Evangélikus Őrálló, 1907 (3. évfolyam)
1907-01-24 / 4. szám
28 EVANGELIKUS ŐRÁLLÓ 190? illetve fizesse meg, s egyidejűleg megállapítom, hogy panaszlottat ennek a 24 öl hasáb tűzifának évi rendes kiszolgáltatása jövőben is terhelni fogja. Panaszos utánjárási költségeit panaszlott ellenében száz (100) koronában állapítom meg s kötelezem panaszlottat, hogy ezt az összeget is a jogerőre emelkedéstől számított ugyancsak 15 nap alatt különbeni végrehajtás terhe mellett panaszosnak szintén fizesse meg. Végül panaszlottat költségmegállapitás iránt előterjesztett kérelmével elutasítom. Indokok. Panaszos hitközség a miatt emelt panaszt Rupprecht Tassilo városhodászi lakos lókuti nagybirtokos ellen, hogy az a hitelesített másolatban becsatolt 1845. évi egyházlátogatási jegyzőkönyv (Canonica visitatió) II. §. 2. s III. §. 5. pontjában foglaltak dacára a lelkészt és tanítót illető évi 24 öl hasáb tűzifát 1901., 1902., 1903., 1904. és 1905. évre nem szolgáltatta ki s annak kiszolgáltatását úgy erre az 5 évre, mint a jövőre is megtagadta, jóllehet erre mint a Lókut községhez tartozó Ó-Bánya, Pénzeskut és Gyertyánkút puszták tulajdonosa kötelezve lenne, miért is kérte a panaszos, hogy panaszlott a hátralékos öt évre összesen százhúsz (120) öl hasáb tűzifa, vagy pedig ölét 16 koronával számítva ennek pénzértéke, ezerkilencszázhúsz (1920) korona kiszolgáltatására, illetve megfizetésére köteleztessék s panaszlottnak az a kötelezettsége,'hogy az 1845. évi egyházlátogatási jegyzőkönyv (Canonica visitatió) II. §. 2. és III. §. 5. pontja alapján a lelkész és tanító fajárandósága fejében panaszos hitközségnek köteles lesz évenként kiszolgáltatni a 24 (huszonnégy) öl hasáb tűzifát, megállapíttassék. Panaszlott azt, hogy a követetelt 120 öl hasáb tűzifát nem szolgáltatta ki s hogy jövőbeni kiszolgáltatását is megtagadta, maga is beismerte s ezt az eljárást azzal indokolta, hogy ha bár az 1845. évi egyházlátogatási jegyzőkönyv (Canonica visitatió) II. §. 2. és III. §. 5 pontja szerint az évi 24 öl hasáb tűzifa a lókuti rk. tanító és lelkész részére kijárt is az előbbi földesuraságoktól, ez a kötelezettség őt, jóllehet ő az előbbi földesuraknak, a mennyiben a Lókut községhez tartozó Pénzeskút, Ó-Bánya ás Gyertyánkút puszta a tulajdonát képezi, még sem terhelheti, mert az előbbi földesurak r. katholikusok voltak, ő pedig ág. ev. hitvallású, s mint ilyen kívül állván a parochiális köteléken, semmiféle szolgáltatásra nem kötelezhető a lókuti r. k. lelkész és tanító részére, mert az ellenkeznék az 1790., 1791. évi XXVI. t.-c. 6. § rendelkezéseivel s dologi tehernek pedig a 24 öl hasáb tűzifa kiszolgáltatása nem tekinthető, mert ilyet a canonica visitatió alkalmával felvett jegyzőkönyv meg nem állapíthat, tekintettel mindezekre kérte panaszos hitközséget panaszával elutasítani. Panaszos panaszlott érveivel szemben hivatkozott az 51 éves szakadatlan békés gyakorlatra s hangoztatta a követelés dologi teher minőségét s annak bizonyítására, hogy az évi 24 öl hasáb tűzifa kiszolgáltatási kötelezettsége nem tisztán személyes jellegű kötelezettség, hanem dologi teher, mely a panaszlott tulajdonát képező s Lókut községhez tartozó uradalmat terheli, felhozta, hogy az uradalmi cselédség sem párbért, sem lélekgabonát, sem pedig bármiféle szolgáltatást, leszámítva a stólát, nem fizetett és teljesített s nem is köteles teljesíteni és fizetni a lókuti r. k. lelkésznek és kántortanítónak, jóllehet azok szolgálatait igénybe veszik, a 24 öl tűzifa tehát ellenértékét képezi és képezte a cselédség által igénybe vett szolgálatoknak, ennek következményeül terheli is az az uradalom mindenkori tulajdonosát, tartozzék is az bárminő hitfelekezethez. A felhozott érvek s a tárgyalások kifejtettek mérlegelése utáni panaszos hitközség panaszának helyt adni s a panaszlottat követelt évi 24 öl hasáb tűzifa dologi teher jellegének megállapítása mellett panaszlottat az 1901., 1902., 1903., 1904. és 1905. évi hátrálékos tűzifa járandóságok fejében százhúsz (120) öl hasáb tűzifa, vagy pedig annak ölenként 16 koronával számított értéke ezerkilencszázhúsz (1920) korona készpénz a jogerőtől számított 15 nap alatt végrehajtás terhe mellett leendő kiszolgáltatásra, illetve megfizetésére kötelezni, s panaszlottnak azt a kötelezettségét, hogy a canonica Visitatió II. §. 2. és III. §. 5. pontjában említett 24 öl hasáb tűzifa évi kiszolgáltatása jövőben is terhelni fogja, megállapítani, s a marasztaló véghatározat jogkövetkezményéül panaszlottat költség megállapítása iránt előterjesztett kérelmével elutasítani s panaszos részére méltányosan megállapított 100 kor. utánjárási költségben elmarasztalni kellett, mert 1. a canonica visitato többrendbeli (1878. évi január hó 8-án kelt 124, s az 1889. évi szeptember hó 20-án kelt 60384/1899. sz.) vallás- és közoktatásügyi miniszteri elvi jelentőségű határozatok értelmében a lelkészi jövedelem tekintetében döntő okmányt képez, 2. panaszlott jogelődjei a canonica visitatió II. §. 2. és III. §. 5. pontjai szerint a földesuraságot terhelő s a lelkészt és tanítót illető 24 öl hasáb tűzifát 51 éven át rendesen és ellenvetés nélkül kiszolgáltatták, tehát ez a körülmény is a mellett bizonyít, hogy ezt a terhes kötelezettséget az uradalmat terhelő dologi tehernek tekinthették, 3. az uradalomban alkalmazott cselédség csakis stólát köteles fizetni a lelkésznek és kántortanítónak más szolgáltatással pedig nem tartozik soha, nem is tartozott, ha pedig ez így van, akkor kétségtelen, hogy a 24 öl hasáb tűzifa, mint az uradalmon nyugvó s az uradalom mindenkori tulajdonosát terhelendő dologi teherképen céloztatott annak idején a földesuraság ellenében megállapíttatni s ily teherképen is vétetett fel az 1845. évi egyházi látogatás (canonica visitatió) alkalmával felvett jegyzőkönyvbe, hogy a lelkész és kántortanító a nagyobb számú uradalmi cselédség lelki és szellemi gondozásáért némi ellenszolgáltatásban részesüljön az uradalom részéről, mert az úrbéri elkülönítéskor, a mint ez köztudomású erdőrész, nem hasíttatott ki részükre, 4. az 1791/91. XXVI. t.-c. 6. §. csakis a készpénzben, terményekben és munkával teljesített stóla és párbérszolgáltatás teljesítésének kötelezettsége alól mentette fel a protestánsokat s lehetnek esetek, midőn még ilyen szolgáltatások teljesítésére is jogosan kötelezhetők azok, az adott esetben azonban sem stoláról, sem pedig párbérröl nincs szó, hanem ezektől eltérő egyéb egyhási jellegű szolgáltatásról, mely csak annyiban személyes jellegű, hogy a mindenkori földesurat terheli, de egyébként míg csak a kellő törvényes alakiságok betartása mellett az összes érdekelt felek megegyezésével meg nem szüntettetik, avagy meg nem változtattatik elválaszthatatlanul nyugszik az uradalmon, miért is, még ha az uradalom tulajdonosa protestáns is, s kívül áll a parochiális köteléken, köteles ezt a terhet viselni. Hogy a felfogás helyes, támogatja az a körülmény is, hogy ellenkező esetben a lókuti r. k. lelkész és kántortanító törvényes jövedelmei minden kárpótlás nélkül csökkenést szenvednének, az a kötelezettségük pedig, hogy minden ellenszolgáltatás nélkül kötelesek az uradalmi cselédség lelki és szellemi gondozását teljesíteni továbbra is fenmaradna, a mi pedig nemcsak a méltányossággal, de az osztó igazsággal is ellenkeznék. Panaszos panasza alaposnak találtatván, utánjárási költségei megtérítésére méltán tarthat igényt ennek megállapítása, tehát teljesen indokolt is, a minek azután természetes jogkövetkezménye, hogy panaszlottat, mint a ki okot adott az eljárásra, semmiféle költség meg nem illeti. Zirc, 1905. évi november hó 29-én. Huszár s. k. sz. biró. Zirc, 1905 december 4.