Evangélikus Őrálló, 1907 (3. évfolyam)

1907-08-29 / 35. szám

III. év. Nyíregyháza, 1907. augusztus 29. 35. szám. ff EVANGELIKUS ORALLO EGYHÁZI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. Megjelenik hetenként egy íve

rii; a Hivatalos Közlemények, mint az Ev. Őrálló melléklete, minden hónapban. Kéziratokat, előfizetési dijakat, hirdetések szövegét és diját a szerkesztő-kiadó cimére kell küldeni. FELELŐS SZERKESZTŐ-KIADÓ: GEDULY HENRIK evang. lelkész, NYÍREGYHÁZA. A lap ára egész évre 1U kor, félévre 5 kor., negyedévre 2.50 kor. Egyes szám ára 40 tillér. A Hivatalos Közleményeket az anyaegyházak és felsőbbrendű iskolák injryen kapják. Hirdetés ára oldalanként 32 kor. TARTALOM-JEGYZÉK : Vezércikk. Nagy kérdéseink, y. y. (Vége.) — A dunáninneni egyházkerület közgyűlése. — Három sárosi lelktsz jnbileuma. Dr. Walentinyi Samu. —Belélet. — Pályázatok. — Hirdetések. Nagy kérdéseink, in. Uj vallásügyi törvényhozást! Ha az országszerte előtérbe nyomuló klerikálizmussal szemben az eddig kifejtettek alapján kellő sikerrel akarunk fellépni, akkor — ismételve hangoztatjuk, — ismernünk kell annak céljait és törekvéseit; mert csak úgy lehet a terveit meghiúsítható fegyvereket helyesen megválasztani és eredményesen felhasználni. ívlásoüszor tiszíábaii keli lennünk azon főelvekkel, melyek által a modern protestantizmus és vele összhangban a modern politikai világ felfogása és haladási törekvése vezéreltetik. A magyarhoni protestantizmus történelme, mint láttuk, bő felvilágosítást n^újt nekünk arra nézve, mi volt a klerikálizmusnak főtörekvése hazánkban négyszáz esztendő óta egész a mai napig. A középkori hieraichiának fenntartása és erősítése; a világi és egyházi hatalomnak egyesítése és ennek segítségével a régi előjogoknak, kiváltságoknak, szóval az uralomnak biztosítása minden időre! Ez a cél ma is. Az ezen célra használt eszközök sem ismeretlenek előttiünk. Hiszen tudjuk, hogy ahány törvény hozatott hazánkban a vallási szabadság biztosítására és a protestánsok jogainak elismerésére 1608-tól fogva 1848- ig, azokat a mag; t

Jr klérus mindig kijátszotta; végrehajtásukat meghiúsította, lehetetlenné tette. Bocskaytól fogva Kossuth Lajosig minden magyar szabadságháboiút a klérus erőszakossága idézett elő. Patakokban folyt a vér és a vallási és nemzeti szabadságért rajongó ősök százezrei, milliói pusztultak el. míg sírjaik felett megköthették a bécsi, a nikolsburgi, a linci és Isten tudja hány békét, csak azért, hogy az ezek alapján hozott törvényeknek becsületes végrehajtását a bécsi hatalommal szövetkezett főpapok újra meg újra meghiúsítsák! Az idők, az emberek és eszközeik a viszonyokhoz képest változtak; de a cél mindig ugyanaz volt; a kiváltságok és előjogok megtartása s ezzel a hatalomnak biztosítása minden időkre! A közszabadságok iránti lelkesedés, a közművelődés terjedése és a társadalmi viszonyok fejlődése ugyan új akadályokat gördítettek a klerikalizmus útjába: de megtörni mai napig ezek se bírták. A Franciaországban, Olasz- és Spanyolországokban tapasztalható események ugyan némi reményt nyújtanak a klerikalizmus megtörésére; de nálunk Magyarországon az ellenkező szellem tapasztalható. Itt — úgy látszik — csak valamelyes forradalom segíthet a halomra gyúlt bajokon, melyek naponta a legnagyobb vakmerőséggel szaporíttaknak. Ezekkel szemben a hazai protestantizmus nem maradhat tétlenül, hacsak önmagát és dicsőséges múltját meggyalázni nem akarja. Az 1848. óta szőnyegen levő megoldatlan egyházpolitikai nagy kérdések szemeink előtt, hamis úton, tetszetős jelszavak alatt, alaptörvényeink nagy sérelmével határozottan a klerikalizmus érdekében oly megoldás felé vitetnek, mely a protestáns egyház érdekeivel és az 1848: XX. t.-cikkben lefektetett elvekkel homlokegyenest ellenkezik. A katholicizmusnak ellenünk szervezett hadseregeit, a nagy vagyonnal rendelkező szerzeteseket újra szervezik, állami külön javadalmakkal látják el és a törvénybe olyan pontokat csempésznek be, melyek a gyakorlati életben képesek a mélyen megalázott protestáns egyházat tönkre tenni. Tessék csak megolvasni a nem állami (tehát protestáns) tanítók fizetésének kiegészítéséről is szóló t.-cikk azon ^módosítását", melyet Csernoch kanonok adott be és mely ellen nagy fájdalmunkra egyetlen prot. vallású országgyűlési képviselő sem emelte fel szavát, mert nem képzelhették, hogy a XX. században még ilyen me-