Evangélikus Őrálló, 1907 (3. évfolyam)

1907-08-29 / 35. szám

30(5 EVANGELIKUS ŐRÁLLÓ 1907 rénylet is elkövethető. Egyedül Antal Gábor ref. püspök volt az, aki a főrendiházban rámutatott arra a klerikális reakcióra, mely Csernoch kanonok' „módosításában" rejlik! E szerint majd látni fogjuk, hogyan fog rövid idő alatt felbúrjánozni állami segítség mellett a corrupció mindenütt, ahol a katholikusok többségben vannak. Az új törvény szerint a protestáns tanító csak akkor számíthat állami fizetéskiegészítésre, ha esküt tesz, ha az illető gyülekezet bemutatja összes vagyona állapotáról szóló kimutatását, ha ezt a szolgabíró és a vármegyei közigazgatási bizottság megszavazza. Ha ezen kellékeknek csak egyike is hiányzik, akkor a kérvény tárgyalás alá sem kerül. Ellenben a szerzetesi- és apáca-rendhez tartozó tanítók ettől a sok j-eltételtöl fel vannak mentve! Ok nem azt az esküt teszik le, mint mások; ők nem tartoznak vagyoni állapotukat bemutatni; felettük nem tárgyalhat a közig, bizottság/ Ok felette állanak az ilyen forumokon. Mért? Mert ők kath. szerzetesek ! ! akiknek feje külföldön él és onnét igazgatja őket a protestantizmus elleni harcra ! Hol van itt a jogegyenlőség és viszonosság elve? ! Hol az 1848: XX. szelleme? Hol az osztó igazság ? Es egy ilyen jezsuita módon becsúsztatott nagy elvi jelentőségű törvénycikk létrejött anélkül, hogy az előlegesen nyíltan be lett volna véve a törvényjavaslatba; anélkül, hogy a minisztertanács véleményt mondhatott volna róla; anélkül, hogy Őfelségével előlegesen közöltetett volna, és anélkül, hogy a protestáns vallású országos képviselők észrevették volna! íme az új korszak vezető szellemei így bánnak el a nagy elvekkel és a szegény elgyengült alvó protestánsokkal! A baj tehát megvan. Az ellenfél tudatosan dolgozik. Az a kérdés; mit csináljunk az ilyen hamisan becsúsztatott és egyenesen ellenünk hozott törvénnyel szemben? Ha előlegesen csak álmodni is merészeltünk volna ilyen „fogásról" — bizonyára összes gyűléseinken protestáltunk volna ellene és ezáltal legalább Őfelségét figyelmeztethettük volna az ebből eredő nagy veszedelemre. Ma már ez elkésett dolog. A törvény már szentesítve van. Hogy miként lesz végrehajtva? Úgy, mint a többi oly törvény, mely az 1848 : XX. t.-cikkbe ütközik! Ugy, mint a három év előtt a vegyes prot. bizottság által beadott memorandumban felszámított sérelmeink, melyekre nézve ugyancsak gr. Apponyi miniszter azt a híres választ adta, mely ellen a vegyes bizottság kénytelen volt erélyesen protestálni. Csak a vak nem látja, hogy itt egy szervezett bandával állunk szemben, mely az 1848: XX. t.-cikknek kiforgatására szövetkezett, mely támogatókra tett szert a néppártban, sőt magában a kormányban is. Az önfenntartás ösztöne parancsolja, hogy ilyen jelenségekkel szemben mi is szövetkezzünk. A prot. lapszerkesztők hajdúböszörményi összejövetele valószínűleg új fordúló pontot jelez egyházunk közéletében. Ösi jogaink és régi törvényeink eme szerény őrállói észrevették a veszedelmet, melybe egyházunk a klerikálizmus előtérbe nyomúlása következtében jutott. Vigyázzunk; ébren legyünk; tanácskozzunk ! A megcsontosodott régi ellenséggel szemben, kénytelenek vagyunk mi is előszedni régi fegyvereinket törvényekben biztosított jogaink és szabadságaink védelmére. Tudjuk, hogy most is kisebbségben vagyunk ; de velünk van az igazság, a törvényes jog, a haladó kor szelleme, és velünk maga a hatalmas Isten, aki őseinket is megsegítette, valahányszor ellenünk tört a világi hatalommal szövetkezett fekete hadsereg. Követelnünk kell tehát, s követelnünk immár erélyesen, összetartó lélekkel, egyenesen, nyíltan és bátran mindazt, ami Magyarország tételes vallásügyi törvényeinek szelleme, a protestáns egyházak vérrel szerzett joga és az államélet békés fejlődése érdekében immár elodázhatatlan : vallásügyeinknek törvényes úton való végleges reorganizációját, szervezését, rendezését, vagyis új vallásügyi törvényhozást. Es a legkevesebb, amit a modern korszellem a hazai vallásügyi viszonyoknak a múltban volt fejlődésével kapcsolatosan s arra ráépítve megkövetel, a következő, a tételes törvénycikkekben bővebben és praecizebben is kifejthető elvi határozatokban nyerhet kifejezést: 1. A magyar állam területén létező törvényesen bevett vallásfelekezetek — az állam souverain hatalmának és jogrendjének épségben tartása mellett — szabadon élhetnek, saját hitelveik szerint szabadon szervezkedhetnek és fejlődhetnek. Mindenik vallásfelekezetnek szabadságát és jogát csak a többieknek hasonló szabadsága és joga korlátozza. 2. A tökéletes jogegyenlőség és viszonosság elve úgy az állam és egyház közötti, valamint a törv. bevett vallásfelekezetek egymás közötti viszonyában úgy anyagi, mint erkölcsi téren, az osztó igazság szerint, minden különbség nélkül érvényesítendő. Ezzel ellenkező minden régi törvény eltörlendő. 3. Valamennyi hazai törvényesen bevett vallásfelekezetnek közös fővédnöke és legfőbb felügyelője a koronás király. Rajta kívül sem az országban, sem annak határain kívül más védnöke és főha-