené, amennyiben „egyházunk épületét nem külső drága díszítménnyel, — mint Meskó állítja — hanem terhetbíró új oszloppal szilárdítaná." Ter­mészetesen csak akkor, ha ez az új oszlop fel­adatának magaslatán állva a kötelességteljesítésben is példányképül szolgálna a többieknek. Azt hiszem, ezzel az egyetemes püspöki állás ügyében megindúlt vitát bezárhatjuk. Ellenfele­imnek azon ismételten használt érvelésére, mely szerint nem új püspöki állásra, hanem új egyházi szellemre, több vallási buzgóságra van szüksé­günk — szándékosan nem terjeszkedtem ki. Hamis vitatkozási módnak tartom, mikor egy tisztán gyakorlati, közigazgatási és alkotmányjogi kérdés felvetésénél valaki ezzel szemben egészen más természetű kérdés elsőbbségét kezdi vitatni, mintha ez ellentétben volna amavval. Jobb admi­nistrate és tökéletesebb egyházi szervezet nem zárja ki a jobb egyházi szellemet; sőt az ennek egyik előmozdító eszköze. De a kettőt egymással szembe állítani nem helyes eljárás.

Next

/
Thumbnails
Contents