Evangélikus Őrálló, 1907 (3. évfolyam)

1907-01-24 / 4. szám

27 EVANGELIKUS ŐRÁLLÓ 190? még egy csomó elintézni valóval terhelnék. Ha az irodai robot nem engedi őket most azokká lenni, a mik a régi jó superintendensek voltak, úgy az egyetemes püspökség felállítása még jobban megbénítaná őket. Ma van a püspököknek valamelyes önálló hatáskörük is, de akkor mikké válnának ? Puszta expeditorokká az esperességek és az érsekség között. (Mert az egyetemes püspök igazában mégis csak érsek lenme a hierarchikus létrát már előttünk felállított pápás egyház terminológiája szerint!) Igazában tehát nem érnénk el semmit az egyetemes püspökség felállításával. Nem érnénk el semmit még a rendelkezések végrehajtása dolgában sem. Szomorú ugyan az a vád, hogy ma a törvény végrehajtását senki sem ellenőrzi s így az egyetemes és kerületi felügyelők, a püspökök s általában az egyetem és a kerületek összes elöljárói hiába viselik díszes állásaikat, de kérdés, hogy az egyetemes püspök egymaga képes volna-e arra, a mire most annyi jeles erő és tekintély képtelen? Ismét csak arra utalok, hogy ha az egyes gyülekezetekben és esperességekben nincsen öntudatos élet, hiába áll fönt bármekkora tekintély, mert a mi szervezetünk és szellemünk nem vethető egybe a római egyház szervezetével és szellemével, a mi egyházunkat hatalmi szóval, szigorral, vak engedelmesség követelésével nem, hanem csak jó példaadással és komoly ügyszeretettel lehetséges. De ezt esetleg frázisnak is minősíthetnék, azért hát egy pár igen komoly kérdést vetek inkább fel, mint hogy tovább fűzzem az okoskodás fonalát. Természetes, hogy az egyetemes püspöknek, ha már a kormány és az egyház közvetítője és az egész közigazgatás középpontja akar lenni, csakis Budapesten lehet székelnie. Minthogy voltakép közjogi méltósággá is kell válnia, az is természetes, hogy ennek megfelelő lakásának, irodájának, szolgaszemélyzetének, jövedelmének kell lennie. Nem tudom, az állam hajlandó-e nekünk egy ilyen urat eltartani, fizetni, vagy ennek igen tetemes, nagyúri ellátása is az egyetemes egyház pénztárát terhelni? Azt a pénztárat, a melyet csakis államsegélyből tudunk fentartani, de a melyből az egyháznak életbevágó szükségleteit sem vagyunk képesek fedezni. A ki pedig kegyelemkenyéren él, ne építsen magának várkastélyt ! De még egy pár kérdést. Nálunk, ha csak ki nem akarunk vetkőzni jellemünkből, egyetlen lelkész sem lehet gyülekezet nélkül. Ha volna ilyen, az nem lelkipásztor, hanem hivatalnok. Tisztelettel kérdem : az egyetemes püspök milyen viszonyban lenne azon gyülekezettel, a melynek kebelében él ? Milyen viszonyban állana az esperességekkel, a kerületekkel? Hol volna az ő lelkészi köre? Hol végezné lelkészi teendőit? Volna-e joga vizitálni? S ha igen, melyik kerületben? Vagy talán mindenütt ? S ha mindenütt, volna-e ennek jelentősége és értelme? Volna-e joga ordinálni? S ha volna, melyik kerület részére ? Ha nem volna ? Nos akkor az egyetemes püspök semmivel sem volna hatáskörében más, mint a mai egyetemes felügyelő, a ki pedig mindenki megelégedésére ép úgy elvégzi a kormány és egyház közvetítését, ép úgy ellenőrzi a közigazgatás menetét, mint az egyetemes püspök. Vagy elvennék talán az ordinálást a kerületi püspöktől? Akkor nem tennénk egyebet, mint hogy az espereseknek egy magasabb osztályát létesitenők „püspök" címmel, de igazi püspökünk négy helyett csak egy volna. „Formulázott javaslatok alakjában'" kéri a kerületi felügyelő úr a hozzászólást. Röviden így formulázom hát az elmondottakat. Egyházunk a közigazgatás szempontjából nem egyetemes püspökség létesítését kívánja és szükségli, hanem a kerületi püspökségek terheinek könnyítését. Ezt elérhetjük egyrészt az esperesek hatáskörének tágításával és a bürokratizmus kevesbítésével, másrészt a püspöki titkári állások méltó rendezésével. Ma a püspöki iroda élén maga a püspök áll, mint robotoló napszámos, mellette egy csomó kiforratlan ifjú theologus, a kik közt a gyakorlatilag is működni képes másodlelkész, a ki néhol titkár címet visel, egymaga sem igen válhatik nagy segítséggé. Ez képtelen állapot. A püspökök mellé olyan, jogilag és theologiailag kiválóan képzett embereket kellene állítanunk, a kik igazán titkárai lehetnének a kerület vezetőjének. Természetes, hogy ezek fizetésének nem igen volna szabad a püspöké alatt maradnia, de az ilyen fizetés is kitelnék az egyetemes püspöknek szánt összegből. A többi teendő és szükséglet közelebbi jelölése más alkalomra maradhat, Raffay Sándor. A lókuti vallásügyi sérelem. Az egyházi ügyeink iránt érdeklődők ismerik a lókuti párbér nevén ismert sérelmi esetet, a mely abból áll, hogy a lókuti r. k. plébános és kántortanító azon az alapon, hogy a katholikus földesúr 51 éven keresztül bizonyos mennyiségű tűzifát adott évenként a katholikus plébánosnak és kántornak és hogy ez az illetmény a canonica visitatiórói felvett jegyzőkönyvben is mint az illető egyházi tisztviselők járandósága szerepel, közigazgatási úton érvényesítették ezen követelésük az ág. hitv. evang. Rupprecht Tassilo földbirtokos ellen. A sérelem a protestáns vegyes bizottság által az 1848: XX. törvénycikk végrehajtása tárgyában beadott emlékiratban (vélemény) is fel van sorolva és a legközelebb mult napokban ideiglenes elintézést nyert a vallás- és közoktatásügyi miniszternél, a ki az alsó fokú marasztaló határozatokat megváltoztatta és a r. k. egyházi tisztviselőket igényükkel bírói útra utasította. A következőkben közöljük az ez ügyben hozott határozatokat és az ügyet megvilágító felebbezést, melyet Sztehlo Kornél ügyvéd Rupprecht Tassilo képviseletében az elsőfokú határozat ellen beadott, végül a miniszter elismerésre méltó döntését: I. 4884. sz. 903. A zirci járás főszolgabirájától. Dr. Kemény Pál által képviselt lókuti r. k. hitközségnek Sztehlo Kornél által képviselt Rupprecht Tassilo városhodászi lakos lókuti nagybirtokos elleni és évi 24 öl hasáb tűzifa kiszolgáltatása miatt folyamatba tett panaszos ügyében. .Véghatározat. Panaszos r. k. hitközség panaszának az 1848. évi s hiteles másolatban becsatolt egyházlátogatási jegyzőkönyv (Canonica visitatio) II. §. 2. III. §. 5. pontja alapján helyt adok s panaszos hitközség részére panaszlott Rupprecht Tassilo a lelkész és tanító évi fajárandóságai fejében 1901., 1902., 1903., 1904. és 1905. évre visszamenőleg évi 25 öl, vagyis öt évre összesen 120 öl hasáb tűzifát megállapítok, s kötelezem panaszlottat, hogy e százhúsz (120) hasáb tűzifát vagy pedig, annak ölét 16 (tizenhat) koronával számítva, ezerkilencszázhúsz (1920) korona értéket jelen véghatározatom jogerőre emelkedésétől számított 15 nap alatt különbeni végrehajtás terhe mellett panaszosnak szolgáltassa ki,